Skip to content

Az adyvárosi parkolólemezekről

A győri városvezetés minden egyes épület vagy zöldterület elpusztítása esetén arra a közigényre hivatkozik, hogy kell a parkoló az embereknek. Így jártak el a Dunakapu téren, ahol egy egyedülálló műemléket, a győri vár egykori bástyáját hagyták elveszni, így fognak eljárni az Ifiház és az Ady Endre Művelődési Központ (Vasas művház) esetében, a Püspökerdő egyes részein és Adyvárosban is. Úgy tesznek, mintha nem lenne más megoldás, mintha meg lenne kötve a kezük. Pedig ők annyira akarják a győriek javát, de egyszerűen nem marad más választásuk, pusztítani kell, amit érnek. Merev politizálásukkal nem veszik észre, hogy olyan szakértőket követnek, akik képtelenek a városban jelentkező problémákat magas szinten, koncepcionálisan átlátni és így hibát hibára halmoznak. Igaz, a pusztítás is egy megoldás. Az együgyűek, a gondolkodásra képtelenek, a lusták megoldása, mert ez a legegyszerűbb, ehhez nem kell ész. Igaza van a Kisalföld olvasójának, Hofmann úrnak abban, hogy Győr a parkolók városa lett. Választottjaink nyugati példákat hoznak fel a mélygarázs mellett is, holott ha valóban megvizsgáljuk ezeket a példákat, akkor láthatjuk, hogy a parkolási kultúra és szabályozás sokkal fejlettebb abban az irányban, ahonnan a minket kábítani szándékozók a saját igazolásukat előrángatják.

K2 - 2015-05-02 (2)

A város szinte minden kerületére jellemző, hogy kevés a parkolóhely. Leginkább a Belváros szenved ettől, s láthatjuk, hogy egyre rosszabb kényszermegoldásokat szül ez a helyzet. Az adyvárosi parkolólemezek méltó párjai lehetnének akár a Dunakapu téri mélygarázsnak, akár az Ifiház helyére tervezett parkolóháznak: egyszerűen rossz ötlet mindegyik. Viszont ez nem a szocializmus igénytelensége, hanem egyszerűen a nemtörődömség, a fölényesség és az „adjunk valamit nekik, hátha végre elcsendesednek” felfogás manifesztációja. Ennek éktelen példája Adyváros képviselőjének, Radnóti Ákos alpolgármester úrnak az a kijelentése, miszerint egy győri polgár – talán az ő szavazója – „butaságot” állít. Meglátásunk szerint a butaság az, amikor valaki azt képzeli, hogy a környezetvédelem arról szól, hogy kerítéssel óvunk minden fát, vagy azt állítja, hogy a több autó kevésbé szennyezi a környezetet csak azért, mert nem kétüteműek. Az sem kisebb blődség, amikor felszólítja az állampolgárt, hogy győzze meg többieket arról, ne vegyenek annyi autót. Mégis mit képzel ez az ember magáról?

Ideje lenne felismerni azt, hogy baksissal szúrják ki a győriek szemét! száz parkolóhely itt, öt négyzetméter füvesítés ott, gurulós fák meg a Dunakapu téren. Közben pedig valódi holokausztot rendeztek a természetnek a Rába és Mosoni-Duna parton, és ezt tervezik a Püspökerdőben is megtenni csakúgy, mint Adyvárosban. Képzeljük csak el: a Kodály Zoltán utca egyébként is szűk térérzetet ad a két oldalán magasodó toronyházakkal, milyen érzés lenne, ha majdnem a magasföldszintig felérő parkolólemez kerülne a közepére? A babakocsival és kerekesszékkel közlekedőkre gondoltak, vagy megint utólag kell nekik rámpát építeni, mint a Dunakapu téren? Ismerős fogalom a főépítésznek a biodiverzitás, vagy a minimálisan kötelező zöldfelület? Tisztában van azzal, hogy egy tetőre telepített kert nem teljes mértékben felel meg az azzal kiváltott zöldfelületnek? Tényleg nekünk kell ezt elmagyaráznunk annak, akik ezért fizetést kap? Adyváros a hatvanas években épült, a területet akkoriban alaposan „felszántották”. A föld nem rejt már semmilyen értéket, talán csak elenyésző számú apróbb leletet. Miért nem itt próbálkoznak meg egy mélygarázzsal? Miért kell a zöldterületet mesterséges lemezre helyezni? Ki és hol látta ezt, hogy hazatérve megálmodta magának és a győrieknek? Ez is egy vizes játszótér sztori? Vagy Radnóti úr is akar magának egy piramist, mint a főnöke a Dunakapu téren?

Sajnos sem a döntéshozók, sem a szakértők nem értik és nem is akarják megérteni, hogy Győrben egy hozzáértő szakemberek által készített, átfogó, minimum középtávú közlekedési tervre van szükség, és csak ezután lehet parkolóházakról, mélygarázsról, parkolólemezekről, parkolókról felelősségteljesen dönteni. Az ötletelés, a hirtelen vagy kényszerből alkalmazott megoldások a továbbiakban sem fognak eredményre vezetni.