A Püspökerdő napjainkban egy elhanyagolt, elhagyott terület, ami nem is csoda, hiszen java részében ma is gazdasági erdőként van számon tartva. Egy ilyen fával benőtt gazdálkodási terület okozhat meglepetést kezelésének módját tekintve a laikus közönségnek. Talán egy évtizede volt, hogy a pinnyédi határban hatalmas területet vágtak tarra, de a látottakon felzúdulók ellen beszélt a törvény: aki akkor erdőt irtott, az megtehette, és megteheti ma is. Ezen változtatni kell! Úgy a jogszabályi kereteken, mint a szemléleten. Ha ma a Püspökerdőre tekintünk, nagyrészt geometriai rendben ültetett típusfákat találunk, de azok nekünk, a környezetünkért aggódóknak is kedvesek, gazdasági, természeti értékük van. Az egyes parcellákat nagyjából derékszögű úthálózat választja el egymástól, a meglévő, általunk ismert itteni fafajok nem különlegesek, néhány gyorsan növő, vizet szerető fajta – semmi említésre méltó, feljegyezni való. Mégis értékről beszélünk, és szeretnénk erre a tényre emlékeztetni a Duna-bástya melletti pattantyús házak maradványait elbontatókat is. A Püspökerdő így is a miénk, győrieké, és senki ne gondolja, hogy ha kell, nem védjük meg! Fel kell végre ébredni azoknak a Csipkerózsikáknak is, akik átaludták a Duna-bástya lerombolását, és bénult álmukból kelve néztek arra a förmedvényre, amit a helyén találtak. A Püspökerdő értékét és területét nem csökkenteni, hanem növelni kell, nagyobb hangsúlyt fektetve a természetes adottságainak kiaknázására, és csökkentve a már bekövetkezett károsodás mértékét.
A Püspökerdő a mindenkori győri püspököké volt, birtokukba királyi adomány juttatta, tehát értéktelennek a múltban sem volt mondható. Egyes kutatások szerint e helyen királyi vizatenyésztő hely is volt, a folyó egyes elrekesztett szakaszán, amit tákónak neveztek őseink. Ennek állít emléket, a pinnyédi Tákó utca és 1948-ig a révfalui Kis-tákó (ma Németh László utca). Az erdő vadasparknak is otthonául szolgálhatott, az 1960-as években, az akkori városvezetés ide telepítette a állatkertet, ami azonban sajnos 1965-ben a nagy áradás martalékává vált.
Az Arrabona Városvédő Egyesület azt javasolja, hogy gondos mérlegelés után döntsön a város a terület hosszú távú hasznosításáról, és ne egy pár napos sportrendezvényhez kapcsolódó beruházási ámokfutás következő áldozatává tegye a Püspökerdőt. Mi felismertük, hogy az erdő jelen formájában átalakításra, rendbetételre szorul, mely folyamatnak első lépése a növényi állomány részletesen felmérése, és a teljes területet védelem alá helyezése kell legyen. Részletes geomorfológiai felmérés szükségeltetik, ugyanis komoly az esély arra, hogy a pinnyédi oldalon, a Tákó utcai morotva ág nem más, mint az egykori királyi vizatelep maradéka. Ez pedig igen nagy szó, már csak azért is, mert csekély gépészeti beavatkozással feléleszthető lenne ez a gazdálkodási ág. Ez a vizekben gazdag terület hozzáértő helyreállítás után olyan arborétummá fejleszthető, mely adottságai révén párját ritkítja. Nem Gemenc-utánzatról beszélünk, hanem annál szebb, természetesebb, sőt különlegesebb Győri Arborétumról. Magyarország egyik leggazdagabb városa történelmi pillanat előtt áll: Győr zöld szívét keltheti életre. Mert kevés magyar város büszkélkedhet olyan természeti adottsággal, mint Győr, a folyók és találkozások városa: itt van nekünk egy erdő a folyók ölelésében, s benne dobog Győr szíve. Aki az élő vizek forrását megzavarja, abba teknőt váj saját hasznára és önnön dicsőségére, az egyszerű blaszfémiát, halálos bűnt követ el! Az élő vizeket annak kell megőrizni, mert az élettelen víz a posvány, a fertő és a romlás Egy felelős városvezetésnek mérlegelnie kell mindezt. Az erdőt hosszas, kitartó munkával újra természeti csodává kell tenni, mint amilyen egykor volt. Ehhez szakembereket kell bevonni, vízhez, tájhoz, környezethez értőket. Ide lehet és kell koncentrálni azon fajokat, melyek valaha természetes részei voltak szűkebb környezetünknek. Az ide látogatók, itt pihenni vágyók számára megközelíthetővé kell tenni a Püspökerdőt, annak geometriai középpontjában összeköttetést kell teremteni a területet kettészelő egyenes átvágás két partjára vonatkoztatva. Egy híd kell oda, az elhazudott „Kisböske” helyett, a gyalogos, és kerékpáros természetjárók számára. Természetes anyagból, lehetőleg fából, lehetőleg helyi tervezésűt.
Egy ekkora városnak egy ilyen varázslatos ligeterdőbe, ökológiai értéktárba hívogató pontok is kellenek, melyeket gyalog és kerékpárral is meg lehet majd közelíteni. Tanösvények, tematikus bemutató helyek, megállók, pihenők, tűzrakó helyek, és kell a kalandpark is – kibővítve. A turizmusnak egy olyan új ágát kapcsolhatjuk be a város széles kínálatába ezzel, ami plusz forrásokat teremt.