Ez a tüdő inkább már csak fél tüdő, hiszen egyre több benne a famentes terület. A pusztítást most kezdődött, hanem az úgynevezett vízügyi lobbi tette először holdbéli tájjá az erdős ligetes területet még 80-as években. Ekkor az egyes vízügyi igazgatóságok a minisztériumtól határidőre elköltendő keretösszegeket kaptak, amit ha nem sikerült kivitelezni, más megye vízügyi igazgatóságához került. Gyorsan kitalálták hát Győrben, hogy a súlyos árvízveszély elhárítása érdekében elkészítik a nyílegyenes átvágást a Mosoni-Dunán, mely egyben a szabad-vízi sportok fellegvárává teszi majd a várost. Végül azonban egy óriási, kietlen és huzatos sebhelyet ütöttek Győr tüdején, miközben a holtág a víz tervezett mozgatásának hiányában igazi posvánnyá változott. Ezt a posványt akarják még egy felesleges árokkal megtoldani, melynek terveit a jelenlegi városvezetés büszkén mutogatta, mint az ifjúsági olimpiához kapcsolódó beruházások egyik legfontosabbikát. Arról persze megint nincs szó, hogy a pár napos locsi-pocsi után mit lehet majd kezdeni ezzel a csónakpályával. Lesz-e például elegendő víz ahhoz, hogy a milliárdos gödör ne változzék posvánnyá? A műtárgy méretei vajon megengedik-e komolyabb nemzetközi sportesemények rendezését, és a hozzá szükségszerűen kapcsolódó infrastruktúra milyen további károkat okoz a környezetében? Készült-e hatástanulmány, úgy a funkció, mint a helyszín vonatkozásában? Készült-e megtérülésre, gazdaságos üzemeltetésre vonatkozó tanulmány? A városban amúgy is deficites parkolókapacitásra rátelepülő olimpiai létesítmények ellátottságára készülnek-e, s ha igen, mégis mekkora zöldövezetet kell ennek érdekében feláldozni? Végül megnevezhető-e a borítékolható ódiumért felelős személy?
A brókerbotrány közepette felmerült az igény arra, hogy a bűnösök teljes vagyonukkal feleljenek. Miért ne lehetne ugyanígy törvényt hozni a meg nem térülő, felesleges beruházások felelősei tekintetében? Feleljenek vagyonukkal, családtagjaik, cégeik vagyonával, befektetéseikkel, külföldi számláikon elhelyezett megtakarításaikkal a győri döntéshozók a teljesen értelmetlen környezetpusztításért a folyópartjainkon, a Püspökerdőben! Egy alapos, független szakértők által végzett költség-megtérülés elemzés után. Legyen ez igaz a már e célra elköltött összegekkel, és az elkölteni tervezettekkel kapcsolatban is. Sőt, mindezt ki kell terjeszteni az elmúlt kilenc év valamennyi beruházására, elszámoltatni fillérre, telekre, házra, bankszámlára, befektetésre, személyre, családra, családtagra, üzlettársra, cégre – itthon és külföldön – egyaránt.
A püspökerdei fák várják sorsuk beteljesedését, a város tüdeje haldoklik, rákfene támadta meg, a gránitburkolatból soha nem lesz jó levegő. A víz végzetesen kevés, csak áradáskor sok. A közpénzt felelősséggel kell kezelni, méghozzá személyi felelősséggel. Ötletelni, erdőt irtani, teknőt ásatni bárki képes, aki megfelelő hatalom és pénz birtokában van, ahhoz nem kell ész. De a püspökerdei és folyóparti fák, a város tüdeje nem nő ki majd hirtelen újra, még akkor sem, amikor már senki nem emlékszik a jelen pusztítóira. Minden győri polgár kötelessége a püspökerdő holokausztját, pártállástól, életfilozófiától és hitbéli felfogástól függetlenül megakadályozni. Felelősséggel csak mi, győriek cselekedhetünk, rajtunk áll gyermekeink jövője, mert a mi jelenünket már elpusztították. Egy kibetonozott, lekövezett élet nélküli, szűk érdekkörnek hasznot termelő falanszterben egyetlen győri sem akar élni. Inkább egy olyan városban, ami a miénk, győrieké, ahol vannak öreg fűzfákkal szegélyezett, néha rakoncátlan, árnyékos folyók, ahol vannak ligetek, kacska fákkal tarkított erdő, madarakkal és apró állatokkal. Ahová nem hallik be a forgalom zaja, ahol a szerelmesek elbújhatnak, ahol a családok pihenhetnek. Ez a győri Püspökerdő. Ezt akarják most elpusztítani.