A valóság az, hogy sikerült tönkretenni Győr legnagyobb, még helyreállítható reneszánsz műemlékét, de helyette egy új, „korszerű” és „modern” projekt került kivitelezésre, amiben érezhetően formálódott a rend, s nem holmi „sóvár ösztönök” jelölték útját, hanem a rendező emberi elme. A füstös téglák alá temetett műemlékvédelem a győriek drága nagybátyjának köszönhetően egy igazán eredeti ötlettel, az új magyar népművészet kibontakozásában, a peep-show-szerű műemléknézés gyakorlatával gazdagodott, ami lényegesen olcsóbb, mint egy bemutatóterem vagy egy múzeum, hiszen a józan életű ember kerüli az efféle dohos helyeket; fesztiválra jár, multiplexbe, plázába és mélygarázsba – lehetőleg autóval. Hála bölcs városvezetőnknek, Győr gazdagabb lett egy széljárta huzatos kősivataggal, „a találkozások terével”, a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó emberek és különféle életformák kohójával, hol forrón izzik a hazaszeret és lokálpatriotizmus. Ahová a virágokat, fákat, faládába tolják be talicskán, aztán ha erre nincs szükség egy-egy grandiózus rendezvény alkalmával, akkor ugyanolyan praktikusan el is lehet őket tolni onnan. A teljesen hiányzó árnyékos helyeket hófehér beduinsátrak szolgáltatják majd, vitorlának álcázva, melyeknek előfutárai, a narancssárga kővitorlák, jólétünk első harcosának hála, a túlparton már réges-régen ott vannak.
Városunk gazdagodott egy Közép-Kelet-Európában egyedül álló, pazar térplasztikával, ami ráadásul többféleképpen is értelmezhető: valakinek egy lezuhant UFO-t idéz, másoknak egy földbe fúródott F-117-es lopakodót. Ugyanakkor nem csak önmagában tetszeleg, mint sok más haszontalan köztéri alkotás, hanem télen például szánkópálya a belvárosi gyerekek legnagyobb örömére. Nem mondhatja senki ezek után, hogy népünk legöntudatosabb, legszervezettebb és élenjáró osztályával egybeforrt dicső vezérünk ne lenne a gyermekek legmeghittebb barátja, hiszen a Szent István út hatalmas forgalmának füstjébe épített vizes játszótér, a Széchenyi téren profán módon földből feltörő közfürdő után íme egy újabb ajándék az apróságoknak! 1973 óta várta epekedve ennek a városnak minden lakója – és az ide látogató turisták is rendre követelték -, hogy újabb műemléki épületet romboljanak le az egyre kevésbé barokk belvárosban. A Dunakapu tér rekonstrukciója, hős városvezetőknek dicső győzelmével végre ezt is megadta nekünk! Egy hihetetlenül letisztult, modern üvegpalota, a vízügyi üvegmonstrum kistestvére, a Dunakapu delicatesse, mely már a dicső jelen és a még dicsőbb jövő üzleti elveit tükrözi boltjaival a múlt elavult, poros és dohos, népünk lelkét megrontó tartalma helyett. A lólengés büszke atyja adott a hálás győri polgároknak egy atomtámadás esetén is biztonságot nyújtó extravagáns klotyót is. Az óvóhelynek is simán használható, egyedülállóan zseniális szerkezeti megoldásokkal felépített klozet a háromszintes mélygarázs technológiájával megegyező módon épült, egyben talányos rejtélyt hagyva az utókornak. Az új Dunakapu tér egyes szintjeinek változatosan és szemet gyönyörködtetően lépcsős kialakítása nemzetközi gördeszka versenyek lebonyolítására is kiválóan alkalmas, és bizonyosan titokban már a paraolimpiára készültek azzal a rámpával, amit a kerekes székkel közlekedőknek építettek a betonbudi mögött. Az egykori Duna-bástya belsejébe beleerőltetett háromszintes mélygarázs vasbeton szarkofágjával megadta nekünk bölcs vezérünk a kiváltságosok gépkocsi parkolóját. Kihasználtsága bizonyosan vetekedni fog majd a Révai utcai és a Jókai utcai parkolóházakéval.
A Győr generalisszimusza által megálmodott újszerű piac egyedülálló kis hazánkban, de talán Európában is! A rendezett egyformasága, uniformizált megjelenése külön szépség a hagyományos piacok forgatagával szemben. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nem sikerült a standoknak multifunkcionális tartalmat adni, hogy a nem piaci napokon hintaszékként is használhassák azokat a város végtelenül hálás polgárai. Lángelmére vall a dunai kacsák igényeit is kielégítő betonúsztató, ami igény esetén színpaddá alakítható, szimbolizálva a természet mélységes szeretetét, a magas kultúra megbecsülését, felnyitva hályogtól elvakult, elméjükben elrenyhült városi értelmiségünk szemét, hogy szét kell zúzni azokat a reakciós erőket, amelyek Győr felemelkedésének útjában állnak, és a multifunkció és uniformizálódás ellenében a hagyománytisztelő uszítók sötét hatalmaival esküdtek össze. A Dunakapu tér rekonstrukcióját megálmodó legzseniálisabb tanítónak legfényesebb ötlete pedig a sötét reakciós győri Vaskakas-kút és a Pálffy-Schwarzenberg szobor áthelyezése volt, mert az a vaslencse valóban sokkal jobban illik mind vezéreink, mind a rájuk büszke nép lelkivilágához és e csodálatos tér szellemiségéhez.
Győr büszke polgárai azonban örömük csúcspontján mégis kicsit szomorúak, hiszen a nagy mű teljessé tételhez hiányzik még a nagy álmodók – lehetőleg kóracélból készült – szoborcsoportja. Reményeink szerint viszont már erre sem kell éveket várni.