Skip to content

Igazi Hőseink

Az ember néha elcsodálkozik azon, mennyire nem ismeri szűk pátriájának időben nem is oly távoli történéseit. Pedig, ha belegondolunk Győr is kiállította időről időre a maga hőseit. Legutóbbi beszélgetéseink során került napvilágra a győri hidak ügye. Mert látva az egyre nehezedő és lassan megoldhatatlan közlekedési problémákat értékelődnek fel ezek a műtárgyak igazán itt a folyók városában. Tudjuk, Győr testét a folyók és a vasútvonalak alaposan felszabdalják, támasztva ezzel az újabb és újabb hidak, felüljárók megvalósításának igényét. Győr mindig is elől járt az efféle műtárgyak vonalán, gondoljunk csak a nagyszerű Baross, Zechmeister „alkotó” páros műveire, de akár az egykori Vagon és Gépgyár Hídosztályára.

Egyszóval hídjaink kiemelkedően fontosak és értékesek.

1945. március 28-án Győr elesett, az orosz csapatok végleg hatalmukba kerítették városunkat. Szerencsére túlzottan heves harcok nem kísérték Győr „ostromát”, de a visszavonuló német csapatok az összes győri hidat felrobbantották, egy kivételével.

A győri Fehérvári úti vasúti felüljáró, kevésbé ismert nevén Pálffy híd megmenekült a rombolástól. Ez a híd is régi darab, 1890-ben épült és kisebb nagyobb felújítások árán, de ma is biztosítja a vasút fő nyomvonala feletti biztonságos áthaladást.

A Hidak Győr-Moson-Sopron Megyében című könyv Mentes Zoltán és Galgóczi József tollából részletesen beszámol az 1945. márciusi eseményekről, aki teheti, olvassa el, gazdagabb lesz általa. Képeink egy részét innen kölcsönöztük.

A könyv elbeszéli röviden az akkori eseményeket, de Czigány Jenő 1970. 08. 16-án a Kisalföldben közölt írása részletesebb képet nyújt még az előbbi dokumentumnál is, idézzük:

„A szabadhegyi Németh János (jelenleg már nyugdíjas), a volt József Attila-kör tagja, aki már hónapok óta illegalitásban élt, észrevette, hogy a robbantórészleg tanyájától (a Győri Textilművek körül volt) merre vezették az elektromos kábeleket a Fehérvári úti híd alá helyezett robbanó töltetekhez. Rábeszélte vasutas ismerősét, a híd melletti vasúti őrházban szolgálatot teljesítő Czapp Józsefet, hogy nem sokkal a szovjet csapatok megérkezése előtt a híd alatti részen vágja el a gyújtókábeleket.

1945. március 28-án a szovjet hadsereg már az Ipartelepek keleti oldalán harcolt és Czapp József akkor már alkalmasnak tartotta az időt a gyújtózsinórok elvágására.

A németeknek már nem jutott idejük a kábelek kijavítására. Amikor a szovjet harckocsik a Gráb-gyárnál a Fehérvári híd felé kanyarodtak, pár percig megtorpantak. Csapdát sejtettek, attól tartottak, hogy akkor akarják a hidat felrobbantani, amikor a páncélosok átkelőben vannak a hídon. Ezt a tanakodást látva Czapp József fogta piros vasutas zászlaját, s nagy hévvel lengette, továbbhaladásra biztatta a páncélosokat. Talán ez volt az első eset hazánkban, amikor közúti forgalomban piros színnel jelezték a szabad utat.”

Így marad meg Győrnek az egyetlen hídja 1945. március 28-án ennek a két bátor embernek a jóvoltából. Így rövidült le az amúgy is kilátástalan győri csata, menekültek meg életek, maradtak meg értékek. A mai kor nyilván azt mondaná, hogy hiszen ezek kommunisták voltak. Mi ne mondjuk ezt, ne ítéljünk, hogy meg ne ítéltessünk.

Németh János és Czapp József, kiknek az utókor megőrizte neveit és tettüket, hazafiak voltak, tették, amit a bátrak mernek, mentettek lelket és Hazát. Tekintsük Őket a kor valódi városvédő hőseinek.

Véleményünk szerint, ha nincs emléktábla az eseményről és szereplőiről, készítsünk egyet és helyezzük el a Pálffy hídon.

Győr, 2022. augusztus 21.

Szabó Gyula elnök
Arrabona Városvédő Egyesület

Hozzászólások