Az alábbi levelet, bevalljuk, már három napja kaptuk, s azóta forgatjuk, tanakodunk, hogy mit tegyünk vele. Végül arra jutottunk, hogy közöljük:
„Azért, mert ilyen országban élünk: mindenki retteg, fél, fázik a döntésektől, hátha belekeveredik valamibe. Senki nem meri a felelősséget vállalni, nehogy negatívan kerüljön ki a történetből”. – Borkai Zsolt polgármester nyilatkozta ezt a sajtószabadságot egyedi módon értelmező megyei napilapnak. Az egykori olimpikon manapság, amikor nem az EYOF-ra szór el milliárdokat, akkor vagy az ETO megmentéséért küzd látványosan, vagy éppen egy autógyár új termelőegységét szemléli idétlen frizurás patronálójával olyan értő tekintettel, mint Matolcsy György a közgazdaságot. A helyzet azonban az, hogy éppen ő az, aki felelősséget ugyan valóban nem hajlandó semmiért vállalni, félnivalója viszont egyáltalán nincs, és a lehető legpozitívabban jött ki például az egész Quaestor-ügyletből. A polgármester szavai alapján egy tisztes magyar választópolgár még el is hiheti, hogy tényleg ilyen országban kell élnünk, ahol teljes a közöny, az apátia, a fortélyos félelem igazgat mindent, az emberek féltik a sovány kis megélhetésüket, felelősséget nem akarnak vállalni semmiért. Inkább mélyen hallgatnak, csak ahol nem hallja senki, ott pusmognak, de eközben is rettegnek, nehogy valami elvtárs meghallja és saját előrejutása érdekében besúgja őket. Mindeközben mindenki egy helyben toporog, nem jut egyről a kettőre, élete romokban, egészsége, méltósága régen nincs – vagyis negatívan kerül ki a történetből. De hát, hogy a fenébe is van ez? Hiszen a választóknak, a keményen dolgozó kisembereknek, az út szélén árválkodóknak nem ezt ígérték a szavazatukért cserébe! Ők azt remélték, végre nem ilyen világ lesz. Az, hogy az út szélén árválkodókat végül az árokba lökték, hogy a keményen dolgozó kisemberek alatt a kormány – mint kiderült – a kínaiakra gondolt, és a választókat valójában szembe köpték, a hatalom gyakorlóinak felelőssége. Emberként, funkcionáriusként, komisszárként, párttitkárként és olimpikonként egyaránt. Maga, Borkai elvtárs, 2006 óta gyakorolja a hatalom szinte minden fokát, élvezi annak napos oldalát fegyveres őrökkel védett sokorópátkai birtokán. Maga független jelöltként megválasztott vezetőből lett rövid időn belül nertárs és tanácselnök, MOB elnök, országgyűlési képviselő, akinek a kedvéért még törvényt is alkottak, nehogy elveszejtse valamelyik pozícióját. Maga tehát a hatalmat érdemben gyakorolta, és így alakíthatta, humanizálhatta volna azt a világot, amit oly szépen lefestett nekünk. Beismerte hát, milyen országot hozott össze nekünk elvtársaival – kicsit sem érzi magát ebben felelősnek? Nem érzi úgy, hogy hibázott, nem gondolja, hogy ideje lenne visszavonulni? Vagy akkor hazudott a választóknak, amikor ennek a maga által lefestett világnak a végét ígérte elvtársaival együtt? Hiszen a hivatalos álláspont szerint Magyarország nem egy ilyen ország. A kormány egy teljes mértékben demokratikus választás útján, milliók bizalmából nyert egymás után kétszer is mandátumot. Ez a kormány – elmondása szerint – vállalja a felelősséget döntéseiért, az ország szekere pedig veszett fogatként robog előre. Van felelős miniszterelnökünk, aki minden időben és körülmények között kiáll értünk, ha nincs kivel szemben, akkor még talál is nekünk ellenséget. Őt akkor most a nép szeretete, vagy a rettegése, netán gyűlölete övezi?
Őszinte szívvel nem tud mutatni egy embert sem ebből és az előző kormányból, aki felelősséget vállalt tetteiért és nem jött ki jól a történetből. De a civil szférában sem hallottunk olyanról, hogy félne bárki is kimondani gondolatait. Maga vagy hazudik, vagy nem ugyanabban az országban élünk. Nincs itt félelem vagy rettegés, nem kell aggódnia annak, aki az igazat kimondja, nem keveredik bele semmi mocskos ügybe, nem csapnak le rá készenléti rendőrök. Azokat, akik mernek szólni, soha senki nem vegzálja a hatalomgyakorlók részéről, nem szüntetik meg testületi döntéssel az állásukat, nem nyúlnak utánuk, nem lehetetlenítik el a megélhetésüket, nem kényszerítik őket száműzetésbe, nem ütik el őket részeg terepjárós nyugdíjasok. Nem is értjük mi, itt a boldog NER-ben, hogy miről beszél maga, kedves polgármester úr. Furcsa a maga szájából hallani a fenti gondolatokat, hiszen maga tényleg élvezi a fennálló hatalom összes fényét, előnyét. Feltornászta magát a legmagasabb polcra, magas lóról tekint alá a városunka, törvényalkotóként pedig részt vállalt közéletünk és társadalmunk alakításában. De tudja mit, ha ennyire nem tetszik magának a NER-ben, keressen egy másik rendszert, egy másik várost, vagy másik országot, ahol nem kell magának fáznia, rettegnie, mondjon le, hagyja végre békén ezt a várost, ne rémisztgessen minket a saját rémképeivel. Adja vissza Győrt a győrieknek!