A Kisalföld online felületének munkatársa 2015. február 18-án közzétett egy írást az interneten.
Mi pedig közzétesszük az erre adott válaszokat.
Kedves Szeghalmi úr!
Manapság nagy divat a gondolatok sajtó általi átfogalmazása, megkurtítása, ezáltal mondanivalójuk eltérítése, sőt gyakorta megváltoztatása is. Az ok a hatalmi szimpátia mellett gyakran egészen egyszerű. Az adott nyilatkozatot, közleményt az azt megjelentető sajtós átülteti saját énképére, saját egójának elképzelt valóságlenyomatát hozva ezzel létre. A szerencsétlen, aki a széles közönséghez szerette volna véleményét eljuttatni, az eredmény láttán csak pillogat, különösen, ha véleménye nem tucat vélemény, netán a közhelyek szintje fölé tartozó. A szakmai vélemények átfogalmazása pedig szinte minden újságírói átiratban nevetséges formát ölt. Sajnos ilyen világban élünk, néhány ember sajátságos énképe formálja legtöbbször öntudatlanul egy közösség véleményét. Nincs ellene apelláta, hiszen mint mondják, ez az igazság, mert megírta az újság.
Kénytelenek vagyunk megszólítottságunk okán, mint az Arrabona Városvédő Egyesület elnöksége reagálni. Legutóbbi cikkében szóba hozott minket, ezzel kívánva sajátságos gondolatvilága kivetítésében egyesületünk politikai mivoltát igazolni. Hát, kedves uram, ez megint nem sikerült. Egyesületünk alapszabálya szerint, politikai pártot nem támogatunk, és politikai párttól támogatást nem fogadunk el. Látja, kérem az igazság ilyen egyszerű, ha tájékozódott volna mielőtt elsült a keze, nem írt volna le ilyen hírbe hozni vágyó sorokat. Kovács Lászlót városvédő munkája miatt inkább tisztelettel kellene illetnie, mint olyan győri polgárt, aki hírnevét és egzisztenciáját is kockáztatja szeretett városa érdekében. Maga abba az alaphibába esik sok kortársával együtt, hogy ha valakire bélyeget süt, a jelenleg regnáló hatalommal nem kokettáló táborba helyezi, ebbéli mivoltát emeli piedesztálra, akkor az máris elfogultsággal és szélsőséggel jár együtt. Így próbálja meg az adott személyt és véleményét lealacsonyítani, demagóggá süllyeszteni. Meg kell mondjam, több szempontból nagyon téved. A Jobbik Magyarországért Mozgalomról, mint politikai pártról nem kívánunk jelen sorok között szót ejteni, hiszen jómagam egy szakmai és városvédő egyesület elnöke vagyok. Írása nyomán megteszi majd ezt, ne aggódjon, a szintén megszólított és hasonlóan kedvezőtlen színben feltüntetett politikai párt. Én inkább az érem másik oldalát világítom meg. Egyesületünk szakmai alapon szerveződött, és elmondhatom magának tagjai magánszemélyként eltérő politikai beállítottságúak. Egyben viszont közösek: szakmaiságuk, hozzáértésük megkérdőjelezhetetlen, elkötelezett lokálpatrióták, akik bátran kiállnak jól megalapozott véleményük mellett. Olyan polgárokból áll tehát ez az egyesület, akik saját szakterületeiken már komoly dolgokat tettek le az asztalra, úgyhogy bátran nevezhetik magukat jó szakembereknek, de jó magyar hazafiaknak is. Ezért nem az egyéni politikai érzület, hanem a szakmaiság, a közösségért való érdek nélküli áldozatvállalás, tenni akarás és tudás dönti el ki lehet tagunk. Ne aggódjon, ez a veszély magát nem fenyegeti, nem üti meg a mértéket!
Üdvözlettel: Szabó Gyula, az Arrabona Városvédő Egyesület elnöke
Kovács László válasza:
Legyen független újságírás? Igen! Elképzelhető ez? Nem!
Az AUT alapelvei szerint „az újságírás a művelőitől nemcsak szorgalmat és tudást követel, hanem azt is, hogy feleljenek meg az újságírók kivételes kötelezettségeivel arányos tisztesség követelményének” – ezzel bizonyos sajtómunkásoknak finoman fogalmazva is komoly gondjai vannak. Idén télen remek hangulatú beszélgetésen volt szerencsém részt venni Havas Henrikkel. Mindezt csak azért mesélem el az Olvasóknak, mert ha most őszintén megírom a véleményemet, cseppet sem félek attól, hogy az említett személy nem áll velem szóba – eddig sem nagyon tette. Ettől függetlenül – nem független emberként – én képes vagyok tiszteletben tartani egymástól eltérő álláspontjaikat.
Nos, abban igaza van a meg nem nevezett sajtómunkásnak, hogy az Ifiház olyan embereknek is “játszóteret” adott, akik erőteljes politizálásban utaztak. Csak azt felejti el, hogy emellett mindenki másnak is, nem csak kivételezett pártoknak, ahogyan azt ő láttatni szeretné, és rosszul hiszi, hogy az Ifiházra emiatt kellene emlékeznie a győrieknek. Téved abban is, hogy amióta szárnyra keltek a hírek az Ifiház tervezett lebontásáról, arról egyetlen szó sem esett, hogy minden épület sorsát emberek alakítják. Folyamatosan erről van szó: egyetlen ember akarja az Ifiház sorsát alakítani! „A koncerteken tapasztalt elviselhetetlen tömegnyomort, izzadó falakat pedig” nyugodtan emlegessük, hiszen ezek részesei az Ifiház diadalmenetének! Nem kell azt a logikát követni, hogy ami kellemetlen a múltból, azt letagadjuk. Tudja, kedves meg nem nevezett sajtómunkás úr, múlt nélküli ember ugyanúgy nincs, ahogy múlt nélküli épület.
Meg nem nevezett sajtómunkás bátran idézgeti Hartyándi Jenőt, és külön felhívja a Tisztelt Olvasók figyelmét arra, hogy kétszer is előfordul a citátumban a „független” szó. Kérem, engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy a függetlenségről én is idézzek meg nem nevezett sajtómunkás úrnak: „A sajtószabadság a népé. Meg kell védeni bármely – köz- vagy magán irányból kiinduló beavatkozástól vagy támadástól. Az újságíróknak éberen kell őrködniük azon, hogy a közügyek intézése a nyilvánosság előtt történjék. Résen kell lenniük mindazokkal szemben, akik a sajtót önös érdekből akarják felhasználni”. Figyelték, hogy egyszer sem hangsúlyozták a függetlenséget az idézetben? Azok a pártok és civil egyesületek, amelyek hónapok óta foglalkoznak az Ifiház ügyével – legutóbb a múlt pénteken –, végzik a dolgukat. A pártok az ellenzéki szerepüket töltik be, a szakmai és civil egyesületek pedig az alapszabályaikban foglalt vállalásaikat. Meg nem nevezett sajtómunkás úr viszont szakmailag megbukott múlt pénteken. Véleményt alkotott egy fórumról, amelyen a győriek, a környék lakossága vett részt, akik elmondták véleményüket, aggodalmaikat és javaslataikat az Ifiházzal kapcsolatban. Arra viszont senki nem emlékszik, hogy meg nem nevezett sajtómunkás úr, meghallgatta volna a Tisztelt Olvasóit, lapja előfizetőit – a közvéleményt.
Érzékelni lehet meg nem nevezett sajtómunkás úr furcsa vonzalmát az idézetekhez, ezért zárásként szeretném egy újabbal megörvendeztetni: „A hírek és vélemények gyűjtésének és terjesztésének elsődleges célja az általános boldogulás szolgálata azáltal, hogy informálja a népet, és képessé tegye a napirenden lévő témák megítélésére. Azok az újságírók, akik önző érdekből vagy ártó szándékkal visszaélnek a szakmai helyzetükkel járó hatalommal, hűtlenül kezelik a köz bizalmát”.
Tisztelettel: Kovács László