Galilei elhíresült mondásával – mely nyilván a Föld forgására hivatott utalni – emlékezünk a mindig friss, aktuális 1950-es évek elején született nagyszerű tervre, mely az 1-es fő közlekedési utat kívánta Újvároson és Szigeten átvonszolni.
A hagymáz úgy tűnik ma reneszánszát éli, hiszen tűzön-vízen keresztül megvalósulni látszik az egyik leghaszontalanabb városi beruházás. Ártalmas és rég idejét múlt terveket leporolni, és arra a huszonegyedik század győri polgárainak pénzét költeni. Ez nem a legjobb belépő az innováció zászlóját lengető jelenbe. Az úgynevezett „nyugati tengely” gondolatával és történetével egész napjainkig már behatóan foglalkoztunk nem is olyan rég közölt cikksorozatunkban. Reménykedtünk, hogy az úttörő olimpia előtti jól megbukott közbeszerzés után ennek a tervezetnek nem lesz folytatása. De hiába mi Győrben élünk, ahol az „emútnyócév” hibáinak javítását tizenegy éve végzi az újra és újra beválasztott városvezető.
A helyi néplapból kellett értesülni, miszerint az új közlekedési beruházásnak számos előnyét élvezheti majd a tisztes használó. Például, hogy az 1-es főközlekedési útról érkező forgalomnak közvetlen összeköttetés készül a púpos (Jedlik) híd felé. Hát ez szuper lesz, ismerve a szivárványos színű hidacska körüli közlekedési körülményeket. Képzeljük el a gloriolától övezett autóst, beletaposva a gázba, az 1-es útról rátép a rámpára, átsuhan a Liget utcai vészcsomóponton, rápillant az óriás csirketojás giccsre, és szinte már ott is van a keskenyecske púposka hidacska ádáz körforgalmaiban. Ha itt nem ment el végképp az életkedve az uralkodó viszonyoktól, biciklis és babakocsis kamikazéktól, túlélő táborbeli zebraszántó kerékpárosoktól, az egyetem gyalogos látogatóitól óvodával és buszmegállóval kombinálva, akkor tovább haladhat a Szövetség átjáró ház utcán, vagy éppen az agyonterhelt Hédervári úton.
„A szó veszélyes fegyver” – monda egykor Bródy János -, ezért óvatosan kell bánni az olyan kifejezésekkel, mint közvetlen összeköttetés sejtetése. Inkább fel kéne ismerni a súlyos következményeket, még ha mindezt leírni, vagy a közvéleményt előre tájékoztatni ma nem ildomos. Nyilván a szökőút gondolata ihlette meg az eme tervezetre igent bólintót. A sűrű városszöveten át nem vezetünk szelőket, népszerű nevükön szökő utakat, reméljük, nem kell többet írni erről az ostobaságról. Mert ez az út megvalósulása esetén odacsábítja majd a szökni vágyókat, akik nyilván ráébrednek majd a bús győri valóságra kísérletük során. Ugyanakkor a bevitt többletforgalom végzetesen túl fogja terhelni ezt a korábban mesterségesen kigyengítve tervezett utat, púpos hidat, körforgalmakat. Ez a város nem szabadna, hogy kísérleti telepe legyen néhány oda nem való „gondolkodónak”.
A közvetlenség álígérete mellett már röhejessé tompul a Nép utcai csomópont „feltorlódása”. Gyakran járunk erre a valóságban egészen mást tapasztalva, de a kijelentésre csak Karinthy mondatát idézzük: „Ami jól hangzik, az igaz…”, persze kérdőjellel. A Kossuth utcát pedig nem kell tehermentesíteni, pláne nem az előbb említett következményekkel. Úgy tűnik a helyi néplapon át a helybeliekkel közölt „igazságok” útján zajlik itt már csak a kommunikáció. A beválasztott várost vezető vagy nem éli ebben a városban a napjait, vagy fogalma sincs az urbanisztikáról, lehet mindkettő. Az ismertetett közlekedési fejlesztés teljesen felesleges, elhibázott, anakronisztikus. Hatása a fejlődéssel ellentétes, csak bajt és közlekedési káoszt okoz. Helyesbítve, ez legutóbbi már van itt, azt csak súlyosbítja. És mit ád Isten, mindezen hagymáz az „emútnyócév” rendezési tervére van alapítva. Erre tessék gombot varrni!