A közelmúltban tapasztaltuk és egyben olvashattuk is a helyi néplapban, miszerint bontják az utolsó révfalui villát, méghozzá az Ady Endre utcában. Az épület több mint száz éve épült a vidék kissé magyaros, kissé provinciális szecessziója stílusában. Tornyával, látványos tetőzetével majdnem száz évig uralta környezetét, de egyben mívesen szegélyezte Révfalu déli sziluettjét is. Bájos, domináns, de ezzel mégsem hivalkodó alakját lassan, de biztosan nyelte el a több emeletes, többlakásos épületek sora, melyek a kilencvenes évek derekától uralmuk alá hajtották az Ady utcát és vele a Dózsa György rakpartot, az ezeket összekötő kis közöket, utóbb a Báthory utcát. Az akkor, és ma is csak a jelenlegi belvárosban gondolkodni képes politika, és az őt kiszolgáló műszakiak egymást igazukról meggyőzvén úgy határoztak, hogy a városmaghoz közel eső terület intenzív beépítést nyerjen. Ez szabad utat jelentett a spekulánsoknak, és megállíthatatlannak tűnő folyamat vette kezdetét, mely ma újabb reneszánszát éli.
Révfalu egykoron – fotó: Régi Győr
Ennek a felgyorsult, magát városfejlesztésnek tituláló agresszív folyamatnak eredményeként mára számos helyi városképet meghatározó elem veszett oda, csak néhány révfalui példát említve: a Holler ház, a Káldy villa, vagy épp a Rónay Jácint utcai villasor, és most itt az utolsó az Ady utcai. Nyilván ezek az egykori nagypolgári épületek nem képviseltek országos jelentőségű épített értéket, de szerepük mindezzel együtt reprezentatív volt. Egyrészt egy Győrhöz alig pár éve 1905-ben(!) csatlakozott falu – Révfalu – gyors ütemű polgáriasodásának voltak tanúi, másrészt építtetőik jó ízlése és megfelelő vagyoni háttere záloga volt az épületek kellően igényes, elegáns megjelenésére. Így váltak szelíden domináns, meghatározó településképi elemekké, dacolva háborúval, árvízzel, társadalmi rendszerekkel. Egy ilyen házban lakni életstílus kérdése volt, mert a nagypolgári igényekkel a korban, mely létre hívta őket nem csak a luxus életmód járt, hanem valami sokkal fontosabb: az aktív polgári társadalmat szervezni, fenntartani, és gyarapítani képes tehetség, és az erre irányuló akarat. Ez az attitűd az uborkafák, a felkapaszkodottak, a hűbéresek és rokonságuk uralta mai világban meg nem értett, nem is érthető momentum, hiszen aki gyakorolta, illetve helyesebben alapállása volt mindez, már nincs, mert nincs polgárság.
Az utolsó mohikán, avagy a társasházak köztünk élnek – illusztráció: Google Earth
Ezért nem is lehet azon csodálkozni, hogy a révfalui – mondjuk ki bátran – társadalomszervező erő mellé biztonságban telepedő és jó polgári életet élők harmincas, negyvenes években igényesen megépített közép és kispolgári hajlékai is áldozatul estek a profitéhségnek. Most, hogy Révfalu gyakorlatilag egykor vonzó vidékies hangulatát és arculatát sikerült száműzni, épített érétkeit egytől-egyig elpusztítani, e városrészből nem is lehet más, mint lakókonzerv és átjáró ház. Mi úgy gondoljuk, Révfalu tragédiája a főiskola, ma egyetem ide településével kezdődött. Az egyre csak dagadó épületegyüttes mára város lett a városban, de sajnos további fejlesztési terület nélkül, valós városszöveti kapcsolatok nélkül, valós és jól működő közlekedési kapcsolatok nélkül. Ha cinikusan akarnánk szólni, lehetne ad hoc Manhattannek is hívni.
A Távközlési Főiskola tanulmányi épülete 1978 körül – forrás: GYÁÉV kiadvány
Mert a régebbi polgári városszövet felszámolások is végzetes hasonlóságot mutattak a mai módszerekkel. Elég egy archaikus szövetbe beültetni egy rákos daganatot, a burjánzás azonnal kezdetét veszi, és a terület halála garantált. Hiszen a módszer lényege pont ez, hogy a közízléstől támogatva legitimál. Elég az első oda nem illő objektumot odabiggyeszteni hatalomból – lásd Duna bástya-Brády ház esete – máris az új „mogyern” (korábban szovjet) lesz a követendő példa. Mert a sajtó propaganda teljes birtokában senkinek nincs módja kifejteni, hogy ugyan a romlásnak is vannak virágai; például tyúkhúr, árvacsalán, ragadós galaj, de a kertünkben mégsem ezekre leszünk a legbüszkébbek. Ma a társadalmi gerinc megroppanása, a polgárság felszívódása következtében, az diktál ízlést, aki épp hatalomra kerül. Sajnálatos és egyben sarkalatos azonban a lakosság együgyű ízlésvilágának olyatén formálása, miszerint csak az új a szép, elérte a célját. Aljas fogás valljuk be, de roppant hatékony. Mert azt elhitetni, hogy ami újonnan épül az innováció, az a megtestesült városfejlesztés, még hagyján. De szlogenné tenni és a torkán lenyomni tízezreknek, hogy csak az új a szép, és csak a 21. századinak titulált formák testesíthetik meg a szépséget, már túlzásnak tűnik. Erre csak Karinthy élcével lehet méltó választ adni: „Ami jól hangzik, az igaz.”
Multifunkciós, avagy mindegy mi, csak épüljön – forrás: www.gyor2017.hu / Tutiterv Kft.
Nagyjából a csak az új a modern, a szép kitétel is hasonló igazságfokon áll, csak míg előbbin mosolygunk, utóbbi lassan, de biztosan az életünkre tör. Sokan megdöbbentek közülünk, miért kellett az utolsó révfalui villának is ilyen méltatlanul bevégeznie. Többen haragudnak a vállalkozóra, miért kellett mindenáron ezt a valóban egyedi házat a földdel egyenlővé tenni. A helyi néplapban két választ is olvashattunk, az egyik a rossz műszaki állapotra és a leendő társasház épültére hivatkozott, a másik kitért rá, hogy valójában már ez az öreg ház nem illik a mostani környezetébe. Valójában mindkét nyilatkozó tévedett, mert nem okról, csak okozatról szólt.
Tőlünk nyugatabbra igen ritkán fordul hasonló eset elő, mert ott még létezik egy olyan réteg, aki felismeri az értéket és képes megfizetni azt. Ott egyszerűen megvásárolták volna a gazdátlan villát és egyszerűen felújítják, majd lakják, pontosan úgy, ahogy több mint száz éve egykori tulajdonosa. Ma ez nálunk lehetetlen, mert ugyan megtollasodott van elég, városunkban az egy főre jutó kupecből is jóval nagyobb a mérőszám, de egy hiányzik a polgárság jó érzése és jó ízlése. És mindez nem az anyagi jólét függvénye, ez a neveltetésből és a hagyományból táplálkozik.
Ez, amely városát otthonának és nem prédának tekinti. Ez, amely helyben lakik, együtt érez, és teremt az itteniekkel értéket, és nem mindenáron profitot állít elő. Ez a polgári társadalom, amaz a feudalizmus, tessék választani.