A Köszönet hangján 2025. augusztus 5.

Mindez szép hadtörténeti esemény, de igazán önmagában nem dobogtatja meg a szívünket. Nekünk magyaroknak ahhoz, hogy a magunkénak érezzünk valamely eseményt a regényesség kell, márpedig mindez meg van e történetben. Hiszen itt összekapcsolódik a végletekig felfokozott hősiesség, az odaadó hazaszeretet, a hadiszerencse fordulása, melyek mint jó jelű csillagállás predestinálta a fényes, egyben utolsó magyar győzelmet. Máig nem merjük igazán elhinni, hogy ez egyszer tényleg győztünk, ráadásul nagyon. Mint a vihar kitörése előtt az égen utoljára, de fényesen felvillannak a nap sugarai. Ezt a napsugarat jelenti nekünk augusztus 5., ezt a reményt, hogy igenis lehet, győznünk is lehet. Klapka tábornok és bátor honvédjei a lehetetlent valósították meg, mert kiűzték innen az oroszt és az osztrákot, melyek hazánk életére törtek. Az önkény rontott rá a polgári demokráciára, de nyugodtan legyünk most fatalisták, a halál erői zúdultak az élet erőire, és lám, az itt az élet győzött. Semmi csoda nincs benne, hogy Egressy Béni ekkor komponálja a híres Klapka indulót. Azt az indulót, melyet minden magyar ismer és énekel az aggastyántól, a kicsiny gyermekig. Az üzenet pedig végtelen egyszerű, igenis győzhet az igazság, de azt nekünk, bátor elődjeinknek jelen kori utódainak kell kivívni. Persze nem fegyverrel, hanem elszánt és tudatos építő munkával. Mert e Haza hőseinek utódjaiból csak így lehetünk e Haza hőseinek örökösei. A vér közös, mert ezt a diadalt őseink vívták ki, és Berzsenyi után mi is tudjuk: „Júda oroszlánja nem szül gyáva nyulat.” Magyarországnak e korban soha nem látott szüksége van az érte tenni akaró fiaira. Olyan bátor, kiművelt emberfőkre, akik Nemzetük sorsát előmozdítani és ezért áldozatot hozni és képesek.

Mert mindig itt van a remény, hogy együtt sikerülni fog, de eközben bátran idézzük fel ük és szép apáink dalát, tanítsuk meg unokánknak is, bátran, nyitott szívvel adjuk tovább augusztus 5-e Győr és Komárom üzenetét: