Helyszín: Honvéd liget
Időpont: 2025. augusztus 5.
Kezdés 18.30.
Térzene, hívogató: maximum 3 zeneszám Rába Koncert Fúvószenekar
Gyülekező: Vígh Attila a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz egyesület elnöke, a Magyar Huszár Válogatott ezred trombitása kürt
Köszöntés: Szabó Gyula elnök Arrabona Városvédő Egyesület
Himnusz eljátszása: Rába Koncert Fúvószenekar
A megemlékezés szónoka: Pintér Bence Győr MJ Város Polgármestere
A hagyományőrző díszelgést végrehajtják: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség Pápai Huszár Egyesület és a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz Egyesület, valamint a Nemzetközi Szent György Lovagrend
A Klapka induló eljátszása: Rába Koncert Fúvószenekar
Szavalat: Rupnik Károly Szent László díjas színművész előadásában Arany János Nemzetőr-dal című verse
Rövid emlékbeszéd: Szabó Gyula elnök Arrabona Városvédő Egyesület
Közös ima a hősökért: Kovács Balázs Ó-katolikus diakónus Nemzetközi Szent György Lovagrend Komárom-Esztergom Vármegyei Prior vezetésével
Koszorúzás és virágok elhelyezése a Hagyományőrzők segítségével, alatta játszik Rába Koncert Fúvószenekar
Kossuth nóta eléneklése a hadfiakkal és a közönséggel együtt fúvós hangszeres kísérettel
Takarodó: Vígh Attila Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz egyesület elnöke, a Magyar Huszár Válogatott ezred trombitása kürt
A témában készült cikk elolvasható itt.
Arany János: NEMZETŐR-DAL
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom…
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.
(1848 ápr.)
Kányádi Sándor Nyergestető
Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.