Győr egyik legszebb kerülete és egyúttal a város büszkesége is, az 1915-1917 között épült egykoron ágyúgyári munkás lakótelep. Telepítési tervét Fiala Géza készítette. Az építész a lakótelep központi teréből sugárirányban kiinduló utcákat tervezett, az így létrejövő parcellákra a magyar késő szecessziós épületekre emlékeztető kialakítással és arculattal tervezett épületeket. Az egységes táblás zsalugáterek alkalmazása és az általában fából készült épületelemek, azonos homlokzati kialakítást eredményeztek. A faelemek zöld színe, a jellegzetes tetőkialakítások sajátos hangulatot teremtettek a lakótelep megjelenésének.
A földszintes épületek falusias családi ház jellegűek, az egy- és kétemeletes épületek városias megjelenést mutatnak és mégis egységes, hangulatos képet nyújtanak. A telep önkormányzati rendelettel (10/1997) helyi védettséget élvezett, amit később műemléki jelentőségű terület besorolás váltott. A védettségi rendelet az emeletráépítéseket leállította ugyan (ami az 1960-as évekhez kapcsolható), de a bejárati ajtók, az ablakcserék, valamint zsalugáterek átépítése még most is jelentősen ártanak az egységességnek, az arculati stílusjegyek megtartásának.
Az elmúlt időszakban a kiadott építési engedélyek rosszul értelmezett „modernségi alapelvei” már olyan dobozházak építését is engedélyezték, melyek az eredeti megjelenést és arculatot eltorzítják és előnytelenül megbontják annak korábbi harmóniáját – „lecsó-hangulatot” teremtve. A kinyilatkoztatott alapelv azt a kérdést hirdeti fennhangon, hogy ma nem építünk modern műemléket. A kinyilatkoztatás elvi tévedése, nevezetesen az, hogy műemléki környezetben „minimál” igényű, a környezethez abszolút nem illeszkedő épület építése is tilos, azért mert az ízléstelen.
A szembetűnő tévedések egyik legutolsó példája – a két elbontott óvóhely helyére épített társasházak után – a lebontott Mátyás étterem helyére kerülő, már építés alatt álló lakóház tömb engedélyezése. Az engedélyezett terv figyelmen kívül hagyja az eredeti ellipszis alakú tér elgondolását. A templommal szembeni beépítés a már korábban elhibázott két lapos tetős épülettömbjéhez – 1960-as években épült társasházak – igazodva telepíti az új épületet, szintén lapos tetővel. A megoldás így egy új koncepciót fogalmaz meg eltérve az eredetitől, és egy felemás eredményt produkál. A teljesen eltérő megjelenés jelzi ugyan, hogy ez most épült, de egyúttal el is rontja a tér harmóniáját és felesleges feszültséget is teremt hivalkodásával.
A kétféle stílusú tér-fal elem a tér összhangját is felborítja. A legszomorúbb az a tény, hogy az engedély precedenst is teremt a jövőre nézve. A téves koncepció, ami a modern műemlékek építésére vonatkozik, itt mutatkozik meg legmarkánsabban.
A dobozszerű trendi épületek további építési engedélyei komoly veszélyt jelentenek a városrész műemléki szempontból ugyan már csak részben egységes arculatára nézve, ezért az ilyen engedélyeket nem szabadna kiadni. Sürgősen építési jogszabályt kell alkotni az ajtó és ablakcserékre, a loggiák beépítésére. A jogszabálynak ellenőrzési és intézkedési jogkörrel kell rendelkeznie, mert ha a jelenlegi gyakorlat folytatódik – azaz: nincs ellenőrzési és intézkedési jogkör -, akkor olyan keveredés és összevisszaság jön létre, mely a lakótelep műemléki besorolását is megkérdőjelezi.
Kezdeményezni kell a városképi arculat megőrzésére irányuló rendeletet, valamint az egyes műemléki szempontból jelentős épületek védettségét. Amíg ezek a további rendeletek nem születnek meg és folytatódik a jelenlegi engedélyezési eljárás, akkor az egész városrész elveszítheti sajátos hangulatát és műemléki jelentőségét!