Mióta városunkban járt a miniszterelnök, és oly sok mindent ígért, kétségek és a remény között hányódunk. Kétségek között, hiszen a győri „városfejlesztés”, a majd én egy személyben eldöntöm magatartás eddig urbanisztikai, városképi és város-komfort tekintetben az elkövetkezendőkre sem ígér túl sok bíztatót. Inkább „város-fejvesztés” ez a folyamat; lásd Győr közlekedési kérdései című sorozatunkat. Ugyanakkor bizakodással telve, mert a legfőbb magyar közjogi máltóságnak kellett felismernie, és a győriek számára levezetnie, mire is van itt a nyugat kapujában valójában szükség. Nyilván helyi erők is segítették a miniszterelnök munkáját, így egyesületünk is, hiszen már régóta ismer bennünket. Lásd a Duna bástyáért vívott heroikus küzdelem és sokrétű, hosszas történései.
Nos bátran kijelenthetjük, dr. Orbán Viktor ígéretei között meghatározó szerepet töltenek be azok a városfejlesztési elképzelések, melyeket egyesületünk már sok éve kimunkált és kiterjedt kapcsolatrendszere révén még az ország vezető köreihez is képes volt eljuttatni. Miniszterelnök úr, köszönjük, hogy Ön, és értő tanácsosai beépítették Győrre vonatkozó fejlesztési elképzeléseikbe szerény egyesületünk szakmai, urbanisztikai munkáit. Ha már ilyen valóban szerencsésen alakultak az események, és Győrnek a majd én egy személyben eldöntöm attitűd helyett a magyar Miniszterelnök ad jó irányt, munkáját nekünk támogatni kötelességünk. Meg kell jegyeznünk, tettük ezt kérés, bíztatás nélkül, még akkor is, amikor sárral dobáltak minket, szakmaiatlansággal vádoltak. Lám, hozzáértésünket bizonyítanunk sem kell, hiszen az évek során megjelent tanulmányaink kronológiáját az elektronika is rögzítette, egyes tagtársaink meghurcolásának, megnyomorításának igaz története és a műszaki fejlesztési elképzelések publikációja is sajátságos egybeesést mutat. Sebaj, mert nem az a legény, aki a pofont adja, hanem az, aki állja.
Ebből következik, az elsőbbség a mienk, fejlesztési elképzeléseinket pedig akárhogyan is, de maga a Miniszterelnök tette immár eltagadhatatlan közkinccsé. Az ország első emberének kellett idejönni és hathatós programot letenni az asztalra, mert helyben velünk kapcsolatban úgy látszik a feljelentésekkel, saját kifejezéssel „kicsinálással” – nem dakota eredetű szó – vannak elfoglalva. Mert feljelenteni, hatósággal meghurcoltatni mindazokat, akik csak az igazat hajlandók mondani ma még könnyű, igen könnyű, de sajnos empirikus alapokon áll. Elismerni a rövidlátást, a szellem szellem általi legyőzetését már nehezebb. Ezt a jelenleg regnálóktól el nem várjuk, elég nekünk, hogy a Miniszterelnök szólt és szava a mienkhez volt bámulatos módon hasonlatos. Valamint gyengéden kell figyelmeztetni a beszavazott kört a Kisgömböc című magyar népmesére és annak örök érvényű tanulságára. Hiszen a felhízás korszaka a Miniszterelnök itt jártával véget ért, most jön a kipukkadás. Nem felejtve a nagyságot sem, de Konfuciusz örök érvényű szavaival élve: „Minden nagy dolog belülről üres.”
Nem lennénk egyedül azzal a véleménnyel, ha itt valóban innovációt, városfejlesztést, jövő építést szeretnénk, a komplett jelenlegi városvezetést ki kéne helyezni még a megyehatáron is túlra és helyette dr. Orbán Viktort kellene polgármesterré megtenni. Amíg ez nem következik be, addig segítjük a valóban érdemi munkát, úgy, ahogy azt eddig is tettük, alaposan és tényekkel alátámasztva.
A miniszterelnöki ígéretek között szerepelt egy vasúti aluljáró építés a Bartók B. út meghosszabbításában. Ez a soha meg nem valósult műtárgy, értvén mint szintben elkülönült vasúti keresztezést, bármely meglepő, de hosszú, ráadásul történelmi múltra tekint vissza. Ha a helyet puszta fizikai valóságában tekintjük, mindig is meghatározó szerepet játszott Győr történelmében. Természetesen közlekedési szempontból, hiszen annyi mai közlekedési gondot lehetne egyszerűen megoldani, ha a döntnökök egy kicsit is tisztában volnának e hely urbanisztikai történetével, egykori, de gyakran ma is létező és működő hatóival. Sajnos ezek többsége vagy nem győri, vagy nem szakember, vagy mindkettő egyszerre.
A Bartók B. út nagyon hosszú ideig Győr déli sugárútja volt, ide csatlakozott és folyt egybe a város előteréhez a fehérvári és a veszprémi hadiút. Ezek olyan ősiek, hogy nagy valószínűséggel nem is a magyarsághoz, hanem Pannóniához, a rómaiakhoz köthetők. Mindezt megerősíti az e korból ismert és nyomvonalában a mai napig használt kelet-nyugati tengely; a mai Szent István út. Egyszóval, mintegy kétezer éves közlekedési csomópontról beszélünk. Mivel a célforgalmi helyek a mai napig nem változtak, ezen út nyomvonalak ma is meghatározó jelentőségűek. Ráadásul még jelentőségük sem értékelődött át. Ez a körülmény a 2006. év óta ott ülőknek különösen szégyenteljes.
Új sorozatunkban meg is mutatjuk miért!