A mai megemlékezés
Immár 419. éve, hogy vitéz tábornokaink, Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf Győr várát a töröktől öldöklő csatában oroszlánként harcolva visszavették. A kereszténység zászlaja ismét a vár fokán díszlett, Európa újra fellélegezhetett. Óriási és egyben példaértékű haditett volt mindez, hiszen kevés hadi diadal volt olyan visszhangot keltő, mint ez a mienk. Győr földrészünk, egyben a keresztény világ kulcsa, mint korában hívták a Kereszténység Védőbástyája volt. Nem csak azért, mert városunkban futottak össze az összes jelentős kereskedelemi és hadi utak, hanem mert az óriási erőd védelmében szabadon és bátran virágzott a Krisztus-hit. Ettől a helytől délre már csak néhány kisebb bakonyi vár őrködött, de egyebekben mindent elborított az Oszmán Birodalom tengere. Amikor Győr vára, Európa legnagyobb reneszánsz erődje 1594-ben elesett a birodalom fővárosában, Bécsben, az emberek őrjöngtek félelmükben, menekült e tájról minden élő. Amikor e két hős tábornok Győrt visszafoglalta, az akkor ismert keresztény világot határtalan öröm, eufória kerítette hatalmába. Számtalan írásmű, képzőművészeti alkotás, templomi ének, költemények sora próbált tartós emléket állítani a diadalnak, és földrészünk útjai mellett sorra jelentek meg a Győr keresztek. Bátran mondhatjuk tehát: Hazánk a kora újkorban Győrről vált újra világhírűvé.
A Fehérvári kapu berobbantása
Mi, a kései utódok szerény eszközeinkkel minden évben megemlékezünk a győri vár 1598. március 29-én történt visszafoglalására. Szentmisével, néma főhajtással, hálaadással, ahogy ez keresztényekhez és győri polgárokhoz illik. Csak istentelen, új-pogány, vagy farizeus elmék felejtik el a kereszténység e nagyszerű ünnepét, mert nekik a vallás is csak a magamutogatás egy eszköze. Azon keveseknek, akik nem felejtik el szépapáik hőstettét, melyet az egyetlen szent és igaz hit érdekében saját életük feláldozásával cselekedtek, megszólal újra és újra a Vaskakas. Elmondja, hogy Győr egyedülálló jelképpel és vele Isten hatalmas üzenetével büszkélkedhet, melyet hirdetnie, világgá kiáltania volna muszáj. Mert a Vaskakas ránk maradt képén megjelenik az Apostoli Kettős Kereszt a Hit legfelsőbb szimbólumaként, megjelenik a Kakas a Hit megújulásának szimbólumaként és megjelenik a Félhold a még gyenge és fejlődésre, Krisztusban kiteljesedésre váró egy Isten hit jelképeként. Mit kiált hát ez a győri érckakas? Azt, hogy: „Egy az Isten!” Ezt kiáltotta 1598. március 29-e hajnalán és ezt kiáltja ma is, mert Isten ma is az, aki volt: örökkévaló.
Szomorú, hogy a város vezetői nem hallják a hangot, mely szól nekünk a múltból, de kiált a jövőbe. Őseinket tisztelni, a hitet védelmezni kell, és a hagyományainkat – mely csak a miénk, győrieké – megőrizni, kiteljesíteni és a nagyszerű üzenetet a világ tévelygő népeivel megosztani kell.
Ezen összehasonlításból mindenki levonhatja a maga tanulságát
Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf tábornokok szobrát néhány éve áthelyezték a vár egykori gané dombjára. Érckakasunkból múzeumi tárgy, és egy rendezvény jelképe lett, mint kopasztott csirke. A tábornokok szobrának egykori helyén hatalmas görbe tükör díszlik. Azt mondják: haladás, fejlődés, innováció, a jövő itt épül. De jaj annak, aki házát nem a sziklára, hanem homokra építette. Mert múltunk el- és megtagadása gyökértelenné tesz mindent és főleg mindenkit, a lakóhelyet falanszterré, a Hazát élettelen pusztasággá, az embereket arcnélküli szürke, lélektelen árnyakká változtatja, a hitet kiüresíti, az életet elsorvasztja.
Mi nem ezt szeretnénk, mi szeretjük és tiszteljük hőseinket, emléküket megőrizzük, és abból példát merítünk, melyet átadunk az utánunk következőknek, mert az erős gyökér a Haza emlékezete, az erős törzs a Haza polgárai, a lomb pedig a felvirágzás, az a lomb, melyre az ég madarai leszállnak. Így legyen, Pálffy Miklós, Schwarzenberg Adolf, és valamennyi névtelen győri hős, ma ezen a szép tavaszi napon meghajtjuk előttetek fejünket. Isten áldjon Benneteket haló poraitokban!