Az Arrabona Városvédő Egyesület hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a 2016-os csángó adománytúránk sikeréhez hozzájárultak. Mivel sokak kérték nevük elhallgatását, és furcsának tűnne felében-harmadában közzétenni a neveket, ezért úgy döntöttünk, hogy nevek közlése nélkül, de mindenkit lélekben ölelve mondunk köszönetet azon becses személyeknek és cégeknek, akiknek jószívű adományai nélkül a moldvai Diószegen bizony jelentős szükséget szenvedtek volna, és e segítség híján mindezt a magyar anyanyelv oktatása sínylette volna meg. Ám szerencsére idén az adakozó kedv olyan mértéket ütött meg, melyre bizony mi magunk sem számítottunk! A diószegi magyar tanító, Kiss Sámuel, autónkat az ismert mese nyomán „varázslatos iskolabusznak” nevezte el.
Szeretnénk, hogy minden kedves adakozó átérezze, amely ügyért ő a legkisebb segítséggel is küzdött, igencsak jó ügy. Nekünk, magyaroknak pedig szent ügy. Hosszú és keserves történelmünk folyamán annyi mindenünk veszett már oda: ország, hit, remény, család, birtok, vagyon, de látjuk, mindezeket az idő képes volt kipótolni. Ám ha a nyelv veszik el, vele veszik a haza és a magyarság is, mely sem ésszel, sem erővel többé nem pótolható. Diószegi kicsiny hazánk egy időre megmaradni látszik, s mi több magyarnak maradt meg – Önöknek köszönhetően.
Kérünk mindenkit újra és újra, támogassa a csángó magyarok nyelvtanulását, mert ők igen fontos részei annak a nemzettestnek, melyre oly büszkék vagyunk. Tőlünk ezer kilométernél is messzebbre, túl a Kárpátok vonulatán őrzik még nyelvünk ősi, hamisítatlan alakját, őrzik ősi szokásinkat és ápolják a mifelénk már rég elfelejtett hagyományainkat. Úgy tanulnak magyarul, hogy közben magyarul tanítanak minket – régi magyarul, igaz magyarul. Ezek a testvéreink úgy élnek ma is ott, mint éltek szépapáink egykor itt – szegényen, árván, mégis büszkén és igaz hittel.
Kedves adakozó barátaink, ez a nagy titok. Önök ebben a misszióban vettek részt. Tegyék majd újra és újra, buzdítva sokakat és példát adva többeknek. Tudja meg mindenki, hogy a moldvai magyar csángók boldogulása, szülőföldjükön megmaradása, az őket szorongató nem éppen baráti nép gyűrűjében csak akkor lehetséges, ha él bennük a remény, hogy egyszer jobbra fordul majd a világ. A remény pedig mi vagyunk, akik szerencsésebb helyen, szerencsésebb csillagzat alatt születtünk. Módunk és lehetőségünk erre most csak nekünk van. Nekünk, magyaroknak, akik sokak szerint kiválasztott nép vagyunk, illene úgy is viselkednünk. Sok szenvedés és nélkülözés van szerte a világban, de számunkra a legfontosabb saját magyar véreink megsegítése a szükség óráiban. Mert bizony ezek a szükség órái a csángó falvakban, és a segítség, a jóakarat és az abból fakadó adakozás most szükséges, mert holnap talán már késő.
Az Arrabona Városvédő Egyesület immár hét éve szervezett formában és töretlen akarattal dolgozunk csángó testvéreinkért, és a kezüket nyújtó adakozók adományaival a magyar tanulás ügyét szolgáljuk. Hisszük, hogy helyesen cselekszünk, amikor nem segélyszervezeteken keresztül adakozunk, hanem saját magunk visszük el oda, ahova a szükség kívánja, noha az adományok célba juttatása embert próbáló feladat. De sajnos nem lehetünk mindenütt ott, ahol a szorongatást látjuk, és nem tudunk segíteni mindenhol. De nem hagyjuk abba! Mert minden gyűjtés és minden sikeres út után lélekben erősebbek leszünk, és megfogadtuk, amíg ilyen bőséges az adakozó kedv, ilyen sok a jóra hajló áldozatkész magyar, addig mi sem adjuk fel, hanem mindig megújuló erővel vágunk neki a Kárpátok hágóinak.
Képgalériánk:
