A Csángó ügyet veszni ne hagyjuk!
A mindennapok nyomasztó gondjai mellett álljunk meg egy pillanatra, nézzünk az égre és mosolyogjunk, mert messze, a Kárpátok koszorúzta történelmi határainkon is túl, sarjad még az új magyar hajtás. Szeptemberben átlépi az iskola kapuját a távoli Moldvába szorult csángó magyar testvéreink új generációja ott, ahol tilos a magyar szó és a szabad magyar gondolat. Keleti magyarjaink, akik csak ábrándozhatnak egy szebb jövőről, ugyanolyanok mint mi itt, a legszerencsésebb nyugati határszélen. Az anyanyelv megismerésének joga pedig minden magyarral vele születik, és ez nem pusztán jog – kötelesség, dicsőség és isteni adomány. Különösen igaz ez népünk távoli, szétszórt csoportjai közül azoknak, akik ősi nyelvünket, ősi szokásainkat mind a mai napig olyan híven őrzik – a csángó magyaroknak. A népek áradata Csángóföld magyarjait olvasztja, morzsolja, napról napra és évről évre fogyasztja, nyomorítja. Ha más hagyja is, nekünk nem szabad! A ma is szorongatásban élő testvérinket, népünk archaikus alakját nyelvünkben, szokásainkban és szülőföldünkön megtartanunk mindannyiunk szent kötelessége. Ehhez kérjük a szerencsés nyugati határszélen élő testvéreink adományait.
Aki ad, adjon jó szívvel a javából. Nem kéregetünk, nem kuncsorgunk azoknál, akik könnyű szerrel tehetnék meg, hogy vagyonuk morzsáit csángó magyar testvéreink elé vessék, az ő fülük sokszor süket a hallásra, szemük vak a látásra. A mindennapok hőseit hívjuk, az egykori kuruc talpasok, a 48-as honvédek, a rongyosok gyermekeit, aki tudták és tudják ma is, mi a teendő, ha hív a haza. A mi hazánk pedig nem az igazságtalanul megvont határok által szabdalt talpalatnyi föld, a haza ott van ahol mi vagyunk. Mi, magyarok. Annyit egymással torzsalkodók, keserűen békülők, sokat tűrők, nehezen bocsájtók, könnyen feledők.
Várunk jó szívvel adott mesekönyveket, olvasókönyvet, jó magyar nyelvi munkafüzetet, tollat, ceruzát, a tanítóknak informatikai eszközöket, szépirodalmi könyveket – minden olyan eszközt a legjavából, mely egy első osztályos kisgyermeket nyelvünk elsajátításához segíti. Ha nincs ebbéli ötlet, akkor elfogadunk adományként pénzt – kapcsolatainknak köszönhetően tudjuk, mi a leghasznosabb csángó magyar testvéreinknek.
A csángó magyar megmaradást szent ügynek tekintjük, hetedik éve végezzük ezt a missziót, nézzék meg erről filmjeinket, olvassák el útleírásainkat. Ne habozzanak hát, segítsenek! 2016 szeptemberének elején ismét útra kelünk a Kárpát-koszorún túli Moldvába, és csak azt vihetjük, amit itt, a szerencsés nyugati végeken adnak, és amit magunk összegyűjtögettünk. Az önök segítsége, igaz magyar szíve és jó akarata legyen útitársunk 2016-ban is!