A Magyar Tudományos Akadémia honlapján jelent meg érdekes cikk a környezetvédelemről, melynek rengeteg tanulsága közül kiemelnénk azt, amit mi is rendkívül fontosnak tartunk Győr tekintetében: „Fontos, hogy a természetvédelem ne megőrzendő szigetekben, foltokban, hanem táji léptékben gondolkodjon„. Ez Győrben azt jelenti, hogy sürgősen gyökeres szemléletváltásra van szükség. Mert Győrben bizony elment minden egy nagyon rossz irányba, oda, ahol a jogászok mondják meg, hol mekkora zöldterület kell, milyen legyen, és mindezt egy törvényből bogarásszák ki, amit jó esetben szakemberek alkottak, rosszabb esetben hozzájuk hasonló jogászok.
Ma, Győrben, ott és annyi zöldfelületet „gyártanak„, ahol és amennyit a jogszabály megkövetel; egy fűszállal sem többet – mert jogilag semmi nem kötelezi őket erre. Ezzel több probléma is van: a „gyártott” zöldfelület (pl. gyeptégla, díszcserjék, ládába szuszakolt, tájidegen fajták) nem igazi zöldfelület. A jogszabályban előírt zöldfelület nem életszerű, attól nem lesz elviselhetőbb egészségügyileg a terhelt városi levegő, maximum szép zöld környezetben haldokolhat lassan a városi ember. Ezért mondjuk, hogy változtatni kell, ezért mondjuk, hogy a szakmának végre a sarkára kell állnia Győrben, és a politikusokat felrázni hagymázas álmukból. Ideje végre nemet mondani! Megálljt parancsolni, mert ami most épül Győrben, az nem a jövő – legalábbis nem az a jövő, amit a győriek elképzelnek.
A Püspökerdőbe tervezett evezős pálya hatalmas indulatokat váltott ki, s talán azóta is viszkető heg borítja a sportolók szívét. Pedig rá kellett volna már ébredniük, hogy az egész nem ellenük szólt, hanem a Püspökerdőért. Azért, hogy a most még javarészt „vad” erdő, ne művi parkká változzon, hanem megmaradjon annak, ami: erdőnek. Lehet ebbe az erdőbe úgy beengedni az embert, hogy abba nagy kárt ne tegyen, csak azt kell szem előtt tartani, hogy az erdő nem értünk van. Az erdőben nem egyedül vagyunk, nem a miénk. Mi is csak vendégek vagyunk benne, és nem tehetünk vele azt, amit mi akarunk.
Alázat – ez az, ami manapság hiányzik az emberből, ha a természet rendjébe avatkozik bele.