Képzeljék, Győr okos akar lenni!
Ezek szerint eddig hülye volt. A polgármester szerint legalábbis, aki a napokban jelentette be, hogy Győrből okos várost akar csinálni. „Nagyon nem mindegy, hogy egy okos ember hülyéskedik, vagy egy hülye okoskodik. Pláne, ha ehhez hatalmas akaraterő is párosul„. Győr tehát okos város akar lenni polgármesterestől, mindenestől, mégpedig azért, hogy a város előtt álló új kihívásokra a legjobban reagálhasson. Ezeket az új kihívásokat a technológiai fejlődés, a modernizáció hozza el, s releváns választ erre az infrastruktúra fejlesztése mellett a már ma is rendelkezésre álló információs és kommunikációs technológia nyújtotta lehetőségek jobb kihasználásával és alkalmazásával lehet adni – mondják a szakemberek. Meglátásunk szerint ahhoz, hogy Győr képes legyen reagálni az új kihívásokra, alapvető feltétel az, hogy végre élhető város legyen. Nem árt ezért kicsit értelmezni a fenti mondatot, hiszen az „okosságot” részben a szakma is csak kommunikációs terméknek tartja – és ez bizony nagyon szomorú.
Szakmai szempontból számos feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy élhető legyen egy város. Elsősorban olyan városvezetésre van szükség, amely a városlakókat helyezi a középpontba, nem pedig a szolgáltatásokat. Ez emberi nyelven azt jelenti, hogy kisebb a bürokrácia, több elektronikus adat és információ áll rendelkezésre, a városi intézmények közötti kommunikáció hatékonyabb és gyorsabb, és ami legfontosabb: a nagyobb átláthatóság. Győrben a bürokráciára jelenleg csak azoknak nem lehet panasza, akik megfelelő személyes kapcsolatokkal rendelkeznek, de ez nem helyi sajátosság, a magyar hivatali rendszer fogaskerekei még mindig komoly „olajozásra” szorulnak, hogy működésre bírják őket. Különösen aggályos például az önkormányzati bérlakás program elégtelen működése, a keresleti oldal fölénye a kínálati oldallal szemben és a rafinált működési mechanizmus. Szorosan kapcsolódik ehhez a feltételhez a költséghatékony szociális és egészségügyi rendszer kiépítésének követelménye, mely túl azon, hogy egy adott ügyfélre vagy páciensre vonatkozó információk könnyebb hozzáférhetősége érdekében integrált adatokkal dolgozik, jelenti azt is, hogy a rendszer átlátható és nyitott. Győrben a város lakossága politikai értelemben van csak a középpontban, az infrastruktúra fejlesztése, és a város stratégiája sokkal inkább beruházói érdekek mentén alakul, semmint közösségi célokat figyelembe véve. Természetesen mindig dobnak valami morzsát, hiszen a politika jól felfogott érdeke a társadalmi támogatottság, s ezt a disznók elé vetett fénylő üveggömbökkel lehet legkönnyebben elérni. Ezért van annyi fesztivál orrba-szájba, miközben az utak állapota egyre rosszabb, a közlekedés szervezése naponta új anomáliákat szül, egyes csomópontok átszervezésénél pedig nem veszik figyelembe annak globális hatásait, nem beszélve a Belváros parkolóvá alakításáról. Az élhetőség nem lehet kommunikációs termék, sem politikai varázsvessző, az élhető város fizikai valóság, s mint ilyenre, az embereknek valós igénye van. Nem hallani akarnak róla, hanem megélni akarják.
Az élhető városhoz hozzá tartozik a „zöld-menedzsment”. Ez azt jelenti, hogy a folyamatok minden egyes pontjának monitorozását lehetővé teszi a megfelelő technikai háttér kiépítése. Ez különösen a vízgazdálkodás, az energiafogyasztás, a hulladékgazdálkodás és a középületek működtetése terén lehet hasznos. Ebből kétségkívül teljesültek már bizonyos elemek Győrben is, és amennyiben az irány nem változik, s az ütemet képesek tartani, ez a feltétel rövid időn belül teljesülhet is. Ugyanakkor a környezetbarát és biztonságosabb közlekedés területén Győrnek óriási elmaradásai vannak. Különösen a Belváros közlekedésének tekintetében, ahol a csökkenő zöldfelülettel arányosan növekszik a parkolóházak és mélygarázsok száma, melyek további forgalmat generálnak a városrész bizonyos területein, súlyos terhelésnek kitéve ezzel az adott környezetet. Kétségkívül ez a városrész Győr legkritikusabb pontja közlekedési szempontból, s az utóbbi évek forgalomszervezései nemhogy javítottak volna a helyzetén, de inkább rontottak. Korábban a Móricz Zsigmond rakpart felől a Szent István út irányába (nyugatról keletre haladva) először a Telekin lehetett felfelé haladni, és vele párhuzamosan, a következő utcán, az Újvilág-Újkapu utcán lefelé. Majd a Kiss János és Tarcsay utcákon lehetett bonyolítani a kétirányú forgalmat. Mi van ma helyette? Minden út a Móricz Zsigmond rakpartról a Szent István út irányába vezet, kivéve a Tarcsay Vilmos utat. Értelmetlen, logikátlan, és felesleges utakra kényszeríti a közlekedőket. Ennek pedig mindössze annyi oka van, hogy az egyik alpolgármester ott lakik a Kiss János utca – Batthyány-tér sarkán. Egy egész városrész közlekedését egyetlen városvezető magánérdeke szerint alakítják. Ez nagyon messze van az élhető várostól, az intelligens közlekedési rendszertől pedig fényévekre.
A környezetbarát közlekedés feltételei közé tartozik az Ipar utcai híd is, ami már száz éve szerepel Győr közlekedésfejlesztésében, mégsem valósult meg, amikor pedig lett volna rá esély, a politika úgy döntött, hogy egy szivárványos hidat épít Révfalu és Sziget között, ami egy olyan elképzelés kulcsfontosságú része, amely további forgalmat generál az érintett városrészeken, hiszen összeköti a 14. számú és az 1. számú főutakat. Gyakorlatilag létrehoztak egy olyan problémát, ami a 14. számú főút, Fehérvári út, 81. számú főút vonalán már évek óta fennáll. Az átgondolatlanság eredménye egy megoldott probléma helyett kettő. A Jedlik-hidat terhelő forgalom már most is jelentős, súlyos problémát azonban nem most, hanem tíz év múlva fog okozni. A politika győzött tehát a szakma felett újfent. Épül ugyan egy elkerülő út az ipari parkon keresztül, de ez egyrészt elkésett, másrészt hatalmas kerülőt jelent, mely többletfogyasztással és komoly környezetterheléssel jár. Győr egyértelműen rossz úton halad a környezetbarát közlekedés szervezése terén.
Egy város élhetőségének alapvető feltétele a jobb közbiztonság, mely területen a győri rendőrség és polgárőrség valóban kiemelkedő teljesítményt nyújt. A minőségi oktatás legalább ennyire fontos, s Győrben ez nagyrészt az idetelepülő multinacionális vállatoknak köszönhetően szintén kiemelkedő teljesítményeket ér el. Azonban a politika, és az egyéni érdekek közösségi szempontból rendkívül káros hatásai beárnyékolják mindezt. Az óvodai nevelés maradt meg egyedül az önkormányzat fenntartásában, s erre az utóbbi időben több billogot sütött a helyi kiskirályok családi köteléke, mint az egyszeri parasztember a tehenére. Vannak ugyanis kivételezett óvodák, amelyeket divatosan „minta óvodának” neveznek, a többiben látványosan rosszabb a helyzet. Nem beszélve a pedagógusok munkahelyi szervezéséről, ahol szintén rokonok döntenek bizonyos irányelvekről, függően attól, hogy a kis unoka éppen szobatiszta-e vagy sem. Teljhatalmú nagymamák alkotnak új irányelveket a kiscsoportok alakítására. A minőségi oktatást már az óvodában el kell kezdeni, s ez a rendszer nem tűr meg személyes érdekérvényesítést sem alpolgármester és rokonsága részéről, sem pedig mástól.
Végül a kényelmesebb és vonzóbb turisztikai szolgáltatásokat kell megemlíteni, mely kétségkívül jelen van Győrben, azonban sajnos a semmire épül. Győr műemlékei fogyatkoznak, a kézenfekvő turisztikai fejlesztések rendre elmaradnak, helyettük fesztiválok tömkelege és mesterségesen előállított hamis gagyi az, amit le akarnak nyomni az idelátogatók torkán. Ahogy a város lakosságának központi szerepe, úgy a turizmus is kommunikációs illetve politikai termék Győrben. Valós értékek helyett céllövöldébe való egypálcikás hamisítványokkal házalnak a marketingosztály kitartottjai.
Az okos város élhető város is egyben, s mint olyan a rendelkezésére álló információs- és kommunikációs technológiai lehetőségeket innovatív módon használja fel, elősegítve ezzel egy jobb, diverzifikáltabb és fenntarthatóbb városi környezet kialakítását. És akkor még nem beszéltünk a sportmániáról. A város vezetése sportlázban ég, a diverzifikációt ezért akár el is felejthetjük. Minden ennek van alárendelve, az utóbbi két évben erre több milliárdot elszórt a város saját és állami keretből egyaránt. A legutóbb majdnem belefutott egy súlyos természetkárosításba is. Győr soha nem lesz okos város, élhető meg pláne nem, ha sportolók irányítják. A sport fontos, de egy sportoló soha nem a diplomájával szokott eredményeket elérni, s a fent felsorolt feltételeknek csakis egy olyan városvezető képes megfelelni, aki nem nélkülözi a széles látókört, az alapvető műveltséget, mely tiszteletet feltételez a hagyományok irányt, s bőven el van látva olyan vezető tulajdonságokkal, melyek alkalmasak egy ekkora közösség irányítására. Ennek biztos jele az lenne, ha végre olyan városvezetőnk lenne, aki a brezsnyevi elvek helyett mondjuk a reageni elveket követné, vagyis ahelyett, hogy nálánál hülyébbeket nevez ki maga köré, végre olyan szakembereket alkalmazna, akik tudnak és mernek is gondolkodni, s képesek a sportoló-politikai logika zabolátlanságát visszafogni, és a nepotizmust háttérbe szorítani.