Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a győri városvezetés elállt abbéli szándékától, hogy kiirtsa a Püspökerdő 36 hektárját egy előkészítetlen beruházás érdekében. Ugyanakkor sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a győri evezősöket a politika már sokadjára hagyta cserben, a saját szakmai vezetésük alantas közreműködésével.
Az a tény, hogy Győr polgármestere nem ért az építészethez és az urbanisztikához, teljességgel érthető, hiszen nem szakember. Az, hogy érzéke sincs hozzá, az már kevésbé érthető, és aligha elfogadható. Felelősségre viszont ez utóbbiért nem vonható. Ugyanakkor felelősségre vonható azért, hogy építészeti és urbanisztikai tudásának hiányában az általa kiválasztott szakember megfelelően, és magas színvonalon látja-e el feladatát és a szakmai kérdésekre adekvát választ képes-e adni. Felhívja-e megbízója figyelmét a szakmai buktatókra, a hibás politikai döntések következményeire, és ami a legfontosabb, közli-e vele mindezt a végső döntés meghozatal előtt.
Győr jelenlegi főépítésze immár kilenc éve tölti be tisztségét. Mivel nem győri születésű, ezért Győrt meg kellett ismernie és tanulnia. Természetesen az is érthetetlen döntés, hogy miként lehet egy idegen városunk képének alakítója, miként lehet egy gyökerek nélküli szakember Győr főépítésze, de ezt tudjuk be egy hibás politikai döntésnek. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet, hogy ez nem a jelenlegi városvezetés hibája. A főépítész ismerkedésre és tanulásra szánt ideje sajnos kevésnek bizonyult, és ki kell jelentenünk, hogy ez alatt a kilenc év alatt nem is sikerült megfelelően megismernie és megtanulnia Győrt. Így alakulhatott Győr azzá, ami ma látható belőle, és így romlik tovább, ha a politika nem hoz más döntést.
A romlás időben legközelebbi bizonyítéka a Dunakapu téri „delicatesse ház”. De ott van a Széchenyi tér, a vízivárosi hering-telep a révfalusi Penny mellett, az Ifiház bontása és a helyén létesítendő parkolóház – illetve „vegyes funkciójú épület”, az Árpád tömb olajos halkonzervre hajazó telepítése, vagy a Bécsi-kapu téren, a volt Vaskakas vendéglő tetejére álmodott üvegdobozra kiadott építési engedély. Ilyen lett volna az azóta már kukába dobott Püspökerdő irtása érdekében átverekedett rendezési tervmódosítás, de ilyen az ifjúsági olimpiára álmodott, a volt olajgyár helyén kialakítandó olimpiai falu hatemeletes beépítést lehetővé tévő rendezési tervmódosítása. Tudnia kell a győrieknek, hogy minden hasonló téma a főépítészen keresztül, annak jóváhagyásával és előterjesztésében kerül engedélyezésre, majd a bizottságokon keresztül a közgyűlés politikai döntnökei elé. Tudniuk kell azt is a győrieknek, hogy a helyi politikai hatalom bár demokratikusnak látszik, egyszerű diktatúra, ahol a polgármester diktál, a közgyűlés fideszes többsége pedig szavazógépként végrehajt. Nem emberek ülnek a padsorokban, hanem egyszerű humanoid robotok, akiknek az agyába közvetlenül az ülés előtt betáplálják az egyes előterjesztésekre adandó válaszokat, kiosztják a szerepeket, hogy ki mit fog mondani, és végül szinte beléjük égetik, hogy mikor melyik gombot kell megnyomni. Győrben tehát diktatúra van, az ellenzék pedig csak fut az események után, el van zárva minden információtól, késve – vagy egyáltalán nem – kapják meg a felelős döntéshez szükséges információkat, de ez legyen az ő gondjuk. A főépítésznek ebben is van felelőssége, hiszen itt mutatkozik meg, hogy mennyire nem önálló szakmai individuum, hanem csak egy egyszerű végrehajtó.
Akármelyik beruházást nézzük meg a közelmúltból, a főépítész szakmai felelőssége mindenhol megállapítható. Ahelyett, hogy szakmai érveléssel és szaktudásának felhasználásával a nevezett beruházásokat jó irányba terelte volna, lefeküdt a politikai hatalomnak, és végrehajtotta annak utasítását. A fentebb említett beruházásokkal kapcsolatosan felmerülő ellenvélemények, megalapozott szakmai bírálatok még csak el sem jutottak akár a bizottságokig, ne adj isten a közgyűlés nyilvánossága elé, mert a diktatúrákra oly jellemző, egy idő után mindenkiben reflex-szerűen működő önkorlátozás politikai hangulatkeltésnek és támadásnak minősítette azokat. A baklövések sorozatának közösségi megítélése – amit viszont a hasonlóan megalkuvó és automatikusan önkorlátozó és öncenzúrázó, magát ellenben szabadnak kikiáltó helyi sajtó igyekezett mindig eltussolni – sem nyitotta fel a döntéshozók szemét. Máig nem látják – vagy nem hajlandóak látni – azt, hogy milyen csúnyán és aljas módon meg lettek vezetve, mégis nekik kell magyarázkodni.
Mindezek alapján felmerül, hogy amennyiben a győri főépítész csak a politikai akarat és polgármesteri elképzelés igazolására hozta meg döntéseit a világos szakmai követelmények rovására, és tette mindez csupán az állása megtartásának érdekében, akkor egyértelműen alkalmatlan a tisztsége betöltésére. Ellenben ha arról van szó, hogy mindezt egyszerű tudatlanságból, hozzá nem értésből tette, akkor a felelősség azokat terheli, akik kinevezték erre a pozícióra, ő csak annyiban vétkes, hogy nem jelezte előre alkalmatlanságát. Nem árt, ha tudják a győriek, hogy a főépítész feladatai közé tartozik az építészeti és urbanisztikai feladatokon túl a kertépítészet és környezetvédelem alapelveinek és követelményeinek a betartása, betartatása is, az egységes, harmonikus, és környezetébe illeszkedő városkép kialakítása érdekében. Győrben a jelenlegi főépítész elmúlt kilencévi pályafutásának köszönhetően az építészeti és urbanisztikai tendencia csak az „up to date”, a trendi és modernek kikiáltott, letisztultnak csúfolt, minimál-desing érvényesülhetett, cinikusan mellőzve a környezetbe való illeszkedést és a műemlékvédelmet. Ami ebbe a cipődoboz-koncepcióba nem illett bele, azt le kellett bontani, vagy át kellett alakítani, el kellet dugni. Így járt a Dunakapu tér szimbolikus vaskakasos kútja, a várvédők szobra, mert azok „nem illenek az új tér arculatához”. Figyeljük meg az aljasságot ebben a dologban! Megváltoztatják egy tér építészeti arculatát egy új, soha nem létező funkció érdekében, majd annak régi elemeit egyszerűen elbontják vagy félredobják, mert nem illenek oda. Ne legyen kétsége a győrieknek afelől, hogy ha ez a társaság marad nyeregben, lovaik széttapossák a maradék barokkot is belvárosban! A főépítész ízlésvilága úgy tűnik, találkozik a városvezetés nézeteivel és érdekeivel, a történelmi belváros reneszánsz és barokk jellegével szemben. A politika ízléstelensége, a politikai vezetők érzéketlensége és a főépítész hasonlóan sivár lelkivilága talált egymásra kilenc évvel ezelőtt, és ebből a bűnös nászból született meg a „lüktető belváros”. Mi lehetne erre egyértelműbb bizonyíték, mint egy mélygarázsban, egy ablakon át mutogatott reneszánsz várfal darabja?
Az ember alapvetően optimista, mondják, a remény hal meg utoljára. Azt gondolná tehát a győri polgár, hogy az épített örökségünk, ami ember alkotta teremtménye e világnak, mindig is a kor szellemiségét fogja tükrözni, ez ellen tenni aligha lehet. Már-már hajlandó lenne megalkudni magával, hogy a világ folyton változik, s vele változik annak arculata is. De a természet adta dolgok, a hozzánk hasonló élő és lélegző teremtmények jobb sorsa hivatottak.
Nos igen. De nem Győrben. Nem egy ilyen főépítész mellett.
A győri fákat tömegesen irtják, minden ideológiától mentesen, pusztán azért, mert öregek, bozontosak vagy egyszerűen csak útban vannak. Ami ennél is szörnyűbb, hogy helyettük a hozzájuk semmiben sem hasonlatos képmásaikat ládákban húzzák be arra a térre, amit tőlük vettek el és egykori hűs árnyékukat oszlopokra kifeszített lepedőkkel pótolják. A Püspökerdő helyére álmodott kajak-kenu pálya helyén még ma álló fákat, mintegy 36 hektárnyit, sehol nem akarták pótolni, hanem ahogy a főépítész fogalmazott, egyelőre megváltják pénzben. Olyan ez, mint amikor a holokauszt által elpusztított emberi életek után jóvátételt kellene fizetni. A legszörnyűbb pedig az, hogy ez jogilag teljességgel rendben van. Akadhat olyan ember, aki azt mondja, a fák nem nőnek az égig, és amúgy is van még belőlük elég, de vajon, amikor az éppen az utolsó törzsét fűrészelik, akkor is ezt fogják még mondani? Persze ez ma még alig foglalkoztat bárkit is a szakembereken kívül, talán egy-két aktivistát, ők is ki tudja, milyen meggyőződésből állnak oda. A hétköznapi ember – különösen a mai fogyasztói mintapéldányok – fel sem tudják fogni ennek a súlyát. A Püspökerdőbe álmodott kajak-kenu pálya szerencsére elbukott. De egy dologra tökéletesen rávilágított: a főépítész valódi jellemére. Ugyanis ő végig amellett szállt síkra, hogy a pályát meg kell építeni. A 2015. augusztus 13-án rendezett egyeztetésen kioktató hangnemben, lekezelően bánt a civilekkel, és cinikusan azt mondta, hogy a víz az nem természetellenes elem, ezzel gyakorlatilag szembe köpve mindenkit, aki az erdő kiirtása ellen küzdött. Lefeküdt a politikai szándéknak, a szakmaiságot, a szakmai felelősséget sarokba dobta, és teljesíteni akarta minden áron gazdáig parancsát.
Fogadják el a kedves győriek, hogy ebben a városban mindent meg lehet tenni büntetlenül, felelősség nélkül, mert hagyják. Mert a szakma hallgat, sunnyog, megalkuszik, mert a vezetés az ellenvetések hiányában nyeregben érzi magát, és a győriek vakon, akaratgyengén ténferegnek a naptól perzselt díszburkolaton. A főépítész korábban azt nyilatkozta, hogy neki az orvos receptre írta fel Győrt. Hogy milyen betegségre, azt most már mi is láthatjuk, mert Győr elkapta ezt a súlyos kórt, és ha nem vigyázunk, ebbe fog belepusztulni.