Emlékeznek még a Dunakapu téri piacra? Tudják, ahol finom volt a sült kolbász, a hurka, az oldalas, friss volt a tojás a gyümölcs és a zöldség, ismertük az árusokat, a Matrózban találkoztunk az ismerőseinkkel, beszélgettünk, eltelt a délelőtt, s mire hazaértünk, várt az ebéd. Emlékeznek még arra, hogy ingyen lehetett parkolni a rakparton? Igaz, hogy nem volt felfestés és táblákon kiírva, hogy mennyi szabad hely van, de mindig lehetett találni még egyet. Emlékeznek még arra, hogy milyen jó volt oda kijárni?
Hogy hová lett ez a hangulatos piac? Elpusztították, kizsigerelték, elhajították. Először egy nap égette beton prérire, aztán – mint a hajléktalanokat – egy híd alá száműzték városunk vezetői. Tudják milyen indokkal? Azzal, hogy „a piac funkció lassan tradicionálissá vált a téren, bár a klasszikus zöldség- és állatpiac mellett egyre nagyobb szerepe van a vegyes vásározásnak, és egyre ismertebb a havonta megrendezett régiségvásár is. A tér állandó és ideiglenes építményei, továbbá a tér burkolatának minősége elavult, nem méltó a történelmi jelentőségű környezethez”. – Ennek köszönhetően ma se háztáji zöldség, se gyümölcs, se árusok, se kolbász, se ingyen parkoló. Van helyette vakító műkő, mélygarázs a reneszánsz vár bástyájának helyén és egy üvegház, aminek még mindig nincs használatba vételi engedélye.
Azt suttogják a városban, hogy Borkai úgy értelmezte a kulturális koncepció közművelődési prioritásai között szereplő „Virágpiac és környezetének felújítását és funkcióbővítő fejlesztését”, hogy egyetlen közszájon és közkézen forgó kislányának oda egy kávézót csináltat. Elűzve onnan árusokat, kolbászsütőt, minden mást, és még az is lehet, hogy a buszokat is elterelik onnan. De ha csak ennyi lenne furcsa ebben a városban, akkor arra akár legyinthetnénk is.
Azonban a furcsaságok, az egész Dunakapu téri átépítést leszámítva, csak annak elkészültével kezdődtek. Borkai ugyanis azt nyilatkozta 2011-ben, hogy „amikor a Dunakapu tér megújul, visszakerül a piac. Az árusok visszajöhetnek a felújítás után”. Persze ugyanebben az interjúban azt is mondta, hogy „ha van érték a Dunakapu tér alatt, azt megmentjük és bemutatjuk, ha nincs, megépülhet a mélygarázs”. Végül az lett belőle, hogy se piac, se bemutatott értékek, hanem üresen kongó műkősivatag egy lezuhant vadászgéppel, üvegház, mélygarázs és egy trafóval egybekötött budi. Ja, hogy egy kis ablakon keresztül lehet szemlélni egy falszakaszt a mélygarázs első emeletén? Ez ugyanolyan cinikus „böszmeség” – hogy stílszerűek legyünk –, mint a piacnak hazudott bohózat a másik sarokban. A Dunakapu téri kényszer szülte – ha már egyszer azt hazudta, hogy visszatérhet a piac – szabadtéri áruda ugyanis nem az. Gyorsan összerántottak pár havert, akiknek állítólag nem kell fizetniük helypénzt: ott árulja a tésztáit a vendéglátós Ervin, meg a bio-nak hazudott termékeit a Győr-Szol haverok. Természetesen egy kamu piachoz kamu piacnap is dukál. Ha már egyszer szétrombolták a belvárost, és a Duna-bástyát, akkor az emberek agyába is beletúrnak könyékig, és keddre illetve péntekre szervezték meg a kirakodóvásárt. Nem ment oda a kutya se. Aki arra járt, megállt ugyan, és megcsodálta a városvezetés pincsikutyáit és a bepalizott kisembereket, de vevőket ez az egész nem vonzott. A valóságot ferdítő városi média ezzel szemben mit harsog? Hogy még csak az elején vannak, és hát azért ehhez képest jól megy, noha nincs vásárló, de valakinek még törzsvendégei is lettek. De nem érték be ezzel a jóemberek, csavartak még egyet a dolgon. A piacot pénteken átrakták délután négytől este nyolcig. Jogos, ha a kedves olvasónak is Besenyő Pista bácsi méltán elhíresült mondata jut eszébe: „Nórmális?” Piacot? Délután? Este nyolcig? – Látják, kedves győriek, ezek az emberek vezetik a városunkat, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy mi az a piac, de tíz standot felállítanak sorba délután négy és este nyolc között, mert nekik az a piac. Mint a duzzogó kisgyerek, aki egy lócitromdarabbal szaladgál, hogy az igenis a bölcsek köve. Ezek az emberek döntenek az iparűzési adónk felhasználásáról, ezek az emberek döntenek fejlesztésekről, és a mi éltünkről.
Egy csapat Mekk Elek. A főkecske, a magát polihisztornak képzelő viszont mindegyiken túltesz az olyan kijelentéseivel, hogy „Győr város egyik jelképének ad otthont a több mint 500 éves múlttal rendelkező, patinás történelmi emlékekben gazdag tér, a Dunakapu tér”. Na, most jelentkezzen az a győri, aki szerint a Dunakapu tér valóban 500 éves! A mi polgármesterünk úgy gondolja, hogy 400 év ide vagy oda nem számít, ha már egyszer az ott található patinás történelmi emlékeket akarja elpusztítani. 2012-ben azzal indokolta ezt a rombolást, hogy a tér „jelenleg méltatlanul elhanyagolt”, emellett pedig a „vízpart alulhasznosított, a város a folyóval alig kommunikál”. Értik? A folyó már csak olyan, hogy kommunikál. „A zöldfelületek hiányoznak úgy a téren, mint a vízparton és a töltéstetőn”. Aztán mi lett a vége? Betonnal körbefogott – a várossal továbbra sem „kommunikáló” – folyó, nulla zöldfelület a téren, a vízparton és a töltéstetőn. Egyébként a kommunikáló folyó tévképzete már akkor megbukott, amikor az ártérbe levezették az utat, ezzel elvágva minden kommunikációs lehetőséget a bőbeszédű folyótól. „Hosszú és alapos előkészítő munka” után ezt voltak képesek kihozni magukból.
Vegyék észre kedves győri polgárok, hogy nem csak diktatúra van ebben a városban, hanem egyenesen Orwell állatfarmján élünk, ahol a disznók emberi formát öltöttek, és egyenlőbbnek hiszik magát az egyenlőbbeknél. Egymásnak osztogatnak díszpolgári címeket, a haverokat és azok családtagjait tüntetgetik ki. Közben a múltunkat pusztítják, tönkreteszik a várost, zöld olimpiát hazudnak, miközben 36 hektár erdőt akarnak egy evezőspálya miatt kiirtani. Rombolják az egykori győri vár maradványait, miközben azzal döngetik a mellüket, hogy Győr a műemlékekben egyik leggazdagabb városa Magyarországnak. Győrben ma is zajlik a műemlékek pusztítása, a belvárosi beruházások során a mai napig kerülnek elő maradványai az egykori várnak, de azokat gyorsan szét is hordják, mielőtt valaki észrevenné. Ezt teszik a napokban az orrunk előtt az Újkapu utcában, a Bajcsy-Zsilinszky úton és az evangélikus iskola udvarán is. Országosan több mint 50 milliárdot költenek várfelújításra, Győrben majdnem ugyanennyi megy el arra, hogy a miénket elpusztítsák.