Forster Gyula báró, akiről a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalból visszamaradt kivéreztetett torzót elnevezték, az MTA tagja, és 1895-től a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, 1846-ban született, és 1932-ben halt meg. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait Törökországból hazahozta. Ő mondta egyszer, hogy „százszoros buzgósággal és törekvéssel kell a bennünket körülvevő népek gyűrűjében a kultúra, a művészetek előmozdítása által azt a szellemi fölényt biztosítani, mely egyedül adja meg az elsőséget és a hatalmat. Ennek a szellemi fölénynek magyarnak kell lenni, mert különben kisiklik nemzeti létünk alapjának egyik főpillére„.
Ma megint az Ifiházról lesz szó.
Nem azért, mert annyira hálás téma ez, hanem azért, mert hálátlan kezekbe került az épület. A győriek által választott közgyűlés úgy utalt minden vele kapcsolatos döntést a polgármester hatáskörébe, hogy fogalma nem volt arról, mit is akar ez a jóember – már persze azon kívül, hogy elbontja és parkolót épít a helyébe. Emlékeznek még, mikor tavaly kiderült, hogy már 2013-ban szerződést kötött a Dunakapu tér tervezőjével az Ifiház bontási, és a helyére építendő parkolóház engedélyezési terveinek elkészítésére? A város kifizetett erre 31 millió forintot! De ez az idei júniusi közgyűlés döntése után már kidobott pénz, mivel a terveket nem lehet felhasználni, mert ott a közgyűlési határozat szerint „vegyes funkciójú” épület lesz. A vegyes funkció jelentését pedig majd a polgármester dönti el egy személyben, ahogy azt az ügy kezdete óta hangoztatta.
De nem is ezért kell ma megint az Ifiházról írnunk.
Egyesületünk tavaly kérelemmel fordult a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központhoz, hogy vegye védelem alá az Ifiházat. A levél kelte 2014. július 29. Az intézet válaszában a helyi kormányhivatalban működő örökségvédelmi irodához irányította a kérdést, akik azóta sem reagáltak semmit. Kérdésünkre – nem hivatalosan – azt a választ adták, hogy valójában nem tudja senki náluk az irodában, hogy mit is kellene tenni. Mert ugyebár nyilvánvaló mit akar a városvezetés, na de szakemberként ki vállalná ezért a felelősséget? Ingyen biztos senki nem lenne erre hajlandó.
Történt azonban, hogy az Ifiház mellett lakók közül valaki szintén felkereste a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központot, ugyanezzel a kéréssel, kiegészítve, hogy a város vezetése törvénytelenül járt el akkor, amikor hagyta lepusztulni az épületet, és a Győr-Szol Zrt., mint technikai kezelő sem bánt megfelelően az ingatlannal. 2014. február 1 óta ugyanis nem figyelt annak állapotára. Civil kezdeményezésre tehát, a munkatársai szerint is egyelőre a saját identitását kereső Forster Intézet végre elkezdett mozgolódni. 2015. augusztus 4-én pedig megjelentek hárman a központból, hogy dokumentálják az épületet, és a hivatalos határidőn belül döntsenek arról, mi legyen az Ifiház sorsa örökségvédelmi szempontból.
Bizonyára nem csak Önök érzik úgy, hogy későn reagáltak az örökségvédelemnél.
A lényeg azonban, hogy megtörtént a bejárás, és ezért írunk ma az Ifiházról. Mert ez a bejárás ismét megmutatta, hogy milyen emberek dolgoznak a győri városházán, és hogy nem csak a képviselőkkel van itt a baj. A hölgy, aki a Forsternél kezdeményezte az épület védelem alá helyezését, ma reggel kapott arról értesítést, hogy jönnek az intézet munkatársai szemrevételezni és dokumentálni az épületet. Ő pedig értesítette egyesületünket, hogy szakmai segítséget nyújtsunk az érkező fotósnak és művészettörténésznek. Délelőtt 10 óra körül megjelentünk a hölggyel az Ifiháznál, és szépen lassan kezdett érkezni mindenki. Hárman a Forster Intézettől, ketten a Győr-Szoltól, ketten a kormányhivataltól, az egyikük a helyi örökségvédelmi iroda képviseletében, és egy hölgy a városházáról. Amíg a Forster Intézet egyik kollégájára vártunk – aki egy ingyenes parkolót keresett éppen, mert a parkolási díjat körülményesebb elszámoltatniuk a Forsternél, mint Lázár magánútjait – addig volt alkalom szemügyre venni a megjelenteket.
A Forster Intézet munkatársai, mivel a terepet nem ismerték még, érdeklődve nézelődtek, beszélgettek a hölggyel, aki idekérette őket, egyesületünk képviselői hallgatták őket. A Győr-Szol emberei némán álltak és szemlélték a többieket, a városháza munkatársa viszont vad telefonálgatásba kezdett. Majd a hölgy finoman próbálta félrehívni a Győr-Szol emberét, de az vagy nem hallotta, vagy nem akart félrelépni. Ezután a kormányhivatal emberét vette célba a hölgy, akivel láthatóan jó munkakapcsolatot ápol, sutyorogtak picit, aztán végre befutott a Forster embere, aki jóval odébb talált csak ingyenes helyet, pedig ha hagyták volna Borkait egy személyben döntögetni, akkor itt már rég lehetne egy jó kis parkolóház – és nekik sem kellett volna Győrbe jönni. És ekkor kezdődött a városházi attak. A tornyos házból érkező hölgy figyelmeztette a Forster Intézet embereit, hogy ez egy szakmai bejárás, és csak az mehet be, aki szerepel a határozatban, mint értesített szerv vagy személy. Vagyis a városháza részéről semmiképpen nem akarják sem a civileket, sem pedig egyesületünk képviselőit beengedni. Természetesen sikerrel ki is játszották ezt, a Forsteresek nem tudtak mit tenni, jogilag a dolog rendben van, viszont itt lép be az a csonivnyik-reflex, amit ezekbe az városházi tintazabálókba belenevelt az elmúlt nyolc év: nem nézték a civil, a győrit, aki saját idejét és pénzét áldozta azért, hogy az Ifiház ne csak úgy eltűnjön a törmelékek alatt, mint a Duna-bástya a mélygarázsban. És nem nézték az civil egyesületet sem. Azt nézték, hogy megfeleljenek a főnökeiknek, hogy a győriek és a civil szféra teljes kizárásával odabent – feltételezéseink szerint – igyekezzenek jobb belátásra bírni a Forster Intézet munkatársait, hogy nincs itt szükség semmilyen védelemre, adják ki a bontásra az áldásukat.
Nem tudjuk, miről volt odabent szó, nem tudjuk, hogy mi lehet most az Ifiházban. Annyit hallottunk még odakint, hogy az EESZI hordja el bizonyos elemeit, amikre szükségük van, vagyis tulajdonképpen már bontják az Ifiházat, de egyelőre csak belülről. Hallottuk azt is a társaság kijövetelekor, hogy a helyi örökségvédelmi iroda képviselője azt mondja, ő tulajdonképpen nem ragaszkodik ehhez az épülethez, mivel nem is győri. Emlékeznek még, hogy Borkai azzal dobott a szemétbe 1300 aláírást, hogy annak a fele nem is győri? Szóval így megy ez Győrben: a polgármester blöfföl egyet egy 1700-as közvélemény-kutatással, hogy mindenről megkérdezi a győrieket, és közben a városháza alkalmazottjai azok, akik – bizonyára az ő utasítására – igyekeznek kizárni a civileket minden döntésből.