Tudomásunkra jutott, hogy az egykori Vaskakas Taverna területén egyesületünk bejelentése kapcsán a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztály Építési és Örökségvédelmi Osztály helyszíni szemlét tartott. Ugyanis bejelentést tettünk az épületet ért beázás miatt, valamint kértük a jókarban tartási eljárás elindítását a tulajdonossal szemben. A hivatali szemle időpontjában száraz idő volt, a falak, ahol a nyomok voltak, le lettek takarítva, még a gombák is eltűntek. A teljes belső teret uraló pocsolyának híre, hamva sem volt már ekkor, a víz nyilván az alsóbb szintekre szivárgott.
Úgy gondoljuk, ezzel az ügy le van tudva, nincs ott semmi látnivaló, intézkedést nem igényel, ad akta. Majd jön az új doboz emelet és az úgyis mindent megold.
A Vaskakas Taverna épületét a kőtárral együtt 1968-69-ben alakították ki jelen építészeti formájára. A Taverna teteje nem járható lapostetőként épült, a kor szellemének megfelelő bitumenes szigeteléssel. Az ilyen megoldás élettartama legfeljebb húsz év, utána a tetőszigetelést cserélni kell. Ez a lapostető sokszorosan élte túl a garanciális idejét, de mára már kimerült, cserére van szükség. A lapostetőn történő beázások általános jellemzője, hogy sohasem ott hibásodik meg a szigetelés, ahol a belső oldali beázás jelei mutatkoznak. A szigetelés valahol elöregszik, melyet mechanikai sérülés, vagy egyszerűen a napvédő réteg erodálódása után a napsugárzás okoz és megszűnik szigetelni. A víz a szerkezet- általában födém- belsejében szivárog, és a leggyöngébb ellenállást megtalálva a mennyezet kiütközik. Sajnos nem tudni, hogy ez a jelenség a Vaskakas Tavernában mióta zajlik, de a Győrszol Zrt munkatársa mondta már tavaly, hogy jó ideje küzdenek a beázással. Az újra városi tulajdonba kerülő ingatlan néhány éve még magántulajdon volt, tehát ki tudja valójában mióta rongálja a csapadékvíz e régi boltozatokat.
A beázás képeivel a látogatók tavaly is, idén is szembesültek, a legutóbbi nyílt bástyanapon is kifejezetten veszélyes volt a helyzet, tekintettel a telepített erősítő berendezésre. A sok száz látogató elborzadt a belső terek „vizes” állapotát látva, pedig nem ezért jöttek ide, hanem jó hírt hallani az egykor kultikus hely feltámadásáról.
Nem szeretnénk egy szakembert sem kioktatni, de fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy nem előre bejelentve kell ott szemlét tartani, megvárva a gondos takarítást, hanem eső után, mert minél nagyobb kinn az eső, annál nagyobb lesz benn a tenger.
A helyzet valós alapokon nyugvó tényfeltárása után pedig csak egy megoldás létezik. Ledobni a régi szigetelést, és újat, lehetőleg járhatót tenni a helyébe, a várfal tetői üveg emeletdobozról szőtt álmokat pedig annak minden támogatójával együtt el kell felejteni, hiszen soha nem lesz rá anyagi fedezet. Ha arra vár a hivatal, hogy az emeletdoboz megépítése majd megoldja a súlyos beázási problémát hiú ábrándokat kerget, ahogyan azt Vörösmarty is megírta: „Ábrándozás az élet megrontója, Mely kancsalúl festett egekbe néz.”
A Vaskakas Taverna intenzív beázása gyors intézkedést igényel, biztost, nem bizonytalant, hamar és nem egykor.
A mellékelt képek bizonyítják igazunk, de amennyiben szükséges a látogatóktól bekérünk még néhány tucatot. Egyesületünkről köztudott, hogy sohasem valaki ellen, hanem valamiért emeljük fel szavunkat.
Íme a receptünk a helyes döntéshez.
- A Vaskakas Taverna legyen újra étterem, összenyitva az egykori Schäffer ház földszintjével. Ez utóbbi legyen a konyha, ez előbbi a vendégtér.
- A reneszánsz tér legyen egyszerű rusztikus várvédő reneszánsz étterem, amolyan „kézzel-lábbal” evős. Itt aztán lehet hagyományőrző rendezvényeket is tartani.
- A Schäffer ház emeleti szintjei legyenek vendégterek a város prominens vendégei számára.
- A Taverna teteje pedig legyen egy reneszánsz kert, melynek kapcsolata van a házzal is, de főbejárata a Káptalan domb felől nyílik.
- A vállalkozótól, aki valahogyan megszerezte a kőtár bejárata feletti kicsinyke telket, vissza kell vásárolni, a rajta levő kamrát lebontani.
- Mindennek mottója legyen: valódi közösségi teret alkossunk, amelyet minden győri polgár a sajátjának tekint, ne zárt, elitista klubot.
Ettől egyszerűbb és hátsó szándék nélküli megoldás nincs. De mindezek előtt a beázást meg kell szüntetni, kerül, amibe kerül, más lehetőség nincs.
Még egy városi legendát szeretnénk eloszlatni, melyet egykori „kutatásokra” alapítottak, mely szerint az egész Vaskakas Taverna 19. századi, nem eredeti, nem műemlék. Sajnos az ebbéli városvédő gondolatnak a kifejtése röviden nem lehetséges, de reméljük tanulságos. A Győri reneszánsz erőd 1782-ben II. József császár akaratából hivatalosan befejezte hadi működését és Győr tulajdonába került. Addig királyi várként folyamatosan javították, korszerűsítették, ennek legnagyobb szabású példája a Montecuccoli féle 1664-es teljes és nagyszabású modernizáció volt. Relatíve azért rendelkezünk műszaki tervekkel is a győri erődről, mert az egyes építőmesteri beavatkozásokat ezekkel lehetett a legjobban kalkulálni egyben dokumentálni. A győri erőd sajnos nincs teljeskörű védelem alatt a Püspökvár kertje és talán a kőtár kivételével, egyszerű régészeti leleltként kezelik, ha előkerülnek elemei. Milyen tragikus mindez, hiszen a győri kora újkori reneszánsz erődnél egységesebb építményt aligha találni. A régészeti kor határa Magyarországon 1711. Amely ezen év előttre datálható az védett régészeti lelet, amely ezen utánira, az semmi, akár bontható is. Talán még tart az emlékezet, mikor a beruházók szinte tort ültek afelett, hogy a Duna bástyához egykor tapasztott pattantyús házak 1727-ből származtak a régészek szerint. Hát nem sokat hagytak belőlük, pedig ha tényleg ekkor épültek a még javában hadi szolgálatban álló királyi vár részei voltak, amennyiben hajlandóak vagyunk egységben gondolkodni. A vártégla kora nem von le az adott épített örökség értékéből, hiszen számtalan alkalommal pótolták, vagy alakították át korszerűsítés címén az erőd egy-egy szakaszát. Így van ez a volt Vaskakas Taverna várszakasszal is. Nyilván le kellett választani, az 1859-ben elbontott Bécsi kaputól, hiszen annak volt folytatása, a képeket látva értelmezhető, hogy az egykori kapu építménynek komoly belső szintén boltozott helyiségei voltak. Az sem meglepő, hogy a 20. század folyamán hozzányúltak, ne felejtsük el, hogy a tér felé a jelenlegi fal síkja előtt egy féltetős épület állt, de ne felejtsük el, hogy az egykori Szent István szobor és az ágyúk szegélyezte terecske is beépített volt. Az 1968-as felújításig és az éttermi funkcióhoz szükséges átalakításig sok minden változott itt, sok kor, sok téglája épült itt be, de a lényeg nem változott, a hely szelleme és épített értéke. Ahogy nem a ruha teszi az embert, úgy a később beépített tégla sem az épületet.
Győr, 2025. május 12.
Szabó Gyula elnök
Arrabona Városvédő Egyesület