Legyen végre egy igazi nádorvárosi egység!

Mint az ismert, Győr város fideszes többsége megszavazta, hogy az egykori Zrínyi-kórház területét felosszák, és a nagyobbik részét „településközpont vegyes övezet” besorolás alá vegyék. Ez közérthetően annyit jelent, hogy a XIX. század végén épült, akkori Szentháromság Kórház épületeinek helyén, lakó- és igazgatási-, művelődési-, szolgáltató-, vendéglátó-, szálláshely szolgáltató-, egyházi-, valamint legfeljebb 10.000 négyzetméter árusítóterű kiskereskedelmi-, oktatási-, egészségügyi-, szociális épületek, valamint sportépítmények épülhetnek. Azon épületek helyén, amelyekért Petz Aladár és Petz Lajos oly sokat küzdöttek, amelyeket Zechmeister Károly, Győr egyik legnagyobb és legtiszteletreméltóbb polgármestere Bisinger József hagyatékából, Hübner Jenő tervei alapján építtetett. De ez még nem minden, épülhet akár a szabályozás szerint ezen a területen parkolóház, és a parkolóházon belül üzemanyagtöltő-állomás is, vagy éppen közösségi szórakoztató épület. Ott, ahol Borkai Zsolt polgármester 1965. augusztus 31-én meglátta a napvilágot.

A fideszes többség döntése azt jelenti, hogy a terület felparcellázása gyakorlatilag bármikor megkezdődhet, a terület állami tulajdon, a város fideszes vezetése pedig látszólag nem kíván élni elővásárlási jogával. A városban terjedő pletykák szerint a gyanús körülmények között túlárazott új kórházi szárny, amelyet a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban építettek, szolgáltatta az alapját egy alkunak oly módon, hogy a megépülés feltétele a Zrínyi utcai telek minél nagyobb áron való értékesítése. Vagyis a műemléki értékű – ám valamiért soha műemlékké nem nyilvánított – épületegyüttes sorsa gyakorlatilag meg is pecsételődött.

Korunk építkezési szokásait ismerve, nem lehet mindez másképp, hiszen a telkekben rejlő maximális beépíthetőség kimerítése szinte kötelező. Mindez ráadásul nem is győri sajátosság, ahol kapós a telek, nagy a várható megtérülés, ott a profit maximalizációja megtörténik, akár kierőszakolt műszaki megoldások révén is. Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy kapitalista berendezkedésben élünk, és ennek a rendszernek Alfája és Omegája a mindent és mindenkit maga alá gyűrő, ha kell perifériára szorító, ha kell egyszerűen kicsináló profit. Mert mi kell az üzleti haszon lehető legmagasabb szintű kiaknázásához? Egy jó telek – utakkal, közművekkel körbevett, központi elhelyezkedésű. Egy olyan szabályozás, amely lehetővé teszi a minél intenzívebb beépítést, kell tőke, mely megindítja a beruházást – és ennyi. A volt városi kórház telke pontosan ilyen.

Ja, igen. Ne feledkezzünk meg az ellenzők, ha úgy tetszik, „fanyalgók” elnémításáról sem. A győri beruházásokat szakmai alapon bíráló városvédő egyesületnek megüzenték a kicsinálást. „S a nép, az istenadta nép oly boldog rajta, Sire!”

A volt városi kórház területén tehát lakások, üzletek, irodák épülnek majd. Egyszerűen figyelmen kívül hagyva a hatalmas mennyiségű új építésű lakások által akkumulált beépítési tendenciát, mely urbanisztikai értelemben sáskajárást eredményez. A tervezettséget felváltotta a látszat, a hatáskeltés, a divatkövetés, a megfontoltságot pedig a kapkodás. A kisméretű lakásoktól agyonzsúfolt szekularizált rendszer Győrben nem életképes, viszont rendkívül haszonképes. Erről az egyre szaporodó óriási terepjárók, és vele együtt a romló, de annál nehezebben mérhető életminőség tesz majd tanúságot. Az egyik már most látható, a másik később lesz tapasztalható. Tág és gazdag teret nyert az építeni és főleg tervezni mindenki tud gondolat. Elég egy jó számítógépes eszközhasználat, látványterv, külföldi klisésor, és máris kész a fogyasztásra alkalmas, csalhatatlannak titulált elektronikus ponthalmaz.

Mindennek a folyamatnak egyszer és mindenkorra véget kell vetni, mert a józan és kiérlelt gondolat ugyan nem csillog az internet látványos tárhelyein és reklámfelületein, de pont a megfontoltság és a hatásmechanizmusok alapos vizsgálata eredményezi az optimális megoldást. Ez szakma. Ezt eddig egyetemen oktatták, volt idő, amikor még akárki nem lehetett építész, de orvos, sőt még ügyvéd sem.

Fontos tudatosítani a győriekben – és az összes fideszes városi képviselőben, főleg a városrészért felelős képviselőben –, hogy a volt városi kórház telkére vonatkozó döntés nem kényszer, csak lehetőség. Lehetőség egy jó és egy rossz folyamat elindítása közötti választásra.

Mi – a kicsinálással megfenyegetett egyesület – csak remélni tudjuk, hogy a telek egyben marad, megtisztul minden sallangtól, amely a XX. század második felétől technológia szempontból rárakódott. Így állhat végre helyre az az építészeti egyensúly, mely Nádorváros létét szép és építőművészeti értelemben is rendkívül helyes irányba terelte a XIX. század végétől. Hiszen az elmúlt 80 év során megbomlott egyensúlyt éppen korunkban lehetne jóvá tenni, mert a mérhetetlenül áramló anyagiak erre is lehetőséget biztosítanak, nem csak a levitézlett haknikirályok köré szervezett fesztiválokra, vagy ízléstelen köztéri alkotásokban kiélt egyéni perverziók közösségre erőltetésére.

A volt városi kórházi telektömb purizálása önmagában is óriási szakmai kihívás, mert ennek a régi építészeti módszernek nincs jó csengése, de jó kézben ez az eszköz igencsak eredményes lehet. A megtisztított telket pedig nem szabad feldarabolni, sőt egységben kell tartani. A pszichiátria helyben hagyása nem jó, nem itt a helye, ha már nincs kórház, nem kívánatos funkció ez itt és így. Mi elsődlegesen az épületegyüttes 1940-ig kiépült állapotának visszaállítását és védettség elrendelését javasoljuk. A funkciót tekintve pedig a gyógyászatot és a rehabilitációt tartjuk megfelelőnek, mégpedig a híres győri termál vízre alapítva. A telektömb olyan értékes, hogy bőven elbír egy saját új termál kutat. A győri termálvíznek, mely nagyszerű és gyógyító erejű és tényleg a mienk, még nagyobb hírverést lehetne kelteni. A kitűnő építészeti egység, a liget és a gyógyvíz együtt rendkívüli és végre pozitív hatást gyakorolhatna városunkra, nem csak arculatára, hanem szellemére is.