Amikor a nagy nyilvánosságot kizárva 2015. október 5-én átadta magának a Dunakapu téri fémipari hulladékot a város vezetése, az egykori szemétdombra száműzött Pálffy és Schwarzenberg nagyurak szégyenkezve fordultak el, ahogy a város még megmaradt értelmisége is. Győr, a városvezetők és a földi javak birtoklását az igazságnál többre tartó értelmiség bűnei miatt a sötét szakadék szélére került, lelkében és elméjében azzal a sötétséggel, ami a szakadékba húzza őt. Győrben immár semmi sem úgy megy, ahogy mennie kellene: vak vezet világtalant és a szamár lantot penget, az ökrök táncot járnak, és kutyák dirigálnak a nyájat terelő pásztoroknak.
Az a fémipari hulladék méltó koronája a Dunakapu téri pusztításnak, ocsmány pont az i betűn. A Duna-bástya történelmi falai helyett a győriek kaptak egy sivár, halott teret, ahová zombikat terelnek fesztiválozni, mint marhákat a vágóhídra, és nézegethetik magukat a tükörben, ami megálmodói szerint „Győr szépségét és dinamizmusát láttatja”. Győr a megbotránkozás helye lett, ahol az erkölcstelen és romlott városvezetés prédikál erényről. Maga a földi pokol, ahol a szenvedő lelkekkel ördögök hada láttatja a szépet és a dinamizmust, miközben lélektelen terek napégette fehérségén sütögeti ki zsírját. A városvezetés szemében a győriek egyszerű vágómarhák, kihasználják őket, míg hatalmuk megtartásához szükségük van rájuk, aztán pedig feláldozzák, amikor már nem kell. Odadobnak nekik egy fémhulladékot, rámondják, hogy tükör, és megmondják, hogy mit kell látni benne. Mikszáth Kálmán úgy tartotta, hogy a tükör nem hazug, de hazug a szem, mely a tükörbe tekint. Ő viszont még nem találkozott Borkaival, mert akkor úgy folytatta volna, hogy hazug az is, aki megmondja, mit kell látni benne. Borkai ne mondja meg, hogy mit kellene látnunk a tükrében!
Ami nem is tükör, hanem egy fényesre csiszolt, üreges fémdarab. Minden művészet oka maga Isten, de Isten nem lehet ily kegyetlen, cinikus és főleg nem ennyire hamis. A művészet a szellemi tartalom, a szubsztancia külső megjelenése, de ez fémdarab semmilyen szellemi tartalommal nem rendelkezik – a szubsztanciája van a dolgoknak, nem bele magyarázzák a dolgokba. A technika, az ipar az ízléstelenséggel való szövetségben a művészetnek a legszörnyűbb ellensége, terméket állít elő, lélek, szellemi tartalom nélküli használati tárgyakat, vagy használhatatlan selejtet. Olcsóbban megúszta volna a város közössége, ha Borkai kisétál a fémudvarba, és előkotor egy nagyobb vaslemezt, amit otthon fényesre csiszol. Az eredmény ugyanaz lett volna, azt is legalább ennyire kellene magyaráznia, mit is jelent.
Pulzus. Erős a gyanú, hogy ennek valami köze van a lüktető belvároshoz. Mintha Dézsi doktort kérték volna fel marketingtervet írni. Elismerve a doktor úr érdemeit, mégis inkább azt mondaná a józan gondolkodású ember, hogy cipész a kaptafánál, kardiológus az aortánál maradjon, és akkor minden rendben lesz. Ha viszont mégsem így történt, akkor érthetetlen ez a perverz vonzódás a belsőségekhez. Hát ilyen beteg lelkek irányítják ezt a várost? Egy kihalt belvárost lüktetőnek, egy hideg, élettelen fémtárgyat pedig pulzusnak neveznek, és ezen senki fel nem háborodik?
Ezt a vasipari terméket egyértelműen az elfuserált Dunakapu tér koronájának szánták, mi mégis túl kevés szót pazaroltunk méltatására az elmúlt alkalommal. Ezt a csorbát most kijavítjuk. Ám akárhogy is szemléljük ezt az átláthatatlan bikonvex lencsét, ami valójában inkább egy domború tükör, Győr sokat emlegetett jövője nekünk nem akart benne megjelenni. Illetve megjelent egyfajta jövőkép, ami a tükör jellegéből fakadóan egy lekicsinyített torz kép volt, de mi ezt a jövőt nem szeretnénk, mi nem ilyen jövőről álmodunk.
A közel harminc millióért legyártatott vasipari hulladékot titokban adták át egymásnak, mint a Dunakapu téri beruházás fölét, a műemlékpusztítás romlott krémes tortájára a habot. Arra járó győriek szerint az egész performansz sokban hasonlított Kim Dzsong Un parádéira, ahol színes lufik, kivezényelt mutatványosok és ütemre tapsoló párttagok éltetik a bölcs vezért és szellemének újabb manifesztációját. De lehet, hogy nem akartak kockáztatni, inkább gyorsan lezavarták házon belül, aztán a nép meg nézegesse, szokja – pontosan úgy, ahogy Pesten azt a sokat szidott emlékművet. Minden bizonnyal itt azért nem este történt a légyott, mert ezek már félnek a sötétben is kimenni az utcára. Városvezetőinkre ugyanis jellemző, hogy nem vegyülnek a győriekkel. Borkai például az idei október 23-i ünnepségen a városházától a Bisinger parkig kocsival ment, Somogyi alpolgármester szintén autóval tette meg a hatalmas távot a Batthyány tértől. Ugyanilyen jellemző választottjainkra az, hogy nyűgnek, szükséges rossznak élik meg a nyilvános szerepléseket, ha azok éppen nem választási kampányra esnek. Az október 23-i megemlékezésen Somogyi hangsúlytalanul hadarva olvasta fel a beszédet, amit megírtak neki. Látszik, hogy ezek az emberek nem a valóság talaján állnak, elszigetelődtek a mindennapoktól, nem is értik a győriek problémáját, és önálló gondolatuk egy csepp sincs. Nem beszélve az észak-koreai módra kivezényelt diákokról, a klikkesedett pedagógusokról és a fizetett mutatványosokról. Az embernek egyre inkább ismerősek ezek a momentumok a régi rendszerből. Érthetetlen, hogy ezt eddig nem vette észre senki – és ezek vezetik a várost!
Ezek a – győrieknek szó szerint – drága emberek állítottak maguknak egy hatalmas konvex tükröt az elfuserált garázstetőjükre. Retorikai alkalmatlanságuk és a társadalmi kapcsolatok terén felróható tetemes hiányosságaik mellett most még közszemlére teszik azt is, hogy nem értenek a fizikához. Minden személyeskedést félretéve, nézzük meg, milyen magas a polgármester. Aztán nézzük meg a Somogyi alpolgármestert. Két ilyen mérethibás egyéniség állít magának egy olyan tükröt, amiben még kisebbnek látszanak. Ekkora öngólt ritkán látni még a magyar bajnokságban is – hogy a sportmániások is értsék a lényeget. Ilyenkor komolyan kérdésessé válik az, hogy Győr pont ezekkel akar smart city (okos város) lenni? Most komolyan, mihez értenek ezek? Eladni a hajlított kórlemezt pulzusnak? Őszintén szólva erre egy hajlott korú piaci kofa is képes lenne, mégsem választja meg senki városvezetőnek!
Ugyanakkor a biológiához sem sokat konyítanak, hiszen egy darab fémet pulzusnak nevezni arról árulkodik, hogy ezek az emberek betegek. A pulzus a szívverések számát mutatja meg egy adott időegységen belül. Ez a vasdarab egészen pontosan nulla szívverésszámot mutat adott időegységen belül, ami egyenlő a halállal. Szimbolikában sem mondható agyoniskolázottnak ez a banda, hiszen míg a sík tükör a bölcsességet jelképezte egykoron a művészetekben, addig a görbe tükör a torz önképet, torz nézeteket és világfelfogást, a hamis önértékelést. A bölcsesség, és az erény megszemélyesített alakját gyakran tükörrel a kezében ábrázolták festményeken és egyéb műalkotásokon, melynek eredete a Bibliára nyúlik vissza: a bölcsesség „az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása” (Bölcsességek könyve, 7:26). Később már inkább a hiúság bűnének megtestesítője volt a tükör, Narkosszisz ivadékainak, akik önnön képmásukba szerettek bele. Borkaiék görbe tükre azonban ezen is túlmutat: a feltáruló torz önképükbe szerelmesedtek bele, ami végtelenül istentelen, amorf és borzasztó perverz.
Hölgyeim és uraim, lépjenek bátran közelebb, itt láthatják a XXI. századot! Porolják le úti öltözetüket, felöltőjüket fektessék nyugodtan karjukra, kalapjukat emeljék meg könnyedén! Itt látható az egyedülálló, az igazi, a hamisítatlan győri cirkuszi mutatvány! A farkától a fejéig négy méter, fejétől a farkáig – nem fogják elhinni – szintén négy méter! Forgatható, kipolírozott, csak Önöknek, csak most! Az Önök pénzéből, potom 29 millió forintból! Légiesen könnyedén, narancssárga luftballonok segítségével felavatja Zsolti bohóc és társulata, arcunkra derűt csalva, szemeinket könnyekkel opálosítva. Jöjjenek, csak jöjjenek! Olvassák a helyi üzemi pártlapot, nézzék a nagy fényképet, láthatják a társulat mókás törpéjét is, a győri Stan és Pan formáció daliás felét! 32-es lábaival ott ugrabugrál a háttérben, keresi a gólyalábat!