Jó reggelt, Laczó Balázs!

Laczó Balázs 2017. február 13-án, hétfőn közölte álláspontját a Kisalföld nyomtatott változatában, Házak városa címmel: Azt mondják, jobb később, mint soha. Bár a vázolt probléma – tudniillik az eszetlen ad hoc építkezések városszerte – idővel egyre csak nagyobb lesz. Biztató, hogy kisalföldes berkekben is kezdenek kinyílni a szemek, a sűrű ködbe egyre többször hatol be a napfény. Egyesületünk évek óta igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy az óriási ütemű győri lakás- és egyéb célú építések csak a helyzetbe hozott haverok mekkája, egyébként senki másnak nem származik belőle semmi jó. Az építőanyagárak emelkedtek, velük együtt a négyzetméterárak is, csak éppen az…

Tovább olvasom

A kémény-ügy margójára

“Ha van olyan megoldás, amely az értékesítésre szánt területen lehetővé teszi a kémény megtartását, környezetbe illesztését, akkor biztos vagyok benne, hogy a tehetséges építészek azt meg fogják találni. A kémény sorsa ettől kezdve tehát már a szakma kezében van, akik reményeim szerint egy olyan koncepciót tudnak a jövőbeli tulajdonos asztalára letenni, amelyben a múlt és a jövő is jól megfér egymás mellett.” – Borkai Zsolt, 2016. november 28. A laikus közönség számára úgy tűnik véget ért a volt olajgyár megmaradt kéményének kálváriája, a labda most az „építészek” térfelén pattog. A petíció talán elérte a célját: felmerült a kémény megmaradásának gondolata….

Tovább olvasom

Mégsem robbantják a múltat – egyelőre

Mindannyian aláírtuk a petíciót az olajgyári kémény robbantása ellen, amit elismert győri építészek kezdeményeztek. Örömmel látjuk, hogy végre az a szakmai kör, amelyik eddig némán asszisztált a győri műemlékek rombolásához, felébredt csipkerózsika álmából! Borkai Zsolt polgármester 2016. november 28-án, egy nappal a tervezett robbantás előtt meghátrált, és leállíttatta az előkészületeket. Meggondolta volna magát? – Aligha. A szájával azt mondta, hogy “Győr büszke múltjára, jelenére, azonban mindig a jövőbe is kell, hogy tekintsen. Ezért ha vannak ésszerű érvek és logikus megoldások arra vonatkozóan, hogy a múlt és jövő megférjen egymás mellett, akkor azt Győr városa mindig támogatta és támogatni is fogja.”…

Tovább olvasom

Minden szép, ami új?

Emlékezetes kiszólás volt, ami egy jó szándékú házmester száját hagyta el valamikor az átkosban a bérháza előtt leparkoló – nagy valószínűség szerint aznap a Merkúr-telepről kihozott – gépkocsi láttán. „Jóska, milyen gyönyörű ez a Trabant!” Hasonló – de mindenképpen kötelező – jellegű kiszólás volt a paneles lakótelepek létesítése idején a vidéki „elmaradottságból” a szép új lakásba költöző fiatal családok ámulata. Ronda volt ugyan, szürke és panel, de új és főleg más, mint amivel összehasonlították. A tömegízlésre komponált összehasonlítási mérték lényege, hogy találjunk valamit, amire a köz embere azt mondja, „hű de ronda”. Manapság ez éppenséggel a töredezett aszfalt, ami valóban…

Tovább olvasom

Elsivatagodás

A győri klíma szempontjából szinte irreleváns a burkolóanyagok minősége. A városban élők és az ide látogatók jó közérzete viszont arányos Győr zöldfelületeivel: ahogy a zöld rovására a burkolat növekszik, úgy romlik a komfortérzet is. 1897. március 18-án írta a Dunántúli Hírlap Győrrel kapcsolatban, hogy „szép, dicséretes dolog az, hogy az illetékes körök csinosítani igyekeznek” a várost, „de hogy ezt másképp nem tudják megoldani, mint a fák pusztításával, az elszomorító, sőt bosszantó. Hova jutunk, ha ezt így folytatják! Minden évben kivágnak egy-két fát, kevesbbítik az árnyékos helyet, így gondoskodnak a sétáló közönségről. Bizony még megérjük, hogy aki árnyékot keres, az nyisson…

Tovább olvasom