Ez a kémény is útban van…

A régi Győrben, ha nyugatról fújt a szél, a várost vagy jó pörkölt napraforgó illat, vagy a frissen sült keksz lágy vaníliája fonta koszorúba. A gyárak dolgoztak, az emberek végezték a munkájukat és a Kisböskén állva a Duna lágy hullámai felett az ember látta az üzemek ablakaiból kiszűrődő fényeket. Elképzelte, hogy belül már sajtolják az új növényi olajat, és a futószalagról szorgos kezek szedik, csomagolják a speciált. A mai Győrben a nyugatról fújó szél port, benzingőzt, büdöset és öntömjénezés szagát hozza, a várost trágyaszag fonja töviskoszorúba, és ha az ember feláll a kínosan púpos szivárványos hídra, mindenfelé rombolást lát. Épülnek…

Tovább olvasom

Zsolimpia 2017

A Bercsényi-ligetben, az egykori Dózsa-pálya helyén valami igen nagy épül, már így félig kész állapotában is elrettentő méretű – mint egy gólem. Nemrég írt arról a Kisalföld, hogy sietni is kell vele, hiszen alig egy év múlva kezdődik a pár napos „zsolimpia” – ahogy Győrben manapság az EYOF-ot becézik. Erről tanúskodik a Megyeház téren álldogáló kopasztott műanyag csirke is, gnóm feje-teste mellett egy ketyegő időzítő szerkezettel. A két sárga lábon álló kancsal baromfi visszaszámlálója figyelmezteti az arra tévedőket, hogy közeleg a város „legszentebb pillanata”. Bizony, nagy kiváltság ez, hiszen meglévő fonnyadt babérjai mellé újakat arathat majd az, aki gigászi küzdelemben…

Tovább olvasom

Építész gondolatok – A jövő Győrben épül! – de kinek?

A jövő Győrben épül! – óriásplakáton, pólókon, mezeken hirdetik mindenfelé. Valóban, Győr ügyesen használta ki a gazdasági visszaesést kiváltani szándékozó építési törvény vonatkozó  előírásainak módosítását. A kezdetekben a szinte minden szakmaiságot nélkülöző törvény mára már úgy ahogy a helyére került. A beruházók, és a kivitelezők kivételezettek lettek, a tervező társadalom viszont kényszerhelyzetbe került a felelősségvállalást illetően, mert a törvény minden felelősséget rájuk hárított. A győri városvezetés környezetében lebzselő beruházók a kormány eltökélt szándékában bízva hatalmas lakásépítésbe fogtak. A város szakmai fórumai az üzleti érdekeket teljes mértékben kiszolgálva jóformán mindent megengedtek és megengednek, hiszen a nagy építési kedv összecseng a város…

Tovább olvasom

Kicsit Harlem, kicsit Manhattan…

Az ismert dalszöveg-részlet óta immár majdnem harminc év telt el, de úgy látszik, egyeseknek ez is kevés volt. Az első győri Manhattant, leánykori nevén a Kun Béla 1 lakótelepet, asszonynevén Marcalváros 1-et, a tréfás kedvű városháziak nevezték el így, a másodiknál már nem volt meg ez a jókedv. Ma meg már ki bírná őszinte jókedvvel a város különböző pontjain hirtelen kitüremkedő keléseket elnevezni Manhattannek, mikor azok valójában inkább Harlemek? A Nemzeti Színházunk mögött tornyosuló mini Harlem volt az első, ami nem homogén elemként került felépítésre, hanem bele a Belváros kellős közepébe, az éppen regnáló hatalom szellemének mélységeit reprezentálva. Ellentmondást nem…

Tovább olvasom

Bevándorlók Győrben

A győri beruházások nem a született győriek, hanem úgynevezett bevándorlók kezében van, ami mára már igencsak zavaró és felettébb káros körülmény lett. Ezek a „migránsok” nem itt születettek, nem értik a hagyományainkat, a városunk történelmét, küzdelmeit – a hely szellemét, éppen ezért teljesen máshogy viszonyulnak Győrhöz, tevékenységük motivációja pedig a karrier és a gyors, könnyen megszerzett profit. A beruházások esetében meghatározó szerepet játszó pozíciókban máshonnan ideszármazott a főépítész, a műemléki épületek területi felelőse és a közbeszerzéseken, pályázaton nyertes tervezők is. Vegyük például a Dunakapu tér esetét, ahol a városvezetés úgy választotta ki az ifjú tervezőt, hogy az ő megalomániás elképzeléseit…

Tovább olvasom