A Bécsi kapu téri kompromisszum

Korábbi írásainkból nyilvánvalóvá vált, hogy milyen szellemi és kulturális örökségi jelentőséggel bír a győri Bécsi kapu tér. Nem kizárólag egy emlék, amely a józan gondolkodók fantáziáját izgatja, hanem egy egyedülálló lehetőség. A Bécsi kapu – ahogy azt már tudjuk – Európa legszebb reneszánsz várkapujaként helyi, országos és kontinentális jelentőségű építmény volt. Az épített örökségünkhöz való általános hozzáállást az utóbbi évek helyi történései után megvilágítani nem szükséges. Naivitás lenne részünkről abban bízni, hogy valós értékteremtő szemlélettel közeledjen a jelenkor társadalma az egykor világhírű emlékünk anasztilózisához. Sajnálatos az is, hogy a felvilágosultnak mondott szellemi körökben sem érződik hajlandóság erre – Győrben ugyanis…

Tovább olvasom

Bevándorlók Győrben

A győri beruházások nem a született győriek, hanem úgynevezett bevándorlók kezében van, ami mára már igencsak zavaró és felettébb káros körülmény lett. Ezek a „migránsok” nem itt születettek, nem értik a hagyományainkat, a városunk történelmét, küzdelmeit – a hely szellemét, éppen ezért teljesen máshogy viszonyulnak Győrhöz, tevékenységük motivációja pedig a karrier és a gyors, könnyen megszerzett profit. A beruházások esetében meghatározó szerepet játszó pozíciókban máshonnan ideszármazott a főépítész, a műemléki épületek területi felelőse és a közbeszerzéseken, pályázaton nyertes tervezők is. Vegyük például a Dunakapu tér esetét, ahol a városvezetés úgy választotta ki az ifjú tervezőt, hogy az ő megalomániás elképzeléseit…

Tovább olvasom

A Szövetség utcai fa-holocaust

Ahogy azt egy korábbi cikkünk kapcsán már idéztük 1897-ből, Győrben minden beruházást a fák kiirtásával kezdenek. Valahogy a győri városrendezés során mindig a fákat hagyják ki a számításból. Azok valahogy láthatatlanok mind a főépítész, mind pedig a beruházók számára, mintha nem is lennének – illetve ha vannak, azokat ki kell irtani. Nincs ez másképp a Szövetség utca 14-es számú főútra való kikötése esetében sem. A minap arra jártunk, és még utoljára beszélgettünk egyet azokkal a fákkal. Elköszöntünk tőlük, és elnézést kértünk azok miatt, akik a haláluk árán látják megvalósulni a fejlődést, a modernizációt, az innovációt és még ki tudja, minek…

Tovább olvasom

Elsivatagodás

A győri klíma szempontjából szinte irreleváns a burkolóanyagok minősége. A városban élők és az ide látogatók jó közérzete viszont arányos Győr zöldfelületeivel: ahogy a zöld rovására a burkolat növekszik, úgy romlik a komfortérzet is. 1897. március 18-án írta a Dunántúli Hírlap Győrrel kapcsolatban, hogy „szép, dicséretes dolog az, hogy az illetékes körök csinosítani igyekeznek” a várost, „de hogy ezt másképp nem tudják megoldani, mint a fák pusztításával, az elszomorító, sőt bosszantó. Hova jutunk, ha ezt így folytatják! Minden évben kivágnak egy-két fát, kevesbbítik az árnyékos helyet, így gondoskodnak a sétáló közönségről. Bizony még megérjük, hogy aki árnyékot keres, az nyisson…

Tovább olvasom

Győrben minden bedugul

Egyesületünk 2015 februárjában szervezett fórumot Győr közlekedéséről neves szakemberek meghívásával. Már akkor is szó volt Győr déli városrészeinek komoly és sürgős beavatkozást igénylő problémájáról, a tünetek akkor is ugyanazok voltak, mint amiről 2016. február 6-án a Kisalföld is beszámolt. A tavalyi fórumunk óta ugyan elkészült a nádorvárosi köztemető előtti turbósított körforgalom, de valljuk be őszintén, az nem jelent semmiféle megoldást a Jereváni és a Szent Imre út okozta problémákra, a túlterheltséget ez a turbósított körforgalom nem képes jelentősen csökkenteni. A 82. és 83. számú főúton érkező hatalmas forgalmi terhelés, illetve Győr-Szabadhegy ütőere, a József Attila út, Kismegyer irányából a Sági…

Tovább olvasom