Mire is kéne emlékeznünk ma?

Ma sok keresztény ünnepel, hiszen Virágvasárnap van, a húsvéti ünnepkör egyik igencsak jeles napja. Mi győriek tudjuk, hogy városunk 750 éves királyi város mivoltának ünnepi éve, az erről való megemlékezések zenitpontja van. Hiszen az ünnepi év logója is a „fülesbástya” a kora-újkor hadászatának remeke, mely nem jelent mást, mint hogy a kiemelt esemény Győr a kereszténység védelmében betöltött szerepe, és az azt megalapozó történelmi tett.

Ma, a kereszténységtől távolodó, magát civilizáltnak mondó világban mintha halkulna a keresztényi érdemeket hirdető hang, fakulna az emlékezet. Ne hagyjuk, hogy valódi emlékeinkből, halvány legendák foszlányai, büszke lobogóinkból tépett rongyok maradjanak, és az utókor néhány kormos, pestises téglának nevezze büszke erődünk, Európa, a Kereszténység Védőpajzsának építőköveit.

Így gondoltam 2010-ben, amikor a győri vár 1598-as töröktől való visszafoglalásának újbóli megünneplését elevenítettem fel, és ebben támogatott az Arrabona Városvédő Egyesület valamennyi tagja. Sajnos édesapám halála megakadályozott abban, hogy a neves eseményt a mi szervezésünkben ünnepeljük újra, de a bajban mindjárt ott volt a segítség, hiszen jó barátaim vitéz Fehérné Markó Kamilla a Történelmi Vitézi Rend Győr-Moson- Sopron Egyesített Vármegyék Székkapitánya és vitéz Fehér Imre nyá. határőr őrnagy, a Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület elnöke, és a Történelmi Vitézi Rend Északnyugat-Dunántúl Törzskapitánya a segítségemre siettek.

A Ne-Felejts Polgári Egyesület és a Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület már az első, 2010-es alkalomkor teljes erőbedobással az ügy mellé állt és 2010. március 29-én a Szent Orsolya templomban megtörtént az első legújabb kori megemlékezés, Hálaadó Szentmisével. A Következő évben már a Történelmi Vitézi Rend vette át a szervezést a Ne-Felejts Egyesület feloszlása után.

Így volt és szép volt, mert a jeles ünnep, ugyan eltérő helyszínekkel, de minden évben megtartásra került. Köszönöm Kamillának és Imrének azt a rengeteg energiát, melyet e napok méltó megemlékezésinek megszervezésébe fektettek.

423 éve múlt annak, hogy 1598. március 28-ról 29-re virradó hajnalban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf tábornokok visszafoglalták a győri erődöt az azt elfoglaló oszmán törököktől. A mai kor embere nem is sejti, mekkora jelentősége volt mindennek, de gondoljuk csak meg a törökök Európa Kulcsának, az európaiak Európa Védőpajzsának, a Kereszténység Védőbástyájának nevezték Győrt. Ez nem csak puszta elnevezés, hanem annak a ténynek a beismerése, hogy a győri reneszánsz erőd korának legnagyobbja és legkorszerűbbje, amely egyedüliként volt képes megállítani a török terjeszkedést. Azonban meg kell jegyezni, hogy számunkra fontosabb tény, hogy egyedül volt képes megvédeni a kereszténységet.

Ugyan Győr-Kereszt, melyek sokaságát emelték ez alkalomból a megtaláltakon túl még számos van Európában, de az idő és a hely, melynek emlékezetét e keresztek őrzik csak egy. Mi védtük meg Európát, mi védtük meg a Keresztény Világot és itt Győrben. Legyen hát ez a mi helyi nagyszerű ünnepünk. Mert Hazánk szempontjából is jelentős az esemény, nemcsak a Keresztény Világ szempontjából, hiszen a visszafoglalás tényét a számtalan forrás világgá repítette.

Kevés olyan történelmi esemény van, pláne abban korban, annak kornak technikai körülményei közt, mely nagyobb publicitást kapott volna Győr visszavételénél. Ezáltal ismerhette meg a világ, hogy Magyarország egyáltalán létezik.

Ma is megismerhette volna, de nem így lesz, a helyi néhány orgánumon kívül híre nem hallható.

Szomorú, járvány verte korban létezünk. Pedig egykor az ünnep, melynek emlékezetét 2010. késő telén felelevenítettem, valaha méltó eseményekben öltött testet. Már 1599-ben ünnepelték, püspöki Nagymisével, körmenettel, vitézi játékokkal, két teljes napon át. Így volt ez 1852-ig, mikor Bach belügyminiszter betiltotta.

Újraélesztése 1898-ban sikerült, de a világháború mindent megsemmisített, még az emlékezetet is. Egy régi szanszkrit mondás szerint: „Az istenek vére elfolyt és méreggé változott, a pillanat elmúlt.”

Én 2010-ben hittem abban, hogy ha magam nem is, de jó magyar közösség által az emlékezet újra felkelthető csipkerózsika álmából, és mind erre valódi polgári közösség szervezhető. Ebben hiszek ma is, mert ugyan sem városvédő mozgalom, sem a múlt értékeinek ismerete, tisztelete és a belőlük való építkezés sem öltött még testet csak morzsákban, de Pálffy és Schwarzenberg maroknyi hadáról sem volt, aki igazán elhitte volna, hogy ők szerzik vissza a Kereszténység Védőbástyáját.

Szabó Gyula okl. építészmérnök
2021. március 28.

Hozzászólások