Az Arrabona Városvédő Egyesület több mint tíz éve alakult, szolgálta városát, szóval, tettel és gondolattal, amíg egyszer csak megfagyasztották körülötte a levegőt. Közleményeit nem jelentették meg, javító szándékát meg nem hallgatták, cselekedni nem engedték. Kígyót-békát kiabáltak rá, visszaélve egyeduralmukkal, és az abból sajnálatosan következő teljes média felülettel.
2012. óta, mikor a beszavazott várost vezető felmondta egyoldalúan a kölcsönös, csak közös akarattal felmondható együttműködési megállapodást az önkormányzattal számkivetettként kellett élnünk saját városunkban, melyhez több közünk volt és van, mint a beszavazottnak. Akkor sem csitult az ellenünk fenekedés, mikor megkaptuk a hazai civil kitüntetések legrangosabbikját: a Podmaniczky díjat. Csak a szigorú tények az okozói, hogy a győri önkormányzat ekkortájt ENSZ ICOMOS Citrom díjban részesült a Duna bástyával – ők Dunakapu térnek hívják az építményt – történtek miatt.
A városvédő mozgalomban történő részvételünk okán sokfelé járunk az országban, így látjuk, hogy a városvédő egyesületek és az önkormányzatok között ugyan vannak kisebb-nagyobb súrlódások, de az egymást segítő kölcsönös munka azért folyik. Ahol eredmények vannak – és itt igen komoly eredményekről kell beszélnünk – ott nem divat a civil szakemberek által képviselt egyesületek kirekesztése, hanem a helyes és komoly szakmai szavak meghallgatást nyernek. De nem csak meghallgatást, hanem megértést és felkarolást is. Ennek ellenkezője, kisebb fenyegetéssel, feljelentésekkel kombinálva eddig csak Győrben volt divat. Itt a beszavazott elhitte, hogy mindenható, mindentudó, lakájai, vazallusai, talpnyalói jó tanácsokat adhatnak, a hatalom körül ólálkodó, hasznot nyálat csorgatva leső dögevő hiénák pedig remek szakemberek.
Tessék körbenézni városunkban, ahol a parasztvakító talmi csillogás mellett olyan technokrata jellegű – ők innovációnak hívták – építkezéseket láthatunk, melyek kiagyalásuk idején, száz éve is kétes glóriában tündököltek. Egy városban, melyben minden talpalatnyi közművesített telket elöntöttek túlméretezett társasházakkal, egy városban, melyben patinás és nyugodt városrészeket tettek átjáróházzá, egy városban, ahol olyan közlekedési műtárgyak épültek, melyek többet ártanak, mint használnak, azok helyett, melyeknek már rég állni kéne, nehéz nem kritikai hangon szólni. Ott nehéz szívvel kell eltűrni, az ikszelők döntéséből fakadó újabb és újabb keserves ciklusokat. Csak azért, mert az istenadta nép megette a maszlagot és elhitte a sulykolt tant: ami új, az modern, ami modern, az szép, ami szép, az hasznos, és mindemellett innovatív. Erre csak Karinthy örök szarkazmusa felelhet: „Ami jól hangzik, az igaz.”
Hát ennek vége, ez a rendszer megbukott, vezetője buktatta meg, látjuk mely dicsőséges körülmények között vitézlett le, de itt hagyta lába nyomát, melyet generációk munkája is nehezen tüntet majd el.
Furcsa helyzet alakult ki Győrben, hiszen elméletben beköszönhet a javulás, józanodás kora. Jó szándék, jó akarat és jó emberi-vezetői képességek mindennek a zálogai. Bárki is legyen majd az új vezető – akár már polgármesternek is hívhatjuk -, szüksége lesz a civilek, a városvédő egyesület segítségére. Szükség lesz új együttműködésre, mert rengeteg a feladat. Most, hogy egyelőre még csak jelöltek vannak, most tesszük fel, mégpedig számukra az idevágó kérdést:
Van-e szándékuk az egyszer már remekül működő kapcsolatot újra felvenni, van-e bátorság újra városépítő csatába hívni a kirekesztett szakembereket, van-e hajlandóság felvenni a lokálpatriotizmus palástját és szeretve segíteni, támogatni mindazt, melyet mi helyinek és értéknek nevezünk?
Arrabona Városvédő Egyesület
2019. december 11.