Az Arrabona Városvédő Egyesület köszöni

Éppen két hete zajlott le az Arrabona Városvédő Egyesület által szervezett, a Moldvai Magyar Csángó kisdiákok magyar nyelvű tanulását segítő adománygyűjtés és út, mely a jólelkű adományozók segítségével az utóbbi tíz év legeredményesebbje volt.

A kisbusz roskadásig telt adományokkal, melyek színvonalukban és mennyiségükben is felülmúlták az elvárást. Rengeteg mesekönyv, olvasókönyv, füzet, írószer és egyéb oktatási segédanyag gyűlt össze, melyet egyszerűen öröm volt átadni.

Minden szíves adományozónak, legyen az magánszemély, vagy cég, köszönjük a szíves segítséget és az ajándékokat. Tisztelt adományozók, legyenek biztosak abban, hogy szent magyar ügyet szolgáltak.

Moldvában, a Magyar történelmi határon túl mintegy hatszázezer magyar testvérünk él, akik közül jó, ha százezren beszélik csak nyelvünket. A káros, a magyarság számára tragikus nyelvvesztési folyamat megállítása, sőt megfordítása is lehetséges, de csak az Önök segítségével. Előzetesen úgy informáltuk Önöket, hogy Lábnyikba visszük az adományt, de eleget tettünk a Moldvai Csángó Magyar Szövetség kérésének és Bákóban, a Magyar házban adtuk azt át a Szövetség vezetőinek. Ők adták aztán át a másnap tanév eleji értekezletre megjelent magyar tanítóknak.

Nem elírás, Bákóban Magyar Ház létesült, gyönyörű, új épület, méltó a rá váró heroikus feladatának betöltésére. Valami fordul, és az nem csak a szél, emlékezzünk, ez év januárjában már magyar Szentmise volt a város templomában, most már van komoly magyar központ, kezdődhet a magyar szellem újbóli feltámadása. Ez Hölgyeim és Uraim csoda, ismerve a helyszínt és a viszonyokat. Önök ennek a csodának voltak ez alkalommal résztvevői, de egyben nagylelkű segítségei is.

Jó hírt mondunk hát, igaz és valódi örömhírt: ugyan volt Magyar Golgota, de van Magyar Feltámadás! Ezt üzenjük bátran a minket újra és újra magunkra hagyó világnak.

Önöknek pedig a köszönet mellett tisztes kérésünket tolmácsoljuk, maradjanak továbbra is az ügy ilyen lelkes támogatói, mert az Önök segítsége a lámpás a többieknek, magunk vagyunk ugyan, de nem magányosak. Kevesen vagyunk ugyan, de látszik mégis elegen, ám csak akkor, ha segítjük egymást, mi Hunor és Magor népe, Ménrót öröke.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?