Skip to content

Ujjé, a ligetben nagyszerű! Avagy nem sikerült a mutatvány

Sajnálatos, de Advent heteiben kiénekelte a helyi nemzeti „néplap” szánkból a sajtot. Már készült a cikk, miszerint már csak a ringlispil meg dodzsem hiányzik a belváros közepéből, amikor hírül adták, hogy az is lesz. Hiába, az ÁRAMLÁS nem tűr ellentmondást, a népnek meg ugyebár ez a szint, ez tetszik. Mindegy mi, csak csillogjon, mint Salamon töke. El is árasztotta a vurstlivá tett történelmi városmagot a környék szorgalmas betelepült népe, mer’ a gyereknek megígértük ugye, tuc-tuc zene, meg óriáskerék nélkül nincs áhitat. Aztán irány a bevásárlóközpont, ahol már vár az idei új mobiltelefon és az asztali konzol. Már csak az aggkorú könnyűzenészek haknija kell az AUDI „halléban” és korunk népszerű Majkája. Így teljes a mély kultúra és az ünnepi hangulat.    

A valóban, és ez alkalommal tényleg független európai zsűri úgy látszik Mátyás királyként, álruhában érkezett, mert valahogy nem a beszavazottak óhaja nyert igazolást. Mert valljuk be: sikerült itt sok mindent tenni a kultúráért.

1 Például sikerült kezdeményezni a „műemlékvédelmi” törvény teljes átírását, a hivatal lerombolását.

2 Ugyancsak sikerült kimarkoltatni és elhordatni a Széchenyi tér középkori kultúr-rétegét, okozva ezzel világraszóló botrányt.

3 Aztán csak sikerült legyalázni a Duna bástyát is lefedni, eltüntetni, begarázsozni.

4 Sikerült elbontani a belvárosi kultúrházat az Ifjúsági házat is, mely Le Corbusier mind az öt, a modern építészetet megalapozó elvét magában hordozta, ráadásul akkor, amikor az ENSZ ezen alapelveket a világ szellemi örökségévé avatta.

5 De nézhetjük a többi csodát is, a parkolóházat a balett teremmel, a zenélő szökőkutakat,a zuhanyfülkét a Bécsi kapu téren, az üres Duna bástya menti üvegházat (Delicates ház), a kihalt és üres Apátúr házat (egykor múzeum), a leharcolt „Napóleon” házat, a Lapidáriumot, de akár a még 2007-ben elkótyavetyélt, máig romos Bécsi kapu tér 1-3. épületet.

Ezzel a szellemi örökséggel bizony nehéz nyerni, nehéz oda kultúrát vinni, ahonnan már rég kigyomlálták avatatlan kezek.

Mert mindaz könnyen belátható, hogy egy ide importált óriáskerék a „Mi vagyunk az áramlás” molinóval elcsépelt és igencsak póri igazságot hordoz, az egyszer fenn, egyszer lenn igazságát. Hát most lenn vagyunk, de felfelé nem a vurstli kereke visz, hiába festi lilára meg csoda kékre az éjszakát még nappal is. Sok mindent lehet ma összetéveszteni, keverni, mert ez a világ a látszatra épít, a szemfényvesztésre, a talmi, értéket nem hordozó csillogásra.

És itt Győrben kontroll híján sok minden összekeveredett.

Nem csoda, mert itt országosan sokkal nagyobb az egy főre jutó érdemtelenül megtollasodottak száma, ezáltal a hivalkodás, az anyagi javakkal való kérkedés, de az egymásra licitálás is gyakori, már-már megszokott. Rég feledésbe merült már, hogy a hirtelen jött anyagi javakban való lubickolás nem jelent attitűd beli változást, és főképp nem jelent értékteremtő erőt. Mert ma az alapállás a harácsolás, a mindenáron való szerzés, mindent és mindenkit letiporva az érvényesülés eme üdvözítőnek, univerzálisnak hitt ösvényén. Ebben az alapállapotban viszont könnyű elhinni, hogy a luxus azonos a kultúrával.

Most bizonyosodott be mások, független ítészek által, hogy ez nem így van. A kultúra megteremtése korunkban és a városokban a polgárság feladata volna, azon polgároké, akik már sok emberöltő óta őseik ezen jól begyakorolt élethivatását elsajátították és így képesek abból a valós értékek létrehívására. Ez idő, valós társadalmi helyzet teremtő nyugalom és generációk dolga. Ezt jöttmentekkel nem lehet megvalósítani, mert alapja a lokálpatriotizmus, azaz a helyi hazafiság. Győrben nagy számban és meghatározó helyeken olyan idejöttek vannak, akik nem győri polgárok a szó igaz értelmében – ne háborogj, olvasd Márait! -, így tőlük a hatalmi effektusokon kívül mást várni nem lehet. Mert a környezet és ezen átkos idő úgy hozta, hogy emez bel-migránsok ültek a valódi polgárok nyakára világmegváltó ötleteikkel, vagy teljesen elhallgattatták és perifériára szorították mindazt, ami helyi és mindazt, ami érték.

Végül is mindenki azt kapja amit megérdemel, ez az élet nagy kiegyenlítődése. Mert van aki Európa Kulturális Fővárosa lesz, van aki jelentős ENSZ elismerésben részesül. Szerintünk vegyék elő a beszavazott vezetők, porolják le, hátha visszanyeri régi patináját (ahogy a szoborról az újság írta), üljék körbe azt az ICOMOS Citrom díjat, valóban megnyerték, valóban meg is érdemelték, nézegessék. De egyet ne akarjanak, kultúrát csinálni, mert az valahogy nem megy, még fürdőruhás komolyzenészekkel sem…

Hozzászólások