“Design” kontra “Gyakorlat” – 4. felvonás

Az előző részekben szó esett a legnagyobb mértékben előforduló és leginkább látványos bakikről, illetve hibákról, melyek a Dunakapu téren bárki által könnyedén megfigyelhetőek. Azonban így is akadnak még további érdekességek, melyek gyakran megdöbbentőek és bizony komoly kérdéseket vetnek fel. (Persze ezek is olyan kérdések, amelyekre nagy eséllyel sosem kapunk választ.)

4. A részletek. Bemelegítés gyanánt nézzük meg az első képet, mely inkább csak jelzésértékű. Azt mutatja, milyen az, amikor a szoftverekben megálmodott „dizájn” találkozik a valósággal, a valóság pedig a kivitelezéssel. (Azért igényesen megoldották ezt a csomópontot, nem?)

Aztán az is lehet, hogy mi nem értjük az innovációt, de hogy a mélygarázs lehajtójánál miért hemzsegnek a lógó vezetékek szabadon, ráadásul hetekig, azt már végképp fel nem fogjuk. Bravúros odafigyelésről tanúskodik ez a megoldás is. Vagy ha a teret már átadták, és volt pár teltházas hakni, akkor ez már mit sem számít?

A fenti kép megint csak önmagáért beszél. A színpadnak ezen szeglete kiválóan gyűjti össze a szemetet és mindenféle mocskot. Nem igazán értjük ezt a kialakítást, illetve a felhasznált anyagokat sem. (Igazából a színpad mellett levő kis szökőkutat sem, amely a látványterveken kiváló helykitöltő, de a valóságban egyáltalán semmi haszna.) A következő képen pedig azt láthatjuk, hogy miként a túloldali „drótkötél-pálya”, a nyilvános illemhely design-épülete is „izzad”.

No, ott van még a másik nagy győri innováció! Azt ugye tudjuk, hogy vannak kötelezően alkalmazandó elemek, melyek nélkül szörnyen „elavult” és „közönséges” lenne minden új beruházás. Ilyen például a korábban említett szökőkút. Az mindenhova kell. Ilyen a ládákba szuszakolt, mobilizált növényvilág is. Olyan is kell, gondosan ültetni és törődni már „gagyi”. Kellenek napvitorlák, napernyők is mindenhova, még ha nem is válnak be. És mi kell még? Fények! Színes, villogó fények, akár a Búcsúban!

Kedves Győriek! Figyeljék csak meg a kövek közé rejtett LED-installációt, mely az átadás után pár nappal már a feledésbe is merült. Elég hamar gondok akadtak vele, sosem működött megfelelően – vagy szándékosan ilyen -, és ma már úgy fest, ezt sem gondozza senki. Megint egy jelentés és jelentőség nélküli, szemkápráztató ötlet, mely megvalósult.

Ha már fények, vegyük szemügyre a villanyoszlopokat. (Vagy rádió-antennák?) Vajon mi ihlette ezeket a képződményeket? Miért kellett a történelmi belvárosba olyan póznákat telepíteni, mint ha egy börtön udvarán lennénk? A reflektorok, az áradó hideg fény, az igénytelen táblák, a „lapulevelek” mind-mind nem ide illő elemek. (A győri fényekről bővebben egyébként már közöltünk egy beszámolót.) Design – Gyakorlat 0:6

Van még ez a nyári vízpermet-fürdőzési lehetőség a járókelőknek. Attól függetlenül, hogy hasznos-e, vagy sem, sikerült ezt is rendkívül innovatívan kialakítani, mint azt a képen is láthatjuk. Maga a szerkezet is elég sufni-barkácsnak tűnik, melyből a vízpára jön. (Erről sajnos nincs fotónk.) A tér sarkán lecsorgó víz pedig már-már röhejes, olyan érzést kelt, mintha valami elromlott volna. A nem használt vízcsapokat meg napokig-hetekig magukra hagyják, hátha az sem balesetveszélyes.

Végezetül egy kis elektromosság. Sajnos nem ismerjük eme „napelemes USB-pad” pontos keletkezésének okát – aki igen, esetleg felvilágosíthat minket -, de nem gondoljuk, hogy az efféle szerkezetekre ilyen helyeken szükség volna. A létjogosultságát ugyan értjük, de egy ilyen szerkezetet ennyire a kirakatba tenni inkább olyan érzést kelt, mint a szerencsétlenül járt Bánffyhunyadon álló „cigodák”. A Dunakapu bástya falában pedig még mindig ott ékeskednek a régi vezetékek, jelezve, hogy egykor volt ott valami, volt valami hasznuk.

(Cikksorozatunk záró része hamarosan következik…)

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?