Gondolatok a gyárvárosi munkáslakótelep kapcsán

A gyárvárosi lakótelep vizsgálata során vált világossá, hogy az AVE és a város építészeti vezetése között alapvető felfogásbeli és szemléletbeli eltérések vannak. Az a téves építészeti álláspont, mi szerint nem építünk modern műemléket, téves értelmezése teljesen elfogadottá vált napjainkban azzal a hibás nézettel egyetemben, hogy a műemléki környezetben épített új épületnek teljesen el kell térni a környezetétől, hogy egyértelmű legyen, hogy mi az, ami most épült. Az értelmezés további része azonban a harmonikus beilleszkedésről az arányrendszer megtartásáról elfelejtődött.

A most épülő társasház teljesen figyelmen kívül hagyja környezetét. (A mellette levő korábbi lakóépület is ugyanezt teszi.)

A felfogásbeli eltérést jól példázza a Dunakapu tér és a gyárvárosi Mátyás tér közötti jelentős különbség is. Nem is gondoltuk, hogy a Dunakapu téren megépített üvegpalota precedenst teremt a hibás értelmezés folytatására. A gyárvárosi Mátyás téren a tér lezáró telkén építés alatt álló lapostetős épület ugyanúgy a tér hangulatától, arányaitól, léptékétől és stílusától teljesen eltérő épület. Hivalkodó, idegen testként való megjelenésével tönkreteszi a tervező korábbi célkitűzését a tér kialakításával kapcsolatban. A szemléletbeli különbség jól érzékelhető Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) a múlt század elejének jeles építésze és enteriőr tervezője saját házának átépítésekor megfogalmazott máig is érvényes gondolata:

„A ház nemcsak a kényelem elringatója, hanem szép, ráadásul még azt a bizonyos megmagyarázhatatlan lelket is kell, hogy nyújtsa e szerint megfoghatatlan költői mélységet is tartalmazhat. A régi építészek értették az otthon költészetét, a lélek ama csendes muzsikáját, melyet megdermedt falak még ma is visszhangoznak. Ez a ház lelke, lényének, szervezetének élő lehelete. Óva intem mindazokat, akik régi házat foltozgatnak, foldozgatnak, tartsák tiszteletben a múlt erényeit. Nincsen szebb feladat egy építészre nézve, mint az ilyen lényeget, lelket rejtő gazdagságokat felderíteni s esetleg hiányait korunk igényeinek megfelelőleg fejleszteni. Tökéletesítésre nem csak rideg ész, hanem szívünk melegének sugalmazása ösztönözzön. Sajnos mindezt ma megértés nélkül mellőzve találjuk. Amit egy régi épülettel cselekszünk, maradjon összhangban belső lényével, nem is sejtve hol olvad egymásba az új a megvolt régivel. Minden legyen benne hasznos, otthonos, meghitt. Régi szépségek helyrehozandók s kisebb eltérésekkel igényeinkhez képest új tartalmat nyerhetnek. Ez a ház lelke lényének, élő szervezetének lehelete.”

Toroczkai Wigand Ede – Házunk 1927

Valahogy ebben a szellemben kellene a korszerűsítéseket megtervezni. Hogy meg lehessen őrizni az eredeti hangulatot és harmóniát. Még azt sem tartjuk elrugaszkodásnak, hogy a város maga oldaná meg fejlesztési pénzből az ablakok cseréjét még a magántulajdon ellenére is.

Mátyás tér az azt keresztező főutcával. Messze a háttérben Kiskút liget fái láthatóak. (fotó: Régi Győr)

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?