És mégis mozog, a kémény lehanyatlik

Nem rég tudtuk meg, hogy a volt olajgyár még egyetlen megmaradt eleme, a kémény felett is az enyészet árnya leng. A cégvezető tulajdonos elmondta, hogy ő mennyire szerette volna megtartani a kéményt, de hát a szakemberek…

Tavaly már beharangozták – igaz akkor még a várost vezető -, hogy valamit kezdeni kell a kéménnyel, nem biztos, hogy megmarad. Az Ifjúsági ház példáját és az akkori várost vezető kommunikációját ismerve már tudtuk, a kémény sorsát megpecsételték. A többi csak kutyakomédia. Így is lett. A hirtelen robbantás, ugyanis tudásunk szerint műszaki engedélyeztetés szempontjából nem megy máról holnapra és annak költségei sem alacsonyak. Magyarul, amikor a kéménymentő és a várost vezető nyilatkozott, már rég készen álltak a robbantáshoz szükséges hivatalos dokumentumok. A helyzet keserű komikumát csak fokozta a helyi felsőoktatási intézmény által celebrált úgynevezett tervpályázat. Már az induláskor kinyilatkoztatta a leendő bíráló, hogy példának okáért a kéményt kilátóként (szinte egyetlen lehetséges hasznosítási mód) senki ne merje elképzelni. Hát az elvetett sárkányfog így kikelt, az ismertetett pályaművek a kéménnyel csak annyiban foglalkoztak, hogy azt miképp lehet társasházakkal minél jobban körülépíteni. Íme a végeredmény, ennél jobban már képtelenség beépíteni a telket, a kémény meg közben elfüstölt.

Megdöbbentett minket a nyilatkozó szavainak mély őszintesége, a kéménymentés vágya, de az a fránya földrengés, meg hát a kipattogzódás, a téglaeső. Ilyen veszedelmek közé valóban nagy kockázat több száz lakást besűríteni. Kár, hogy a nyilatkozó kéménymentő cégvezető nem említette, hogy brit tudósok már régen megállapították milyen veszedelmes szeizmikus zónában fekszik városunk. Képzeljék el az a 9,5-es erősségű földrengést, mikor a kémény majd kettétörik, közben oldalából pattognak a téglák, mint szörnyű ágyúgolyók. A kettétört kémény darabjai még sokáig ugrálnak, mint elszabadult hajóágyúk (vagy inkább győri buli uszály), útjukban a hengerlés által szörnyű pusztítás jár. A kitört és kettévált kémény helyén feltör a magma, izzó pokollá változva betölti a sportos Rábca medret, belefolyik a katonai kollégium elsüllyedése helyén tátongó láva tóba és kigyullad (irgalom Atyja ne hagyj el) a csirke gólem tojás. A nép menekül, de a Szent Ákos törésvonal újra és újra hangos, csattogásszerű hangot hallatva nyeli el áldozatait. De a borzalom még nem ért véget, mert a kémény két fél hengere még tovább pattog.

Meg kell hallgatni hát a szakembereket, akik minderre jó előre felhívják a figyelmet, mert mindennek oka a törésvonalra erőszakosan az ENSZ és Soros György által (köztudott, hogy Kohn az olajgyáros Soros nagyapjának, unokatestvérének egykori kollégiumi szobatársa volt) odaszuszakolt kémény. Mert hát valljuk be híveim, csak ez a két világrontó erő képes ilyen szörnyűségre, hogy egy jól prosperáló lakótelep biznisz közepére ejt egy ilyen időzített bombát. Különben is, a földrengés veszély Győrben igencsak magas, tekintve azt a sok törésvonalat, mely városunk alatt összefut, és csak a lakótelep építésére vár, hogy aktivizálódjék. Valóban apokaliptikus vízió, elpusztul Sziget, csak az olimpia fesztivál oszlop világít majd pirosan, melyet a jámbor helybéliek egyszerűen csak Szaurón szemének hívnak.

De a törésvonalak nem nyugszanak, nem nyugszanak amíg minden hasba akasztás a napvilágra nem kerül, minden blöff ki nem tudódik és minden jól hangzó „magyarázatról” le nem hull a lepel.

Győrt végképp maga alá gyűrte, na nem a kémény, hanem a kalmár szellem.

Vélemény, hozzászólás?