Ismét Kisgyarmaton járt egyesületünk

Az Arrabona Városvédő Egyesület képviseletében Fias Ferenc és kedves felesége látogatta meg a kisgyarmati Magyar Óvodát még a Karácsony ünnepe előtt. A meghitt ünnepségen szép ajándékcsomagot nyújtott át küldöttségünk a kicsinyeknek. Bőven jutott mindenkinek egy kis édesség, de a gondos kezek az óvoda működését segítő és a jó szándékú adakozók által összegyűjtött adományokat is érvbe juttatták.

Isten áldjon meg minden segítőt, hajtsa őket továbbra is a Lélek, hogy újra és újra bőséggel adakozzanak. Aki látta már az ilyen eseményekről készült hangos képes beszámolókat, bátran mondhatjuk: megnyugodva gondolhat arra, hogy segítette a Magyarság ügyét. Hiszen ezek a kis magyar emberfők, a gondos magyar óvodapedagógusok munkája által egyszer jó magyar felnőttek lesznek. Aki őket segíti, a közös magyar jövőnket erősíti. Ettől szebbet, jobbat ma cselekedni csak akkor muszáj, ha Szent István palástja újra oltalma alá vonja majd e sokat szenvedett Magyar Garam vidéket. Nekünk őrködni, imádkozni és virrasztani kell. De nem csak megőrizni, hanem gyarapítani is szükséges, nem csak emlékezni, hanem látni és tudni mind az eljövőt, hogy méltóak lehessünk egykor a legszebb igazgyöngyöt a kezünkbe venni, az áldott magyar rögöt.

A magyar szellem visszatérése pedig csak a nyelv által valós és igaz. Emitt, a világ kisgyarmati szegletében büszke magyarok laknak, mert már kicsiny gyermek korukban beléjük plántálták szavaink hatalmas, mámorító, minden bajon és nyomorúságon át fényként ragyogó erejét. Őseink megőrzött hite, mellett ez az élő és biztosan, emelt fővel beszélt magyar szó megőriz minket és egyesít minket, időn, téren, szörny elmék által vont határokon át. Erről szól az esztergomi Bazilika csodás képe, mely a Duna innenső és túlsó partján is ugyanúgy szép, és csak egyet üzen:

„Egy az Isten és él még a Magyar.”

És a harangszó, mely együtt hullámozva zúg a nagy folyó habjaival, hallatszik a partokon, innen és túl. Ez jelzi nekünk, hogy lesz majd szabadítás, mert a legfőbb Úr üzenete van ebben a harangszóban, a Seregek Ura pedig nem üzen mást ma sem, mint ezredév ezelőtt.

„Megmaradtok, mert atyáitok ezt az országot rám bízták és én megőrizem azt.”

Így legyen!

Vélemény, hozzászólás?