Mennyből az angyal

Alig egy hete múlt, hogy ismét Moldvában, „Csángóföldön” járt az Arrabona Városvédő Egyesület küldöttsége. Célunk most sem volt más, mint annyi ezt megelőző utunkon, hogy a kegyes polgárok adományát eljuttassuk a magyarul tanulni vágyó ottani kisgyermekek számára. A kiválasztott település Frumoasa, magyar nevén Szépfalu volt, ahol már jártunk két éve. A szerény körülmények között működő ottani magyar iskola épületének kialakítása azóta már befejeződött, folyik a magyar tanítás, de a csekély eszköz ellátottság miatt igen nehéz körülmények között.

A mostani úton eljuttatott magyar tanulást könnyítő adományok tehát a lehető legjobb helyre kerültek. Így ezúton szeretnénk megköszönni az ottani magyar gyermekek nevében is azt a nagy mennyiségű és hasznos, értékes adományt, melyet az itteni jólelkű emberek összeadtak. Isten megfizeti jóságukat, de addig is övezze fel őket a hála, a tisztelet és azon biztos tudat, hogy jót és jó célra adtak. A mostani „túrára” a sajtó is elkísért bennünket, reméljük hamarosan a széles közönség is láthatja majd, milyen nehéz és keskeny ösvény a magyarság ügye, a Haza ilyetén szolgálata.

Ezúton szeretnénk mindenkit buzdítani, hogy bátran adakozzék, csatlakozzon hozzánk, támogassa a Csángó Magyarok ügyét, mert a szükség nagy. Nemzetünk lélekszáma fogy, a magyar vér vele fogyóban, de a Haza a határokon átnyúlik, mert azt nem államok, hanem a testvéri közösség örök, Istentől adott rendje véste kőbe. A Nemzet erősítése, frissítése, új reményre jutása saját fajtánk által, ép elméjű ember számára a Csángó Magyarok nélkül nem képzelhető el.

Nem vagyunk mi szegények, igenis gazdagok vagyunk szép magyar emberfőkben. De mindez nem elég, mert kiművelt emberfők szükségeltetnek, Moldvában hatszáz ezer magyar várja segítő kezünket, de ez a tiszta romlatlan magyar sereg egyben képes szegény Hazánk egészét megújítani. Mert megújulni muszáj, és ha muszáj, saját kútfőből kell az, remélve régi zászlónk egykor tépett vásznának jelszavát még nem felejtettük el: „Cum Deo, pro Patria et Libertate”. Mert vagy megújulunk, vagy elveszünk, így az enyészet ellen küzdenünk kell, de most nem a régi fényes kardokkal, hanem a szellem egyesítő erejével.

Ezen gondolatok akkor jutottak eszünkbe, mikor meghallottuk a szépfalui kisgyermekek tiszta énekét: „Mennyből az angyal” ez volt az ének és mindez a lelkünk mélyéig hatolt. Ez kárpótolt minket mindenért, ez volt őseink hangja, mely gyermekszájból szólt, de a túlsó világból üzent, de nemcsak üzent, szólított: Segítsetek magyarok magyar véreiteken, mert nemcsak rajtuk, de magatokon segítetek. Mert derűs volt ez a szép karácsonyi ének, derűs, mint a gyermeklélek, tiszta, szép és romlatlan. Mi már tudjuk, Kharón ladikján magunkkal mást nem vihetünk, mint az obulust nyelvünk alatt és a derűt. Mi már azt a derűt vihetjük magunkkal, melyet csak magyar adhat magyarnak és nem ajándékul, hanem örökül: az együvé tartozás boldog derűjét.

Isten áldja valamennyi segítőnket, valamennyi kedves adományozónkat, akiket arra kérünk, hogy a Karácsony szentestén, amikor a család együtt énekli a „Mennyből az angyalt”, derűvel és szeretettel gondoljanak Szépfalu kicsiny magyarjaira.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?