Cél a centrum – 2. rész – Kapkod, mint Bernát a ménkőhöz

     Jelen felgyorsult korunkban az: „Adj Uram Isten, de azonnal” világában kell, hogy éljünk. Itt a mérhetetlen iparűzési adó, mely, mintha az ügyet valamely fortélyos félelem igazgatná, azonnali pénzköltésre ingerli az arra szavazattal magukat feljogosítva érzőket. Így aztán a szűk baráti társaságok leülnek és ötleteket szülnek – más változatban Channan már kilobbizta mit is lehetne itt közpénzből elkövetni. Ezen teóriákat igazolhatja, hogy itt a szakma valójában csak az ötletgyár műszaki alátámasztója, vagy gyakorlati megvalósítója, lásd korábban a sportcsarnok és helyének keresése, vagy éppen a Püspökerdő szállodával történő beépítésének ügyét. Rég elmúlt már az idő, amikor emberöltőkre ható urbanisztikai fejlesztéseket szakértők bevonásával, építészeti tervpályázatok tanulságai után kezdtek manifesztálni. Mert a mai idő egyértelműen a kapkodás, ad hoc ötletelésből kipattant „fejlesztések” kora, mely hibát képes hibára halmozni, s aztán a kialakult helyzetért vagy a műszakiakat okolni, vagy krédón kívül keresni a felelőst. Egy régi dakota mondás szerint: „Ha a kupleráj nem megy, nem a függönyt kell kicserélni…” Persze a kapkodás másik tulajdonsága, hogy az elkövetett hiba idegessé tesz, de az idő rövid, hiszen ez a kapkodás lényege, újabb hibával sikerül a „művet” megfejelni, mely még idegesebbé teszi a kapkodót, tehát újra vét, és újra csak vét.

     Győr szempontjából igen hosszú időn keresztül volt fontos a Szigetköz felé irányuló kapcsolat, melynek betorkolási pontja a mai Dunakapu „tér”. Az, hogy mindez mennyire igaz, nem kell mást tenni, mint elővenni e témában keletkezett tanulmányaink egyikét, mondjuk a Duna bástyáról íródottat. Ugyanilyen fontossággal bírt a déli, Veszprémi és az ide torkolló Fehérvári hadi és kereskedelmi út és az ezzel járó kapcsolat. Fontos volt ez a középkor, de kiemelkedően fontos a kora újkor, a „török világ” beköszöntével. Az előbbi észak nyugati forgalmi kapcsolat indukálta a középkori „Ó Duna” kapu létrejöttét. (Csak zárójelben említve, e becses gótikus emlékünk ma is ott nyugszik feltáratlanul, bemutatás nélkül a Frigyláda mögött, a Kanonoki házsor elején.) A kontinuitást csak érintőlegesen említve az sem véletlen, hogy a révvel kiegészített reneszánsz Duna kapu is itt nyert elhelyezést a 16. században, itt volt a dunai kikötő, az áruk ki-be és átrakodása, a vám, az árumegállító jog érvényesítése, a piac és vásártartási jog érvényesítéséből egyenesen következő piac és vásárok tartása.

     Délről és délkeletről ugyanez a helyzet volt sok évszázadig, hiszen a mai Városház és környezete marhavásár térként volt ismert, még a 19. században is. Ugyanerre a rendszerre kapcsolódott még természetesen a Bécsből és a Budáról érkező, vagy éppen oda tartó kereskedelmi kontingensek sora is. Ezek a kereskedelmi és hadi utak jól szabályozottan  tartottak a város felé és jutottak a városba, hogy az adminisztráció elvégzése, vagy éppen a piaci, vásári kereskedés lebonyolítása után onnan szabályos rendben induljanak tovább. Ma ennek a szabályozottságnak – ha tetszik; rendnek – nyomait sem láthatjuk. Talán oka ennek, hogy a megelőző rend és szabályozott forma nem egyik pillanatról a másikra jött létre, hanem sok év praktikus tapasztalatán megerősödve, melynek végeredménye egy a gyakorlatban jól bevált, minden résztvevő által elfogadott status quo.

     A városba való bejutást az ekképpen kialakult helyzetben észak nyugatról a Duna, délről a Fehérvári kapu szabályozta. Így a két kereskedelmi forgalmi terület egyszerűen volt összeköthető, és a kor technikai színvonalán jól átjárható. Ennek középpontjában az egykori Piac vagy Fő tér, mai nevén Széchenyi tér helyezkedett el, melynek jó megközelítését, átláthatóságát segítette az 1566. évi tűzvész utáni részleges területrendezés, utcavonal korrekció. Ez bizonyosan hatott a mai Jedlik Á. utca és Czuczor G. utca nyomvonalára is, említve itt az 1540-es években felszámolt Rába – Mosoni-Duna csatorna addig igencsak meghatározó nyomvonalát. Ez utóbbit őrzi mind a mai napig A Király utca, Dr. Kovács Pál utca vonalvezetése, illetve az ezen utcák északnyugati oldalát szegélyező, legutóbb a gótikus korban épített és használt győri várfal megléte. A ma rendelkezésünkre álló adatok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy ennek a középkori győri várnak volt-e meghatározó déli kapuja, mely az ide már akkor évszázadokkal létesítése előtti utakat fogadta volna. Egy viszont bizonyosság, a várat délről már első királyaink idejében egyre terebélyesebb polgárváros szegélyezte, mely a török vész közeledtével karó és palánkfallal megerősítést nyert. Az is tény, hogy Ferrabosco terve előtt már elkezdődött a győri reneszánsz erőd tervezése, helyenként folyt már a kialakítása is. Ekkor még úgy vélték, külön erődítik majd a várost és a várat. Ma már tudjuk, hogy végül az együttes megerősítés elve győzött, létrehozva ezzel a Fehérvári és a Duna kaput, melynek elhelyezkedése és szerepe a továbbiak szempontjából kulcsfontosságú lesz.

Folytatjuk.

Vélemény, hozzászólás?