Építész gondolatok – Mi előre szóltunk…

A Kisalföld 2017. január 27-i számában olvashattunk ezt a cikket:

Kisalföld, 2017. 01. 27. szabálytalan építkezésAz Arrabona Városvédő Egyesület már többször kapta azt a vádat bírálóitól, hogy nekünk semmi nem tetszik, semmi sem jó, csak folyton pocskondiázzuk a jelenlegi beruházások koncepcióját és szemléletét. Győr város vezetése az észrevételeinket, bírálatainkat kizárólag politikai alapon képes kezelni, azokat – személyes – támadásként értelmezi. A felvetett szakmai kérdéseinkre az elmúlt hat évben soha nem válaszolt a városvezetés, az utóbbi időben pedig úgy tesz, mintha nem is lennének a felvetett problémák, észrevételeinket válaszra sem méltatja.

Hát tessék, ez lett belőle. A Kisalföldnél is elérte az ingerküszöböt végre az, amit mi már évek óta mondunk. Tudniillik az a beruházási szemlélet, az a profitéhséget kiszolgáló városvezetés, annak parancsaira tevékenykedő hivatali szolgahad és az intézkedni jogosult hivatalok jog és hatáskörét, azaz cselekvési lehetőségeit szinte kéthavonta átíró törvényi szabályozás, ami ide vezetett: a győri polgárok közül nekik az első korty jutott a valóság keserű poharából (bár hírlik a városban, hogy az olimpia fesztiválra gründolt nagyberuházás épületei mögötti utca lakói is megsínylették már a sportos városvezetés elmeszüleményeit). Mi mindig igyekeztünk bírálatainkat szakmai szinten tartani még akkor is, ha azoknak politikai vetülete, következménye is van – mert mindennek van, ami a közösséget érinti. De nagyon úgy fest, a városvezetés nem hajlandó megérteni és elfogadni, hogy keresztény konzervatív elvi alapon állva nem követheti a legszélsőségesebb neoliberális beruházáspolitika gyakorlatát, mert  ezzel  súlyos önellentmondásba kerül és ez a helyzet sajnos be is következett.

A városvezetés ilyetén magatartását a helyi média is támogatja azzal, hogy minden beruházást szépnek, elismerésre méltónak, közösségileg hasznosnak ítélt, és igyekezett az ellenkező véleményeket elhallgatni. A győri polgároknak viszont el kell tudni dönteni, hogy nekik az új dobozházak, a színesen villogó híd, a színjátszó szökőkút, a bankká lett, aztán most megint üres delicatess-ház, a rozsdamentes lencse vagy éppen a városháza, a felújított Frigyes laktanya, a helyreállított Hősi emlékmű, vagy a Pállfy-Schwarzenberg szobor tetszik-e igazán, miket tartanak valóban szépnek és értékesnek. Sajnos azonban látszólag a kézivezérelt helyi média itt is elsöprő agymosást vitt végbe – bár egyesek szerint az országunkra általánosan jellemző az elbutulás, melynek ékes bizonyítékaként sokan a PISA-teszten nyújtott siralmas teljesítmény is felismerni vélik. A győriek közül sokan imbecillis módon mindent szépnek látnak, mert az újság megírta, a tévé megmutatta, és a rádió bemondta (napjában többször, hogy tutira menjenek). A Dunakapu-téri mélygarázs például – ami nem éppen a városvezetés sikersztorija -, amiért kivégeztek egy évtizedek óta jól működő piacot – oszló tetemét meggyalázták egy “őstermelői piaccal”, amihez a megyei napilap is bőszen asszisztál -, egy közösségi teret tettek tönkre, generációkat szakított el egymástól. És a Győr+ rádióban advent idején azzal reklámozták magukat a belvárosi boltosok (tudják, akik annak idején könyörögtek Borkainak, hogy rombolja le a Duna-bástyát, és építsen a helyére mélygarázst), hogy a hosszabb nyitvatartás mellett a mélygarázsban még mindig csak 50 forint a parkolás, hogy az ünnepek ne a parkolóhelyek kereséséről szóljanak.

A rövid eszkatológiai kitérő után vissza a mához: a trendi, liberális építészeti stílus legfontosabb ismertetőjele az egyszerűség mellett az, hogy mindent az üzleti érdekeknek rendel alá. Az elmúlt időszakban egyértelműen nyomon követhető ez a folyamat a győri beruházásoknál. A cél olyan erős, és diktatórikus, hogy a döntéshozó képes volt beáldozni a győri és egyúttal nemzeti örökséget is jelentő Duna-bástyát, szemrebbenés nélkül lebontatta az Ifiházat, leromboltatta a vasas művházat. Törvényszerű, hogy el kellett érkezni ahhoz a ponthoz, amikor valaki olyannak lépnek a tyúkszemére, aki nem hajlandó “tartani a száját“. Hát erről szól a Kisalföld 2017. január 27-i számában megjelent cikk. Arról, hogy Győrben egyesek semmibe veszik a törvényt, a jogszabályokat – mert megtehetik. Arról, hogy Győrben a hatóságok a jogszabály és hatáskör dzsungelében maguk is elvesznek. Arról, hogy az új építésügyi szabályozás egy hatalmas tévedés, ami rengeteg indulatot váltott ki a szakmából az elmúlt időszakban. Arról, hogy a jogalkotók ma Magyarországon sok esetben mindentől és mindenkitől függetlenül alkotnak jogot, nem törődve a realitással, a valósággal meg pláne nem.

16395515_1373587366027548_757370485_n

Kisalföld napilap SMS-rovat, 2017. január 30.

Egyesületünk soha nem a – normális, és közösségileg hasznos – fejlesztéseket támadta, hanem azokat az üzletszerű, csak gazdasági érdekek hangoztatásán alapuló döntéseket, és a sivár építészeti megjelenítéseket kifogásolta és kifogásolja ma is, amelyek jelenleg eluralkodtak Győrben, tönkretéve – néhol visszavonhatatlanul elcsúfítva – a várost. Nem értettünk és nem értünk egyet az urbanisztika és a városépítés legalapvetőbb törvényeinek figyelmen kívül hagyásával, mert az jól láthatóan csak a jelen – anyagi – érdekeinek kiszolgálása miatt történik. Nehéz vitatkozni olyanokkal, akik a fentieket nem is értik és nem is akarják megérteni. A városvezetést nem érdekli a mások véleménye, ezért csak saját szűk körük véleményére alapoznak, döntéseikkel hibát hibára halmoznak. A győri beruházási politika nem számol a jövővel, csak a jelen érdekli, miközben teljesen átváltozik Győr arculata olyanná, amit nem is biztos, hogy a többség akar.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.