Mégsem robbantják a múltat – egyelőre

felkemeny%e2%80%a2Mindannyian aláírtuk a petíciót az olajgyári kémény robbantása ellen, amit elismert győri építészek kezdeményeztek. Örömmel látjuk, hogy végre az a szakmai kör, amelyik eddig némán asszisztált a győri műemlékek rombolásához, felébredt csipkerózsika álmából!

Borkai Zsolt polgármester 2016. november 28-án, egy nappal a tervezett robbantás előtt meghátrált, és leállíttatta az előkészületeket. Meggondolta volna magát? – Aligha. A szájával azt mondta, hogy “Győr büszke múltjára, jelenére, azonban mindig a jövőbe is kell, hogy tekintsen. Ezért ha vannak ésszerű érvek és logikus megoldások arra vonatkozóan, hogy a múlt és jövő megférjen egymás mellett, akkor azt Győr városa mindig támogatta és támogatni is fogja.” – De Borkai szavainak a Dunakapu téri fiaskója után már aligha lehet hitelt adni. Emlékeznek még, miket mondott 2011-ben? Mondta azt, hogy “Amint kész a felújítás, jöhet vissza a térre” a piac. Hol a piac? Sehol, az önkormányzatnak havi több millió forintjába kerül egy álpiac vasárnaponként, ami egy csúfos, uniformizált kényszermegoldás fattya. Bizonyára mindenki emlékszik még arra, hogy Borkaiék péntek délutánonként tartottak kamupiacot a Dunakapu téren. Aztán mondott olyat is, hogy “ha a régészeti feltárás olyan eredményeket hoz, az önkormányzat lemond a Dunakapu téri mélygarázsról“. A régészeti feltárás olyan eredményeket hozott, mégis mélygarázs lett, ami azóta többször beázott, fillérekért osztogatják a beállóhelyeket, a megtérülése pedig egyáltalán nem biztosított. Mondott ez a jóember olyat is, hogy “annál borzasztóbb nincs, mintha betemetjük a történelmi emlékeket. Megtalálnánk a módját, hogy előteremtsük a szükséges pénzt.” – Nem találtak rá módot, mert nem is kerestek. Mindezek után, és az Ifiház aljas lerombolása után, mégis hogyan adhatnánk hitelt egy ilyen ember szavainak?

Ami egyelőre biztos, kedden nem robbantják fel a kéményt. Ami nem biztos, hogy az engedélyek birtokában, ez végérvényesen lekerült a napirendről, hiszen Borkai megmondta, hogy “a kémény (…) funkcióját, jelentőségét elveszítette, és jelen környezetébe már nem illik. A Forster Központ hivatalos állásfoglalása alapján nem minősül műemléknek sem, az indoklásban az áll, hogy műemléki értéket nem képvisel.” Emellett pedig magáról eltolva a felelősséget, a kémény sorsát “a szakma” kezébe helyezte. Annak a szakmának a kezébe, amelyik a Dunakapu teret is hagyta elveszni, és a Széchenyi teret is hagyta elhullani.

Bárcsak Borkai ezekért az értékekért is annyira küzdött volna, mint most ezért a kéményért, bárcsak az egy személyben eldöntött Ifiház rombolás helyett egy személyben arról döntött volna, hogy a kultúrát támogatja és felújítva visszaadja azt a győrieknek.

Bárcsak ne csélcsap ilyen polgármesterünk lenne…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.