Skip to content

Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz

Zörög, sípol, rezeg, berreg, surrog és beázik, de mégis luxus-kategóriás – mi az? Hát persze, hogy az ICOMOS Citrom-díjas Dunakapu téri mélygarázs!

„Habár fölűl a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!”

Lehetne mondjuk Győri Tavas barlang, lehetne benne olyan állatbemutató, mint az egykori Új-bástyában van. Télen meg lehetne Győri Barlangi Korcsolyapálya – kár volt megvenni a mobil korcsolyapályát tavaly, ezt elkapkodta a városvezetés. Uniós forrást is lehetne becsatornázni a mélygarázsba, de csak óvatosan, mert a Dunakapu téri vízelvezető csatornák nem bírják a terhelést – ahogy a Győr-Szol magyarázta, és lehetne mondjuk Belvárosi halastó, az első fedett horgásztanya. A Matróz vendéglőből hozathatnák bele a rántott halat. Aztán szociális célokra is kiváló lenne: oviuszoda, ingyenes zuhanyzó a migránsoknak, vagy a megfáradt turistáknak lábmosó. A belépőjegy mellé mindenki kap egy marék tusfürdőt, a bejáratnál magára keni, bent meg majd habzik.

strand_1

Komolyra fordítva a szót: ez egy felelősök nélküli ország, egy felelősök nélküli városvezetés, vastagon kitömve pénzzel, szegényes hozzáértéssel.

“És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvű, örök eső módra hullt,
színtelenül, mi tarka volt, a múlt.”

Kár, hogy a fizika törvényeit következmények nélkül nem lehet áthágni – mármint azoknak, akik megépíttették milliárdokért ezt. Kár az is, hogy a vízre nem lehet ráfogni, hogy sértett, alantas politikai céloktól vezérelt, meg szakmaiatlan, örökös huhogó – mármint azoknak, akik megépíttették milliárdokért ezt.

Hozzászólások