A Műemléki Világnap után

imagesEmlékezetes, hogy 2014-ben Győrbe vándorolt az ICOMOS Citrom-díja a Műemléki Világnapon. Akkor a szervezet indoklása szerint mivel a tér jelentősége az egymásra rétegződő történeti rétegekben nyilvánul meg, egyúttal pedig beletartozik a “Római Birodalom határai” nemzetközi világörökségi helyszínnek magyarországi limes-szakasz győri “magterületébe“, így a Dunakapu tér a világörökségi címre javasolt és előterjesztés alatt lévő Limes rendszer egyik fontos eleme. “A tér területén és környékén előkerült leletek alapján ezen a helyen nagy biztonsággal a római erőd melletti katonai vicus, polgári település maradványai várhatók. Ugyanitt jól ismert Győr reneszánsz erődrendszere“. A téren a kora újkori erőd és a középkori erődítés maradványai kerültek elő. A kétségtelenül indokolt megújítás következményei mára már ismertek, és jogosnak tűnik a két éve megfogalmazott aggodalom, Győr várostörténete szempontjából is különösen fontos értékek kerültek veszélybe, a mélygarázs építése történeti értékek elpusztításával járt, “a Dunakapu tér megújítása során a város nem kellő gondossággal járt el, amikor előzetes kutatás és részletes feltárás nélkül döntött a mélygarázs és térszín alatti illemhely létesítéséről, s dolgoztatta ki annak terveit“.

2016-ban, a műemlékvédelem világnapján az ICOMOS a Citrom-díjat önmagának adta át, a nemzetközileg egységesen követett műemlékvédelmi elvek és az érdekvédelemmel kapcsolatos növekvő társadalmi, ehhez kötődő szakmai tájékozatlanság és annak felszámolásában mutatott elmaradásában viselt részfelelősségért“. Ez az a társadalmi tájékozatlanság, ami a győri Duna-bástyát is veszélybe sodorta. Pedig a követendő példa itt van tőlünk nem messze, nyugaton, Sopronban, a Várkerület megújítása. Furcsa jelenség ez, hiszen Győr sokkal gazdagabb, iparilag prosperálóbb és nagyobb város, mint Sopron, ugyanakkor a Hűség Városában műveltebb, polgáribb és patriótább szemlélet uralkodik – félreértés ne essék, a fejlődéshez és hosszú távon a sikeres, élhető városnak mindkettőre ugyanúgy szüksége van. Büszkék lehetnek a soproniak, hiszen ismét példát mutattak az országnak, mint 95 éve decemberben.

külső kapu 01A Műemléki Világnapot 1981. április 18-án tartották meg először, az azóta eltelt 35 évben a magyarországi műemlékvédelem helyzete hullámvölgyeket és néha egy-két középhegységet járt meg. Győrben is voltak szebb napok, és a mélyben még ott szunnyad a remény, hogy lesznek is. Sokan várnak még ebben a városban egy olyan vezetésre, amelyik felismeri, hogy bár tisztelhetik és elismerhetik örökségünket bárhol a világon, de onnan csak annyi látszik, amennyit mi látni engedünk belőle. Csak annyit tudnak értelmezni belőle, amennyit magunk feltárunk belőle. A világ tisztelete irántunk elsősorban azonban azon alapul, hogy mi miként bánunk örökségünkkel, hogyan ápoljuk hagyományainkat és tesszük elérhetővé kultúránkat a világ számára, és miként jelenítjük azt meg, mint az egyetemes kultúra részét. “Győr az ország egyik legszebb városa, rejtett lehetőségeiben a legelső. Sehol nincs Magyarországon még egy város, melyben ennyi szépség volna rejtetten, észrevétlenül elépítve, kezeletlenül, pusztulásnak kitéve, mint Győrött“. Átgondolt, “tervszerű, alapos és rendszeres művészi munkával a változatos városképek kibontásán a győriek lepődnének meg leginkább – ha erre egyszer megkeresnék a lehetőségeket“. A lehetőség pedig itt van előttünk. Az anyagi jólét egy múló állapot, az embert az jellemzi leginkább, hogy miként bánik a gazdagságával, amíg az tart. A fenti mondatokat Gerő László írta le 1959-ben. 57 évvel ezelőtt még nem volt ennyi lehetősége Győrnek, azóta viszont volt már pár jó évünk, évtizedünk. És bizony volt annak haszna az örökségünkre nézve is.

Ma sem szabadna másképp lennie.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.