Lélekvesztő a sivatag tengerén

Bécsi kapu külső homlokzatFruhmann Antal nevéhez számos rangos győri épület fűződik, többek között a Lloyd épület nagyszerű átépítése is. Egykori kollégánk tisztelte és szerette városát, mert a bontásra ítélt Bécsi-kaput, Európa legszebb reneszánsz várkapuját, 1858-ban részletekbe menően dokumentálta. Arról nem szól a fáma, hogy lokálpatriotizmusa és szakmaszeretete miatt üldözte-e őt az akkori hatalom, vagy esetleg nevezték-e futóbolondnak, megmosolyogni való különcnek, netán alantas politikai szándékoktól vezérelt sértettnek, mindenesetre a híres kaput végül egyszerűen elbontották. Igen nagy szerencse a merénylettel felérő cselekedet kapcsán, hogy legalább kőelemeinek döntő részét megkímélték, és így láthatóak ma is a Lapidáriumban. A valóban barbár rombolás – ahogy ma sem – már akkor sem hozta meg az elvárt eredményt.

Erről a kapuról – egy valódi reneszánsz csodáról – kapta nevét a tér, és ennek emlékét lenne hivatott őrizni a jelenkorban is. Kisfaludy szobra csak jóval később került a térre, szaporítva azon győri közterületek gazdag tárát, melyeknél a közterület névadója és annak szobra nem egy helyen található. Számos ilyen példa van Győrben: az Eötvös parkban Petőfi szobor, a Szent Lélek téren II. János Pál szobor, és még hosszan folytathatnánk, egészen a Bécsi-kapu térre tervezett Deák-szoborig (igen, magyarázzák, hogy egykor az Aradi vértanúk útja Deák Ferenc utca volt, de ennél erőltetettebb önigazolást aligha lehet hallani).

12814448_743792025722784_8875448261206496918_nHa egyesek nem folytatnának értelmetlen háborút a győri reneszánsz ellen, ma a Duna-bástyán sétálhatnánk a régi jó piacon és a pattantyús házak között, a vaskakas valódi városi szimbólum lenne, Pállfy és Schwarzenberg generálisokra pedig hősként tekintenének, és szobruk sem kerülhetett volna a város egykori ganédombjának tetejére.

A Bécsi-kapu tér tulajdonképpeni elvesztése a kapu elbontásával kezdődött, de végzete 2007-től kezdett nyilvánvalóvá válni, amikor a város összevonva verte dobra az országos egyedi műemléki védettség alatt álló romos saroképületet és a Vaskakas éttermet teraszával együtt. A város megmaradt reneszánsz értékeinek megóvására érdekében folytatott küzdelem az 1950-es években indult, az egykori Vaskakas étterem tömbjére tapadt későbbi épületek és épületrészek eltávolításával. Az 1950-es évek végén a múzeum kőtára jön itt létre, mely az 1960-as évek végén az ekkorra feltárt és helyreállított Sforza-félbástyába költözött. Vele párhuzamosan jött létre a Vaskakas étterem, mely igazi emblematikus hely volt megszűntéig. Ma már csak kevesen tudják, hogy a volt Vaskakas étterem nem a bástya, hanem a Bécsi kapu megcsonkolt tartozéka.

12771752_743791035722883_1659042330772505917_oA győri közönség félő, hogy akkor sem tanult volna örökségének elherdálásából, amikor szembesül az egykori Vaskakas étterem tetejére applikált üvegdobozzal. Két sikertelen licit után, versenyeztetés nélkül az Energorg nevű cég étterem, közösségi tér, kiállítóterek és aukciós ház építése céljából vette meg 192 millió forintért, amihez Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának Gazdasági, Informatikai és Idegenforgalmi Bizottsága is hozzájárult, miután megállapították, hogy a „felújítás nélküli értékesítés jelenti a legkedvezőbb megoldást az önkormányzat számára”. A Vaskakas Ház turisztikai attrakció fejlesztésére 2006-ban alapított cég egy soproni tervezőirodával készíttetett látványterveket elképzeléseiről, 2011-ben 250 millió forint uniós támogatást nyert a félmilliárdos költségvetésű projekthez, amiről később azonban lemondott csakúgy, mint a tervezett 2013-mas nyitásról is. Felmerült az egykori Postabankos Princz Gábor neve is, aki szintén luxusszállodát akart építeni ugyanezen ingatlanokban, de az ügy szépen csendben el is halt. Borzalmas dolgokat művelhetett volna a beruházói akarat a Bécsi-kapu térrel és az egykori győri vár még megmaradt részeivel, mert amint ezen elképzelések testet öltenek, többé nem beszélhetünk se történelmi belvárosról, se barokk térről, semmiről. Kiüresedett, hangulatától fosztott, agyonkövezett profitgyárról lehet csupán szó, de történelmi levegőről, hagyománytiszteletről, saját helyi történelmünk megbecsüléséről immár nem.

Lélekvesztőbe került Győr, hiszen a beton, a kő és az üveg nem a lélek megmaradásának eszközei, másrészt pedig a lélek képviselőinek zsugorodó csónakja egyre vészterhesebben imbolyog a múltat végképp eltörölni akarók egymásra is licitáló viharában.

Vélemény, hozzászólás?