Minden szép, ami új?

Emlékezetes kiszólás volt, ami egy jó szándékú házmester száját hagyta el valamikor az átkosban a bérháza előtt leparkoló – nagy valószínűség szerint aznap a Merkúr-telepről kihozott – gépkocsi láttán. „Jóska, milyen gyönyörű ez a Trabant!” Hasonló – de mindenképpen kötelező – jellegű kiszólás volt a paneles lakótelepek létesítése idején a vidéki „elmaradottságból” a szép új lakásba költöző fiatal családok ámulata. Ronda volt ugyan, szürke és panel, de új és főleg más, mint amivel összehasonlították. A tömegízlésre komponált összehasonlítási mérték lényege, hogy találjunk valamit, amire a köz embere azt mondja, „hű de ronda”.

Manapság ez éppenséggel a töredezett aszfalt, ami valóban nem szép és mellette – vele szemben – bármely tucat-látványtervbe csomagolt gagyi jobban tetszik az egyszerű közízlésnek. Elég egy jó meleg tónust találni a látványtervező szoftver adatbázisában, elég ebbe a langymeleg masszába néhány pókhálóvonalat húzni, talán éppen koncentrikusan egy térelem – mondjuk szobor – köré és kész is a „műremek” – a nép meg örül. Mindez nem azt jelenti, hogy a nép buta, csak azt, hogy fogékony az attrakcióra és a cirkuszra. Karinthy ezt úgy jellemezte, hogy „ami jól hangzik, az igaz”.

Mundus vult decipi, ergo decipiatur. Könnyű dolga van tehát a politikai hatalomnak és az általa uralt médiának, ha a világ azt akarja, hogy becsapják, mert ő könnyedén megteheti – és meg is teszi – ezt. Bármit mond, azt a papagájkórus kánonban tovább is adja; mi ugyan már a 70-es években megtanultunk a sorok között olvasni, de az újabb generációk erre képtelenek. Így hát hiába is szeretnék egyesek kimondani az igazat, az nem jelenhet meg, de hiába is jelenne meg, mert a XXI. századi embereknek nem az igazság kell, hanem a pótlék, az átverés, az attrakció, a látvány. Kiüresedett, sivár lelkiviláguk színt akar, mert önmaga képtelen színt vinni szánalmas életébe, ezért kívülről várja a megoldást.

A Bécsi-kapu tér látványterve gyámoltalan, ötlettelen, szellemtelen, a rég lecsúszott trendek elemeiből táplálkozik. Ki kíváncsi erre? Teljesen mindegy milyen, csak új legyen? Magyarországon – sőt Győrben – térrel már tettek ilyet. Ott van szegény Duna-bástya, amit kősivataggá, propaganda-rendezvény térré változtattak, mélygarázst betonoztak a közepébe, és egy azóta is kiadhatatlan betonüveg épülettel tönkretették a Bástya utcai házsort. Perverz és beteges érveléssel azt lehet mondani, hogy ebben a pusztításban volt némi építészeti koncepció, de a Bécsi-kapu téren a látványterveket mással nem lehet magyarázni, csak azzal, hogy újabb a térkő a töredezett aszfaltnál.

Miért lesz üres és reménytelenül sivár ez a tér? Egyáltalán mi a funkciója? A Széchenyi térre azt mondták, „rekreációs és rendezvénytér”. A Dunakapu teret az „ifjúság terének, találkozási pontnak” kommunikálták. Ezekhez képest a valóság az, hogy a Széchenyi tér lényegében a haverok üzemeltette sörkert lett, nyáron ejakulátorokkal, árnyék nélkül, kidöglött fákkal. A Duna-bástya helyett beerőszakolt teresedés egy lezuhant lopakodó bombázó roncstemetője lett, igazi kősivatag, megdöglött bio-piaccal, üresen tátongó betonüveg monstrummal, középszerű, rendszeresen bömböldébe torkolló rendezvényekkel és egy utált mélygarázzsal.

A Bécsi-kapu tér felújításával kapcsolatban egyértelművé vált, hogy egyezmény született a volt Vaskakas tulajdonosával. A győri szokás arra enged következtetni, hogy ide újabb haveri vendéglátóterasz települ majd – persze ez még nem része a bemutatott látványterveknek, ahogy az sem, hogy a fák a már „jól bevált” mobilfák lesznek. A Vaskakast visszabontják a boltozat tetejéig és ráerőszakolnak egy fiatal fővárosi építészek által kilenc éve ide álmodott acélüveg förmedvényt és azt fogja a kézivezérelt média harsogni, hogy „emez is szép, mert új”, meg „amaz is szép, mert új”.

De tudják mit? Ha már acélüveg ráépítésben gondolkodnak, akkor teljesen felesleges ide a Sforza-félbástya még megmaradt része, szedjék szét, hordják haza, a nyúli havasok pincéinek falában jól fognak mutatni a téglái, és a szél meg a fiai messze elviszik majd a hírét. Bőven elég lesz a hívek műveletlen tömegének az üvegdoboz, a pókhálós kő, a sörterasz és az ejakulátoros kacsaúsztató. Aki elfárad vagy melege van, majd hűsöl a beduin sátor alatt, hiszen a Duanakapu téren is milyen kiválóan üzemel! Egyáltalán marad itt még valami, ami nem egy absztrakt embercsoport elméjéből pattant ki? – Úgy tűnik semmi, és mire a győriek részeg álmukból felébrednek, rá sem ismernek arra a helyre, mely egykor a városuk volt.

Vélemény, hozzászólás?