Ceterum censeo – a győri közlekedési helyzet

Cato szavait idézve – de semmit elpusztítani nem szándékozva – az alábbiakat kell megjegyeznünk a Győrt sújtó közlekedési káosszal kapcsolatban.

kisalfold híd kellene

Nem szeretnénk azzal kérkedni, hogy mi bezzeg megmondtuk. Előre szóltunk, hogy a Jedlik-híd nem jelent valós műszaki megoldást a győri közlekedési problémákra, sokkal inkább csak szaporítani fogja azokat. Ezért még egyszer szeretnék kihangsúlyozni, hogy bizonyos műszaki összefoglaló megállapítások megléte, vagy éppen meg nem léte vezetett oda, hogy Győr jelentős része – ahogy a Kisalföld 2016. január 13-án címlapján is megírta – naponta legalább két alkalommal látványosan összeomlik a rá zúduló forgalom súlya alatt.

Alapos átdolgozás után, még 2006-ban jóváhagytak egy rendezési tervet, jelentős és azóta egyedülállóan kidolgozott háttéranyaggal, szakterületekre koncentráló alátámasztó munkarészekkel. A közlekedésről szóló munkarészben szerepelt egy új híd Révfalu és Sziget között – ebből lett aztán a Jedlik-híd, mely azonban messze nem úgy készült el, ahogy kellett volna, pedig még a laikus döntéshozók számára is világosan meghatározásra kerültek annak feltételei. Az említett közlekedési tanulmányban a hozzáértő mérnökök úgy fogalmaztak, hogy legkésőbb 2013-ig meg kell épülnie az Ipar utca folytatásában tervezett Mosoni-Duna hídnak, mely megvalósulása esetén jelentős és jótékony hatást gyakorol majd a város egészére, különös tekintettel a Budai úti csomópontra, a Szent István útra, ezzel a teljes Belvárosra, sőt a Fehérvári út forgalmi anomáliáit is képes lesz felszámolni. Ám ahogy az Győrben sajnos már megszokott, a politika semmibe véve a szakemberek józan megállapításait, propaganda céloktól vezérelve alkotott egy torz valamit, aminek következményeivel – ha számoltak is vele, nem törődtek.

Pedig az azóta már jó mélyre elsüllyesztett, talán a forgalomból is kivont egykori megalapozó és alátámasztó közlekedési munkarész még sok érdekes megállapítást tartalmaz. Például akkor, amikor az Árkád még csak a rajzasztalon létezett, megállapították, hogy az Ipar utca vonalában megépülő Mosoni-Duna híd kiemelt projektként kezelendő. Hozzátéve azt, hogy a Győrszentiván mellett vezető keleti elkerülő (látják, ez sem mai ötlet) gyűjtőút csak az átmenő forgalom elvezetésére alkalmas, szükség van egy tehermentesítő belső útra is. Amely rögtön a megvalósulása után – a Bácsai útig történő megépülése esetén (az új Bácsai útnak csupán egy kis szakasza volt még csak meg) – jelentős, több mint 50 % forgalmat vonna el a Széchenyi-hídról. A javaslatok között szerepel még egy olyan, Gyárvárost tehermentesítő út, melynek kezdeményeit láthatjuk ma az állatkert mögött, s melyet szintén az Ipar utca vonalába tervezett hídra vezettek volna. Az Ipar utcai Mosoni-Duna híd egyébként nem új keletű gondolat, már 1907-ben szerepel a Gyárvárost szabályozni hivatott rendezési terveken. Hozzáértő szakemberek immár negyedik generációja szorgalmazza a valóban létfontosságú műtárgy megvalósulását, de eddig még mindig a politikusok győztek, akik választások alkalmával, és a pártmédiában szájukra veszik a haladás, fejlődés, innováció szavakat, de a tényleges cselekvést már nem támogatják olyan lelkesen, sőt úgy tolják meg a haladás szekerét, hogy az rendre az árokban köt ki.

Győrben sajnos az ad hoc típusú beruházások jellemzőek, így a szakemberek véleményével csak akkor törődnek, ha az ódium már nyilvánvaló és gyors tűzoltásra van szükség – bár ekkor már mindegy, mert a kényszermegoldás soha nem a legjobb megoldás, és az általában egy adott problémát próbál kezelni, hosszútávon ugyanolyan káros lehet, mint az a hozzáállás, ami a tulajdonképpeni probléma kialakulásához elvezetett.

Tisztázzunk valamit: nincs gyors megoldás, sőt, nincs megoldás se. Folyamat van, és annak következményei, de felelősei semmiképpen. A Jedlik-híd forgalomba helyezésekor már nyilvánvaló volt, hogy az komoly forgalmat indukál Révfaluban, Szigetben és Újvárosban egyaránt. Ezeket a felvetéseket rendre elutasították, sőt, egyenesen hazugságnak és politikai heccelésnek nyilvánították. Az volt a szlogen, hogy a híd tudatosan lett így megépítve, mert az majd nem vonz teher-, vagy éppen káros mértékű autós forgalmat. Ahogy minden politikai hazugságban, ebben is van némi igazság, csak nagyon nem mindegy, hogy milyen formában. Az alacsony forgalmi terhelést az biztosította volna, hogy azok a városrészek, amelyek eddig kénytelen voltak az első lehetőségnél déli irányba fordulni, továbbra is ezt teszik majd, s a híd önmagában csak egy összekötő kapocs lesz. Ennek viszont feltétele az is, hogy van egy Ipar utcai híd, nincs 2017-es ifjúsági olimpia, nincs Újváros-rehabilitáció, nincs kikényszerített haladási irány az Erkel Ferenc utcán, és nincs kikötés a Radnóti utcán keresztül az 1. számú főúthoz. Lényegében az történt, hogy szóban csináltak egy kis forgalomra tervezett összeköttetést, és integrálták azt egy belső körgyűrűbe, ami a végső állapota szerint összeköttetést fog biztosítani – a Szövetség utca kiegyenesítésével – a keleti elkerülő és az 1. számú főút között, mely kétségtelenül arra inspirálja majd a főúton közlekedőket, hogy a Belváros megkerüléséhez ezt a nyomvonalat használják. Erre viszont a Jedlik-híd már most alkalmatlan! Ezt a hidat, és a hozzá kapcsolt úthálózatot szökőútnak használják nem csak a Belváros elérése, hanem annak kikerülése céljából is. Ez olyan mértékű forgalmi növekményt rótt a városrészekre, melynek következtében Sziget, Újváros és Révfalu átjáróházzá vált, és a levezető forgalmi utak és műtárgyak napjában kétszer végzetesen telítődnek – hozzátesszük, hogy ez a helyzet már előrejelzi ezen városrészek végső és nagyon káros hatású átalakulását, a nyugalom teljes felszámolását, az ingatlanok értékének csökkenését és a gombamód szaporodó, lóistálló mintára készült társasházakat. A helyzet, ahogy a Kisalföld is megírta, már most elviselhetetlen.

A jelenlegi káoszt fogja tovább súlyosbítani az egykori Dózsa-pálya helyére tervezett irdatlan méretű és kapacitású sporttelep, amiből az uszoda már áll, a többit meg hamarosan elkezdik felépíteni. Politikai szólamok alapján tudhatjuk, hogy ezek a létesítmények a nemzetközi sportrendezvény után is komoly kihasználtságra számíthatnak, hogy a majdani üzemeltetőnek busás profitot termeljenek. Egy ekkora telep folyamatos és gazdaságos fenntartása hatalmas forgalmi növekménnyel jár, ami az érintett, és alapvető tulajdonságában meg nem változtatható helyi úthálózaton még nincs jelen! Ahogy az egykori olajgyár helyére kigondolt intenzív beépítés okozta forgalomnövekmény sem. A volt kekszgyár területéről – és a meghagyott épületéről, ami csupán az illeszkedés miatt maradt ott (értsd: olyan magas épületek fognak majd Újvárosba és Szigetben épülni) – még csak rémhírek terjengnek a városban, de az egyetemi kollégium és az egyetemi sporttelep fejlesztése már a tervezőasztalon van, a töltést már el is bontották ennek érdekében. Az ezt kiszolgáló forgalom pedig nem máshol, mint az amúgy is életképtelen Jedlik-híd révfalui hídfőjénél fog realizálódni.

Mindezek mellett a révfalui oldalon ott az egyetem, a citybusz, a városi busz és egy elég intenzíven használt óvoda is, nagyon rövid szakaszon, egymás hegyén-hátán. A legnagyobb baj talán az egyetem főbejáratának ide tájolása, mely egyrészt állandó, másrészt a buszok beérkezésekor lökésszerű gyalogosforgalmat generál és lényegében ez a reggeli és délutáni dugók egyik fő oka. A bajokat tovább fokozza még az egykori Duna-bástya tetején kialakított teresedés következtében rakpartra terelt út. A szerencsétlen módon kialakított levezető hurok, és az út még szerencsétlenebb helyen történő Belvárosba vezetése sokakat visszatart annak használatától, nem beszélve arról, hogy ezt a forgalmi kapcsolatot a legkisebb árvízi kiöntésnél ki kell zárni a közlekedési hálózatból Kossuth-hidastól, mindenestől.

Deák Ferenc egyszer azt mondta, ha a mellényt rosszul gomboltuk be, akkor azt ki kell gombolni és utána újragombolni. A győri közlekedés mellényét azonban már újragombolni sem nagyon lehet, mert a Jedlik-híd és csatlakozó nagy helyigényű körforgalmi műtárgyai miatt gyógyíthatatlan várossebet ejtettek rajta a döntéshozók. Például Szigetben, az egykor hangulatos kisvárosi városszövetet falanszterré változtatva, kietlen, lélektelen közlekedési kiszolgáló felületté alacsonyítva. Itt pontosan az következett be, amit az előző évtizedek józan és hozzáértő urbanisztikája el akart kerülni: bevezették a forgalmat az arra elő nem készített, és teljes mértékben alkalmatlan sűrű városszövetbe. A helyzet az újvárosi szakaszon sem jobb, hiszen a Petőfi-híd gyakorlatilag erőn felül teljesít, áteresztő képessége elérte határait. Érthetetlen okból mégis erőltetik, és már arról beszélnek, hogy el kell bontani, és a helyére másikat építeni. Pedig ez a híd európai szinten is egyedülálló ipari műemlék. Kiváltása a hídtól nyugatra, ugyan fizikai értelemben lehetséges volna, de a fel- és levezető forgalmi csatlakozások a történelmi újvárosi városszövet jelentős rombolása árán lennének csak megvalósíthatók, amit nem szabad engedni.

A megoldás egy teljesen új városrészi koncepció, azon belül pedig a forgalom elterelése lenne, azonban ez az ifjúsági olimpia megkérdőjelezhetetlenségével eleve nem kivitelezhető. Győr közlekedési problémáinak megoldása érdekében ki kell gombolni a mellényt. Új koncepcióra van szükség, új szemléletre, és lehetőleg külsős szakemberekre, akik nem azt teszik, amit a politika, hanem amit a józan műszaki szemlélet diktál. Mert az eddigi tapasztalatok alapján kétséges tulajdonképpen az is, hogy a keleti elkerülő a Mosoni-Dunán átívelő híddal együtt belátható időn belül megépül. Legfeljebb az 1-es főközlekedési útig valósul meg majd, mert hídra nem fogja futni a költségvetés erejéből. Ha mégis sikerülne kierőszakolni, Révfalu, Újváros, Sziget és a Belváros közlekedési gondjait nem az átmenő (teher)forgalom okozza, hanem a fent említett műszaki tények és azok következményei..

Az egyetlen esély némi javulásra az Ipar utcai Mosoni-Duna híd megépítése lenne – mi ezt mondjuk már nagyon hosszú ideje, s erről szólt az egy évvel ezelőtt megrendezett fórumunk is. A Kisalföld akkor be sem számolt az eseményről, most meg értetlenül szemléli a helyzetet. A már hivatkozott közlekedési alátámasztó munka szerint csak az Ipar utca híd megvalósulása mellett vagy után lehetett volna elgondolkodni azon, hogy Sziget és Révfalu városrészeket miként kössék össze. Amennyiben bizonyos idő eltelte után már rendelkezésre álltak volna bizonyos adatok az új Mosoni-Duna híd forgalomra gyakorolt hatásairól, akkor lett volna szabad keresni a Révfalu és Sziget közötti kapcsolat helyét és módját.

Ceterum censeo, Győrben közlekedési káosz van, köszönhetjük ezt a rossz politikai döntéseknek. Az igaz ugyan, hogy közpénzből lehet mindezt és mindennek a javítását is fizetni, mi, győriek pedig majd a drágán vett új körforgalmak egyikében keringhetünk az idők végezetéig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.