Vizes hazugságok egy pártlap hasábjain

A Győr+ elnevezésű pártlap megkérdezte kenyéradó gazdáját és örökös cenzorát, hogy miért adta fel a kajak-kenu pálya tervét a Püspökerdőben. Már magában a bevezetőben állást foglal ez véletlenül sem független sajtóorgánum az őt fizető politikus mellett azzal, hogy a Püspökerdő érintett részét „elhanyagolt, kihasználatlan” területnek nevezi. A Győr+ elkötelezettsége bibircsókként lóg ki a sorok közül, melynek tetején Borkai szavai a szőrszálak. Ez a szőrszál egy hatalmas csúsztatással indít az őt feltétel nélkül szolgáló médiamunkás feltett kérdésére: „Amikor bejelentettük az előzetes elképzeléseinket a püspökerdei fejlesztésre vonatkozóan, sokan nagy örömmel fogadták, hogy végre lesz Győr szívében egy olyan rekreációs központ, ahol családok tudják jól érezni magukat, csónakázni lehet és a győri sikersportágként ismert kajak-kenu is méltó körülmények közé kerülhet”. Azok, akik örültek, nyilván a befektetők voltak, illetve azok, akiknek a zsebébe a milliárdos beruházásból nem kevés vándorolt volna. Azt nem vitatjuk ugyan, hogy a kajak-kenu sportág megérdemelne végre egy méltó helyet a városban, azonban ez a hitegetés már jóval korábban kezdődött, minthogy Borkai akár olimpiai bajnok lett volna, vagy azt kezdték volna róla pletykálni, hogy összeállt egy takarítónővel. Mindenesetre ebben a mondatban – és az interjú további részében is – felfedezhetők azok a kulcsszavak, amelyekkel a közvéleményt hergelni és a befektetőket kábítani szokták: „rekreációs központ”, „családok”, „jól érezni magukat”, „sikersportág”, „méltó körülmények”. Ezek azok a dolgok, amelyeket nem szokás kétségbe vonni, ugyanakkor ezekkel lehet a legnagyobb hazugságokat és lopásokat a közvélemény előtt igazolni.

Az erős kezdés után csúcsra járatják a demagógiát: „A jó szándék vezérelt bennünket, hiszen továbbra is azt gondolom, hogy ez a fejlesztés – miután elkészült volna és ténylegesen látják az emberek, hogy milyen lett – minden győri megelégedésére, örömére szolgált volna”. A jó szándék vezérelte őket? Akkor is a jó szándék vezérelte őket, amikor hasonló indokokkal szétrombolták a Széchenyi téren található hihetetlenül értékes leleteket, amikor a Duna-bástya helyére mélygarázst, földbe fúródott lopakodót és üvegházat építettek, amikor egy történelmi utcát pusztítottak el úgy, hogy azt soha nem lehet rekonstruálni, amikor az Ifiház helyére parkolóház építéséről döntöttek, és akkor is, amikor elherdálták a város 1 milliárd forintját a Quaestornál. Azt mondják, hogy a pokolba vezető egyik út jó szándékokkal van kikövezve, csak hosszú. A rövidebb útvonalat a tudatlanság köve borítja, Győr vezetése pedig ellustult, és mindig a rövidebb utat választja. Főleg, hogy nekik az hozza a pénzt, és egyesek boldogan tapsolnak neki az út szélén. Nem bírják sokáig eltakarni valódi énjüket: „valóban fakivágással járt volna, és valóban Győr tüdejét, a Püspökerdőt érintette volna, ami számomra is az egyik legkedvesebb helyszín városunkban. De semmiféle épületbeépítésben nem gondolkoztunk, csak méltóbb és sokszínűbb szabadidős helyszínt szerettünk volna kialakítani a győrieknek”. Ha nem gondolkodtak volna semmiféle épületbeépítésben, akkor a kedves győriek a füvön ücsörögve nézhették volna a kajak-kenu versenyeket, a bokor aljában végezhették volna a dolgukat, és a frissen hozzájuk csatlakozó „független” képviselő rokona sem tudott volna jófajta büfét csinálni a rekreálódó családoknak. A rendezési terv módosításában konkrétan 3000 négyzetméternyi területet biztosítottak volna beépítésre! Ez azért általában több mint a semmi.

Borkai alapvetően politikus – vagyis nem ért semmihez. Körbevette magát olyanokkal, akik hajlandóak az ő akaratát kiszolgálni, így a tudatlansága hatványozottan jelenik meg minden szakmai döntésben. Ugyanis javarészt nem az általa összeválogatott szakemberek a kontárok, hanem az ő követelései vállalhatatlanok szakmai szempontból. Ezért is nem hajlandó szakmai érvekkel vitatkozni, helyette előveszi a régi jó paraszt-módszert, és elkezd személyeskedni, ahogy a kocsmában szokás: „ismét megjelentek a rosszakarók, akiket nem is érdekel, hogy adott fejlesztés milyen lenne, mi célt szolgálna, tudatosan igyekeznek félrevezetni a közvéleményt”. Győrnek kevés rosszakarója van, de a győri civilek között egy sem akad ilyen. Borkai akarta az intézkedési programja keretében az illegális bevándorlókat Győrben elhelyezni, ő romboltatott le számos műemléket, és ő akarta kiirtatni a Püspökerdőt, és folytatott bűnös üzelmeket a Quaestorral, valamint ő tiltotta ki a győrieket arról a közgyűlésről, ahol neki erről számot kellett volna adnia. Egyébként Borkai az, aki immár felsőbb bírói testület döntése alapján törvénytelenül látja el MOB-elnöki posztját. A közvéleményt ő és a pincsikutyái vezetik félre. Ők hazudnak éjjel és nappal, ők kábítják az embereket térkövezett utcákkal, fesztiválokkal, játszóterekkel, miközben nagyüzemi szinten herdálják a város pénzét.

Borkainak igencsak szegényes az érvkészlete, mindenre csípőből tüzel, mint egy kanos kiskakas. Nem árt, ha tudják a kedves győriek, hogy ezt a püspökerdei beruházást alig támogatta valaki a tornyos házban. Borkai is végig hezitált, egyik nap úgy kelt fel, mintha az Ifiházról döntene, és azt mondta, „csesszék meg, akkor is megcsinálom”, a másik nap meg úgy, hogy „azért mégsem kéne kiirtani egy ekkora erdőt”. Érdekesség még az is, hogy a Somogyi alpolgármester végig ellenezte ez az egészet, a Radnóti viszont végig harcolt érte, ahogy a Fekete alpolgármester is – bár tudjuk, hogy ő a pénztáros, neki minden jó, amiből jut télire is. Ott lebzseltek még a komcsik is, akik az elején nem tudták eldönteni, mi is legyen, még kokettáltak is az erdőirtást ellenző civilekkel, aztán amikor félmillió vándorolt az egyikük egyesületéhez, hirtelen pályát akartak építeni. A DK és a Jobbik ebben a témában óvatosan lapított, és azóta sem merik vállalni a véleményüket. Borkai pedig tovább pörgeti a demagógia malmot, és azt állítja, hogy „akik támogatják az elképzelést, csendben maradtak, és a mai napig is csak nekem mondják pártpolitikai hovatartozástól függetlenül, hogy ugye elkészül a fejlesztés”. Ez azt jelenti, hogy a komcsik igyekeznek minél jobban gazsulálni, a városi rádió munkatársát frissen eljegyző képviselő hátat fordít a saját múltjának és pártjának, igyekszik a simogató kézhez minél közelebb kerülni, ha már egyszer kapott egy nőt és egy finom állást is. Ők azok, akik „pártpolitikai hovatartozástól függetlenül” duruzsolják a gazdának, hogy ő a legszebb és legokosabb széles e világon. Borkai pedig egyszerű ember lévén hiú, szereti, ha agyon-vissza dicsérik, ezért is veszi magát körbe olyanokkal, akik hajlandóak előtte térdre ereszkedni, és ezért nem szereti azokat, akik megmondják neki, ha butaságot csinál.

A többi része az interjúnak az elejéhez hasonló hazugságokból áll. Borkai ellövi azt is, amit majd a jövőben még sokat hallhatunk tőle, hogy „nem egy nyolcnapos rendezvény” miatt költöttek milliárdokat az EYOF-ra. A győrieknek azt kell megérteniük, hogy a győri kajak-kenusokon kívül vannak még más vizes sportágak is, akiknek nem lett volna megfelelő ez a pálya. Róluk egy szót sem ejtett Borkai. Tisztában kell lenni azzal is, hogy 36 hektár erdő kipusztítását nem indokolhatja sem gazdasági, sem sportpolitikai érdek, a környezet védelme mindannyiunk kötelessége a jelen és a jövő generáció érdekében. A beruházást senki nem ellenezte ebben a városban. Borkai félreértette: a Püspökerdő kiirtását ellenezték.

Adja meg végre a város a kajak-kenu és más vizes sportágaknak a méltó helyszínt arra, hogy edzhessenek, versenyezhessenek, és ne hergelje őket a város lakossága ellen! Álljon ki eléjük, és mondja el nekik, hogy ez az egész projekt nem róluk szólt igazából, ők csak eszközök Borkainak arra, hogy pénzt és dicsőséget szerezzen. Nem akar ő segíteni a sportágon. Mert ha valóban segíteni akarna, akkor egy ennél sokkal jobban előkészített tervet tesz le az asztalra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.